Phil Bosmans: Szívbalzsam

Az Agapé Kiadó által megjelentetett kötetben Bosmans költeményeit és prózaverseit olvashatjuk. A szerző alapgondolata: ahhoz, hogy harmóniában legyünk önmagunkkal és a világgal, mindenekelőtt a szívünket kell berendeznünk, hiszen „itt fészkel mindaz a hangulat/ s ösztönző erő/, mely összezavar/, vagy túláradó boldogsággal tölt el” (Mélyedj el magadban!). Az emberi boldogság titkait kutatva a pap költő felismerte: a titok „nem a pénzben rejlik/, nem a vagyonban/, nem a luxusban/, nem a semmittevésben/, nem az üzletkötésben/, nem a teljesítményben/, sem az élvezetben.” A boldog emberekből hiányzik a mohó vágy, nem nyugtalanok, hajszoltak, idegesek, és ami nagyon lényeges: „… a dolgokat rendszerint/ kellő humorral veszik tudomásul” (A boldogság titka).

Bosmans senkit nem ringat hamis illúziókba, az élet ugyanis „halomnyi nehézséggel jár együtt/, az élet, a házasság/, a nevelés, az éretté válás/, az együttlét, a munka/. Mindezeket el kell fogadnunk, túl kell jutnunk rajtuk”. Figyelmeztet: „Az életedből/ nem törölheted ki a keresztet/ anélkül, hogy a súlya/ agyon ne nyomna” (Túl kell jutnod a bajokon). A kereszt minden ember életében jelenlévő valóság. Nincs más választás: „Vagy hordozod a keresztet/, vagy agyonsújt.” A vállunkra azonban csak akkor tudjuk emelni a keresztet, ha felfogjuk az értelmét és feladatát. A kereszt emelhet ki a középszerűségből. „Olyan, mint egy antenna/, mellyel az Istenről/ szóló hírt foghatod/. Nem a szenvedéstől vált meg/, hanem a szenvedésed értelmetlenségének/ és terméketlenségének tévhitétől” (A kereszt – valóság).

A kötet írójának hite szerint az embereknek szükségük van Istenre, de nem egy távoli, a világ dolgait közömbösen szemlélő Teremtőre, hanem a személyes barátra, „az egészen közeli Atyára.” Ha Istennel bensőséges kapcsolatban vagyunk, ez kihat az egész életünkre, kapcsolatrendszerünkre, „az emberek/ más szemmel/ nézik a dolgokat/, és reggelente/ új szívvel ébrednek” (Esőben is fütyüréssz). Ez a lelkület azonban napjainkban nagyon ritka, mert „Megszállt bennünket Bábel szelleme/, rajtunk van a zűrzavar/ és a sötétség átka.” A költő fölteszi a kérdést: „Nem kellene végre elhallgatnunk/, s a csöndben a fényre/, szeretetre törekednünk/, Isten Lelkéhez folyamodnunk?” Ha ez a szándék gyökeret ver szívünkben, ha a Lélek hatni kezd bennünk, akkor majd csodálatos gyümölcsöket érlelhetünk. Ezek nevei: „szeretet, vidámság/, béke, türelem/, szívélyesség, jóság/, hűség, szelídség/, nyugalom és egyszerű élet” (Bábel).

Phil Bosmans fölteszi a kérdést, hogy ismerjük-e Jézust? Sokan csak a nevét tudják, de kevesen ismerik, mint barátot. Pedig Jézus a gonosztól és a szeretetlenségtől akarja megváltani a világot. A szegények és a bűnösök mellett áll, haragudni csak a gazdagokra és álszentekre haragszik. Jézus a szeretet. „Megünnepel minden tékozló fiút/, és a jó latornak/ paradicsomot ígér” (Jézus – a szeretet). A szerző azt szeretné, ha Jézusban nem egy múltbeli barátot látnánk, hanem a Megváltót, aki itt van tőlünk egy karnyújtásnyira, hiszen mennybemenetele előtt ő maga ígérte meg: „Veletek leszek mindenkor, a világ végezetéig” (Mt 28,20).

Bosmans számára az élet „izgalmas kaland/ az Istennel/ és az emberekkel/ a fény és a sötétség világában”. Nem akar sem hős, sem mártír lenni, egyszerűen megpróbálja szeretni az embereket, akik körülveszik. Ugyanígy, szereti az örömet is, amelyben részesül, és a barátságot. Ezek által „csillagokra” talál, és a napja „csupa boldogság”. A szeretetet a Naphoz hasonlítja: „Akinek van belőle/, az bármit nélkülözhet/. Akinek ez hiányzik/, úgy érzi, semmije sincs” (Így van ez a szeretettel).

A mindennapi életünkben tapasztalt ellenségeskedés egyik eredőjét abban látja a pap költő, hogy az ember túl sokat vár a másiktól. „Csodáljon engem/, hordozzon a tenyerén/, tűzön-vízen át szeressen”. Ám az csak ritkán jut eszünkbe, hogy „mennyivel tartozunk a másiknak/, mennyi mindent/ adhatnánk neki/, mennyi mindent/ tehetnénk érte” (Nap mint nap egymással). A békés együttélés feltétele az, hogy fogadjam el: a másik „más”, és kész vagyok a megbocsátásra az ellenem vétkezővel szemben. Ellenkező esetben „az élet napról napra/ csupán kölcsönös ostromállapot/, örök háborúskodás.” Az első lépés a viszonyok rendezéséhez a megbocsátás, ami a legnehezebb. Ha azonban megteszem ezt, „a többi már/ ünnep lesz nekem” (A legszebb ajándék).

Phil Bosmans tényként állapítja meg, hogy a hatalom és rendelkezés joga a világ urainak a kezében van, akik, mint minden korban, ma is úgy tesznek, mintha a föld javaival tetszésük szerint garázdálkodhatnának. Ez azonban nem szabad, hogy bárkit is elkedvetlenítsen, mert a maga területén mindenki kihozhatja magából a maximumot, a legjobbat: „Ne hagyd eltántorítani magadat/. Légy jó, légy nagyon jó ember/, akkor a világnak az a kis darabja/, ahol élsz és dolgozol/, mégiscsak egy darabka/ jobb világ lesz” (A komputer nem számol a szívvel).

Phil Bosmans: Szívbalzsam
Fordította: Rónaszegi Éva
Agapé Kiadó, 2017

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír