Porciunkula ünnepe elé

Nézőpont – 2007. július 30., hétfő | 15:32

Kovalcsik Cirill OFM írása Porciunkula ünnepére

„Isten szolgája, Ferenc, termetre alacsony, lélekben alázatos, hivatásában kicsi, egy darabka földet hasított ki magának és övéinek a világból, mivelhogy csak úgy szolgálhatott Krisztusnak, ha volt valamije a világon. Bizonyára nem isteni rendelés nélkül történt, hogy időtlen idők óta Portiunculának nevezték azt a helyet, mely azok osztályrészéül volt kiszemelve, akik a világból semmit sem akartak magukénak mondani.“

Az itáliai Umbria a kora középkori keresztény megújulás bölcsője. Itt, Nursiában indult Szent Benedek közössége, amely imádsággal és munkával szentelte meg e földet és annak népét. Szorgos kétkezi munkával teremtették meg a mindennapit, s hogy az imádságtól el ne szakadjanak, a monostorok földjein kis kápolnákat emeltek a bencés testvérek, hogy zsolozsmára összegyűlhessenek.

A XIII. század elejére a kétkezi munka számukra a kódexek megírására változott, a kis kápolnákra többé nem volt szükségük, így azok lassan romlásnak indultak.

Ez történt Assisi vidékén is, ahol Szent Damján, Szent István és az Angyalos Boldogasszony tiszteletére emeltek szent hajlékokat.

„Ezen a helyen egy kicsiny temploma állott a Boldogságos Szűznek, aki alázatosságával kiérdemelte, hogy szent Fia után feje legyen az összes szenteknek. Itt vette kezdetét a Kisebb Testvérek Rendje és nemes alkotmánya, mint egy szilárd alapra épített ház, itt nőtt naggyá és terebélyesedett ki. A szent minden másnál jobban szerette ezt a helyet, és a testvéreknek is megparancsolta, hogy különleges szeretettel ragaszkodjanak hozzá; azt akarta, hogy mindig úgy tekintsenek rá, mint alázatosság és fölséges szegénység dolgában a Rend tükrére. Ugyanezért tulajdonjogát másoknak engedte át, s magának és övéinek egyedül a használati jogot tartotta meg.“

Szent Ferenc atyánk igencsak elcsodálkozott volna, ha a közösségek egy-egy helyhez kötve élték volna küldetésüket, mivelhogy „vándorok és jövevények vagyunk e világban”, mégis vágyott arra, hogy a kisebb testvéreket a Szent Szűz anyai pártfogása alá helyezze. Ezért folyamodott alázatosan a Subasio hegyi bencés apáthoz, engedné át nekik az Angyalos Boldogasszony tiszteletére emelt templomocskát, legyen ez a közösség anyja és bölcsője, az imádságos jelenlét jele. A Porciunkula részecskét jelent, annak a kis földdarabnak a neve, ahol ez a szentély épült. Szent Ferenc tulajdonul sosem kívánta bírni, így a mai napig a testvérek egy nagy kosár hallal váltják meg a használat jogát a bencés apáttól, hogy még a gyanú se merüljön fel, hogy ez a „testvérek háza és temploma”.

A Szentlélek erejében itt találkoztak és találkoznak káptalankor a testvérek Pünkösd ünnepén, Szent Ferenc innen indul és küldi misszióba testvéreit, s innen indul az Atya színe elé testvérei imádsága közepett.

„Itt minden tekintetben a legszigorúbb fegyelem uralkodott: a hallgatásban és munkavégzésben csakúgy, mint a szerzetesi élet egyéb vonatkozásaiban. (...)Nem akarta ugyanis, hogy az ott élô testvérek,... a mennyei dolgokról való elmélkedés elhanyagolásával a földiekrôl való fecsegésre csábuljanak. Ugyanezért tilos volt bárkinek hiábavaló szót mondania, vagy mások üres mondását ismételnie. Ha valaki mégis beleesett ebbe a hibába, az szigorú büntetésben részesült, és így a maga kárán tanulta meg, hogy a jövôben óvakodjék ilyen hibától. Az ott élô testvérek éjjel-nappal, megszakítás nélkül az isteni dicséret zengedezésével foglalatoskodtak, és az életszentség csodálatos illatát terjesztve angyali életet éltek.“

Szent Ferenc azonban nem elégedett meg ezzel, mindenkinek meg akarta hirdetni, hogy nincs üdvösség máson kívül, mint Jézus Krisztusban és nincs más út hozzá, mint az igaz bűnbánat. Ezért kieszközölte a Pápa úrtól, hogy mindazok, akik igaz és töredelmes szívvel bánják bűneiket és szentül megfogadják életük jobbulását, s mindezt az Angyalos Boldogasszony hajlékának imádságos meglátogatásával erősítik meg, nyerjenek bűneik bocsánatára teljes búcsút. Ez ma már nem hangzik különösen, ám abban az időben ezt a búcsút csak Szentföldön lehetett elnyerni. Szent Ferenc azonban látva az ember szomjúságát, segítségünkre sietett. Elénkbe adta a megtérés lehetőségét és alkalmát.

Porciunkula üzenete tehát, hogy mi, „mint vándorok és jövevények”, semmit se tulajdonítsunk magunkénak, csak az Egyedül Igaz Istent, aki töredelmes szívünket kéri. Ezt a töredelmes szívet kérjük az Istentől, s ennek meghirdetését „úton-útfélen”. Ez ferences hivatásunk, Isten megbocsátó szeretetével élni és erről tanúságot tenni, hogy Istenhez vezessük embertestvéreinket.

(Az idézetek Celanoi Tamás Szent Ferenc II. életrajzának XII. fejezetéből valók.)

A porciunkulai búcsú elnyerhető augusztus 1. déltől másnap estig a ferences templomokban, valamint minden székesegyházban és plébániatemplomban.