Rembrandt és a holland arany évszázad festészete

Kultúra – 2015. január 31., szombat | 18:02

2014. október 31-én nyílt, és február 15-ig még látogatható a Szépművészeti Múzeumban a 17. századi holland művészetet bemutató tárlat, amely egyszerre vezet végig Hollandia függetlenné válásának történetén a művészeti alkotásokon keresztül, valamint helyezi el Rembrandtot kortársai között.

A kiállítás azon több évre visszatekintő tematikus tárlatok sorába illeszkedik, amelyek El Grecótól Velázquezen át Botticelliig és Caravaggióig mutatták be az európai reneszánsz és barokk művészet legjelentősebb alkotóit. A holland arany évszázadot megidéző tárlat azért is lehet izgalmas kaland a látogató számára, mivel egyfelől bepillantást enged a történelmi események korabeli művészetben való ábrázolásmódjába, másfelől pedig körüljárja azt a művészeten belüli folyamatot, amely a középosztály megerősödésével lehetővé tette a portréfestészet kialakulását.

A nyolcvanéves háború eseményeire reflektáló alkotások a kiállítás első termében tengeri ütközeteket, lovas összecsapásokat tárnak a befogadók elé, ugyanakkor megjelenik Orániai Vilmos képmása Adriaen Thomasz Key portréján, valamint fia, Frigyes Henrik  (ő vívta ki a spanyoloktól való függetlenséget Hollandia számára) arcképe Willem van de Velde képén.

A történelmi hátteret bemutató festmények mellett helyet kaptak holland katonákat ábrázoló falicsempék is, illetve az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött térképek, valamint egy Leo Belgicus-ábrázolás is gazdagítja a tárlatot.

Johannes Bosschaert: Csendélet tulipánokkal, 1628.
(Nemzeti Múzeum, Stockholm)

A kiállítás hét tematikus egysége közül kiemelkedik a portréfestészetet és az Ó- és Újszövetség töréneteit ábrázoló képeket bemutató rész, itt látható Rembrandt húsz kiállított műve is. Ezenkívül csendélet- és tájábrázolások is helyet kaptak a múzeumban: olyan alkotók művei vannak kiállítva, mint Johannes Bosschaert vagy Ruisdael.

A Rembrandt-művek közül a budapesti tárlaton megtekinthető a művész legkorábbra datált alkotása, A szemüvegárus, de egyik első, 1629-ből származó Önarcképe is a kiállított művek között szerepel.

Rembrandt Harmenszoon van Rijn: Önarckép, 1629.
(Alte Pinakothek, München)

A vallásos témájú képek egyik legmegkapóbb darabja Rembrandt Bűnbánó Szent Péter című festménye. A kép Szent Pétert Krisztus háromszori megtagadása után láttatja, megtörten és elhagyatottan, szegényes környezetben. A Rembrandt képeire jellemző fény-árnyék kontraszt Szent Péter alakjának ábrázolásmódjában is a legalapvetőbb képszervező elem: egyfelől éles elhatárolódás figyelhető meg a festmény világos, illetve sötét tónusú részei között, ugyanakkor Rembrandt Szent Péter alakját éppen a fény és a sötétség metszéspontjába állította. A festményen látható lecsupaszított környezet így voltaképpen a fény és a sötétség játékának van alárendelve, amely lehetővé teszi a bűnbánat drámai mélységeinek megjelenítését: mintha a kép az egyetemes emberi léthelyzetet úgy láttatná, hogy fény és sötétség ellentéte az ember lelkében válna érzékelhetővé. Ily módon Rembrandt műve túllép a kép témáján, és már nemcsak Szent Péter belső vívódásait tárja elénk, hanem a mindenkori ember lelki mélységeibe enged bepillantást.

Rembrandt Harmenszoon van Rijn: Bűnbánó Szent Péter, 1631.
(Izraeli Múzeum, Jeruzsálem)

A kiállításon látható Rembrandt-alkotások azáltal válnak kiemelkedő alkotásokká, hogy a művész mintha minden portrén – így a Lány az ablakban című festményen is – az egyes ember személyes, belső történetét jelenítené meg, a fény és árnyék sajátos játékán keresztül. Az arcokon játszó fény az, amely tükrözi a személyiség minden apró rezdülését.

Rembrandt Harmenszoon van Rijn: Lány az ablakban, 1651.
(Nemzeti Múzeum, Stockholm)

Rembrandt művei mellett Vermeer három jelentős alkotása is látható a Szépművészeti Múzeum kiállításán. Két festményének egymás mellett való elhelyezése igazi „szenzációnak” számít: Az asztronómus és A geográfus című képek egymás párdarabjaiként a párizsi Louvre-ból és a frankfurti Kunstinstitutból érkeztek Budapestre.

Vermeer van Delft: A geográfus, 1668. (Kunstinstitut, Frankfurt)

Vermeer a két alakot egy-egy szoba belső terében ábrázolja, amelyet a kép bal oldalán megfestett ablakon beszűrődő fény világít meg. A munkájukban elmélyült tudósok mozdulatai az idő pillanatnyiságát is tematizálják, ugyanakkor a teremtett világ feltérképezésére is ráirányíthatják a figyelmet. Az asztronómus kinyújtja kezét az előtte lévő éggömb felé, amely a csillagképek égi elhelyezkedését mutatja, másik kezét azonban a növényi motívumokkal díszített drapériával takart asztal szélére támasztja. E gesztus egyszerre jeleníti meg a kutatásban való elmélyülést és az ember világban való helyzetét is: ég és föld között, két világ határán kereső lényként ábrázolja az embert, aki szórt fényben, „tükör által homályosan” szemléli a teremtett világot, és benne önmagát.

Vermeer van Delft: Az asztronómus, 1668. (Louvre, Párizs)

Vermeer képeivel párhuzamba állíthatók a teremben velük együtt kiállított művek, így például a holland enteriőrképeket is megidéző alkotás, Gerard Dou képe, A csillagász, vagy Jan Steen festménye, A tudós és a halál.

A kiállítás utolsó termei tájképeket mutatnak be Ruisdael és Hendrick Avercamp munkásságából, bepillantást engedve a holland falusi élet apró jeleneteibe. A tárlat ily módon a külső, történelmi eseményektől a belső világ rezdülésein át vezeti a befogadót abba a tájba, amely egyszerre otthona és zarándokhelye a léleknek.

Hendrick Avercamp: Téli tájkép korcsolyázókkal
(Szépművészeti Múzeum, Budapest)

Rembrandt és a holland arany évszázad festészete
Szépművészeti Múzeum
2014. október 31. – 2015. február 15.

Kurátor: Ember Ildikó
Társkurátor: Tátrai Júlia

Fotó: MTI; Web Gallery of Art; Artiq.hu

Várkonyi Borbála/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria