Rózsa Huba: Bevezetés az Ószövetség könyveibe

„Könyvemmel Isten igéjének megismerését és terjedését akartam szolgálni, »hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítsünk reményünk megőrzésére« (Róm 15,4)” – hangsúlyozza a Széchenyi-, Scheibert Sándor- és Stephanus-díjas professzor az Ószövetség könyveinek irodalom- és hagyománytörténeti elemeibe, kutatásába, részletes feltárásába, az egyes tudományos elméletek tartalmába és mindennek a kinyilatkoztatás igazságaihoz való viszonyába bevezető, összegző kézikönyvében. A kötet első – az Ószövetség keletkezésének korábbi, valamint kortárs kutatási irányait már akkor is a lehető legszélesebb horizonton bemutató és magyar nyelven hiánypótló – kiadása 1986-ban (immár harminc éve) látott napvilágot, szintén a Szent István Társulat gondozásában. A hiánypótló kötet generációk számára tette lehetővé – felekezettől függetlenül –, hogy világosabb, egyúttal kiegyensúlyozott képet kapjanak az Ószövetség szövegének, a mögötte meghúzódó történelmi, társadalmi és vallási események és kölcsönhatások mértékadó következtetéseiről. A szerző kezdettől fogva arra törekedett, hogy a tudományos kutatás irányait a témában megjelent nemzetközi szakirodalmat kritikusan elemezve és megismertetve, közérthető nyelvezettel, de a tudomány szigorával értékelje. Ezzel megalapozta az ószövetségi bibliakritika és a kinyilatkoztatás igazsága elfogadásának összeegyeztethető művelését magyar nyelven; sőt, annak mélyebb megértését.

Az első kiadás iránt megnyilvánuló széles körű igény, a számos tudományos iskola munkamódszerét kellő éleslátással és alapos vizsgálat után összehangoló egységes stílus, valamint a problémákat nem megkerülni, hanem a bibliakritika és az Ószövetséget Isten szavaként tekintő két alapelv következetes érvényesítése egy évtized után újra szükségessé tette a munka kiadását. Ez kézenfekvő módon – követve az első kiadás koncepcióját – csakis a nemzetközi biblikus kutatások újabb eredményeinek naprakész feldolgozásával, a kötet teljes átdolgozásával, továbbá az új elméletek és szerzők álláspontjának ugyanazon vizsgálati alapon történő osztályozásával és eredményeik értékelésével valósulhatott meg. Így a kézikönyv immár két kötetre bővülve láthatott napvilágot (I–II. 1995–1999).

Rózsa Huba professzor nem elégedett meg az alapvető művében rögzítettek és az élénk nemzetközi tudományos biblikus élet egymástól független kezelésével. Számos tanulmánya, monográfiája (pl. Üdvösségközvetítők az Ószövetségben; Őstörténet; A Genesis könyve I–II.), valamint a Szent István Társulat gondozásában megjelent Ószövetségi és Újszövetségi Szentírás új kiadásának mind magyar szövege, mind a hozzáfűzött kommentárok precíz átdolgozása mellett tovább folytatta alapvető művének tökéletesítését, összevetve a benne foglaltakat az újabb mértékadó kutatási eredményekkel. Ennek volt köszönhető a kétkötetes mű újabb – 1999 és 2002 között – megjelent kiadása.

A fentiek eredményeként az Ószövetség könyveinek irodalom- és hagyománytörténetéről kikristályosodott stabil – a lehető legkörültekintőbb módon kialakított és a nemzetközi tudományos kutatás teljes spektrumát szem előtt tartó (komparatív), a kinyilatkoztatott szöveg keletkezésének letisztult és kiegyensúlyozott, határozott hangsúlyokkal ellátott egyedi – módszer olyan kézikönyv előkészítését tette lehetővé, amely nem szakít a korábbi kiadások sajátosságaival, azonban következetesen érvényesítve a már említett biztos útmutatást, átfogó módon tudja bemutatni Isten szavának az Ószövetség lapjain történő, írott formában megjelenő, számos külső és belső kölcsönhatásról tanúskodó szövegét a Bibliát olvasó ember számára. Ehhez természetesen – ahogy korábban is – a szerző felhasználta a teljes ószövetségi biblikus kutatás irányzatainak, iskoláinak azokat a legújabb eredményeit, amelyek ténylegesen tekintettel vannak a jelenlegi formájában előttünk álló szöveg történeti, vallás-, kultúr- és társadalomtörténeti környezetére, valamint mindennek a szóbeliségtől az írásban rögzített formáig történő eljutására, és annak irodalom- és hagyománytörténeti vonatkozásaira.

Rózsa Huba terjedelmes művének a szerkezete – a jelentős átdolgozás, számos fejezet teljes újrafogalmazása, illetve bővítése ellenére – alapvetően nem változott. Témáját – hagyományosan az Ószövetség felosztását követve – öt fő részbe rendezi (I. Általános bevezető [23–56], A Törvény [57–250], A Próféták [251–638], Az Írások [639–794], Az Ószövetség deuterokanonikus könyvei [795–854]). Ezt követi az Ószövetség szövegének szentelt bevezető kézikönyvek naprakész felsorolása (855–856), amely további segítséget nyújt ahhoz a gazdag és a kötet kéziratának lezárásáig megjelent részletes szakirodalomhoz, amelyet minden egyes fejezet végén megtalálunk. A rövidítések jegyzéke az ebben a szakirodalomban történő pontos eligazodást segíti (857–861), ahogy a kötet elején olvasható precíz tartalomjegyzék a munkán belüli tájékozódást (7–21) szolgálja.

Rózsa Hubának a Szent István Társulat kiadásában most megjelent vaskos kötete, végigtekintve a felsorolt, egyesével is kiemelkedő értékeken, egyértelmű útmutatást képes adni az Ószövetség szövegét olvasó, vizsgáló és értelmező ember számára. Ez az eligazítás messze meghaladja a tudományos iskolák naprakész véleményének kritikus osztályozását, mivel nemcsak világos segítséget és eligazítást nyújt az Ószövetség könyveit olvasó ember számára, hanem azt – tudományosan megalapozott megállapításokra építve – Isten szavaként kezeli, amelynek helyes értelmezése így alapvetően befolyásolni tudja életünket és egyéni viszonyunkat az Istennel, aki a megteremtett Világot az emberre bízta.

Forrás: Szuromi Szabolcs Anzelm O. Praem., a PPKE rektora 

Fotó: Szent István Társulat

Magyar Kurír