Seregély István papi jubileumát ünnepelték Egerben

Hazai – 2015. június 27., szombat | 22:01

Seregély István nyugalmazott egri érseket hatvan éve, 1955. június 19-én szentelték pappá. Papi jubileuma alkalmából június 27-én hálaadó ünnepi szentmisét mutatott be az egri bazilikában. A gyémántmisén Ternyák Csaba egri érsek mondott homíliát – tájékoztat a főegyházmegye sajtószolgálata.

KÉPGALÉRIA - klikk a képre!

Ternyák Csaba egri érsek közös ünneplésre hívta az Egri Főegyházmegye paptestvéreit és a híveket, akik megtöltötték a székesegyházat.

A szentmisén koncelebrált Ternyák Csaba egri érsek, Márfi Gyula veszprémi érsek, Palánki Ferenc egri segédpüspök, Varga Lajos váci segédpüspök, valamint Gyulai Endre szeged-csanádi, Keresztes Szilárd hajdúdorogi nyugalmazott püspökök, és Katona István nyugalmazott egri segédpüspök, továbbá az Egri Főegyházmegye papsága.


Ternyák Csaba egri érsek homíliáját egészében közöljük:


Excellenciás és Főtisztelendő Gyémántmisés Érsek atya, Excellenciás és Főtisztelendő Érsek és Püspök Urak! Főtisztelendő Paptestvérek, Krisztusban szeretett testvéreim!

A hatvan éves papi jubileum ünneplésének lehetősége különleges kegyelem. Ma azért vagyunk itt együtt Seregély István érsek úr püspöktársai, rokonai, barátai, egykori munkatársai, tisztelői, hívei, hogy bekapcsolódjunk Istennek szóló hálaadásába, és kérjük az Úrtól, jutalmazza meg őt jó egészséggel, tartalmas öregkorral, hogy még sokáig tudja szolgálni Isten egyházát. Engedjék meg, hogy utódaként szívből köszöntsem őt e jubileum alkalmából, itt az egri bazilikában, ahol papi életének egyharmadát töltötte el egri érsekként. Istent éltesse sokáig! Ad multos annos!

Az évforduló kapcsán adott egyik interjújában ő maga mondta: „Egy ilyen évforduló nem érdem, az az Úristen ajándéka, de kiváló alkalom arra, hogy az ember az életére visszatekintve ráébredjen a Jóisten iránti hála kötelezettségére, főleg ha úgy érezheti, elmondhatja, hogy megjárta a kijelölt utat.”


Kedves Testvérek! Gyémántmisét ünneplünk. A gyémánt jellemzője a keménység és a tisztaság. Hatvan év hűséges szolgálatában szükség volt keménységére és tisztaságára egyaránt. A keménységet elsősorban saját magával szemben gyakorolta és élte meg a mindennapok helytállásában, türelmesen hordozva asztmás betegségének tüskéjét is. Tiszta életvitele és tanítása pedig testet öltött igényes és emlékezetes beszédeiben, amelyekre mindig hűségesen készült, példát adva ezzel püspöktársainak és papjainak. Nyolcvanötödik életévében járva, most is három misét mond minden vasárnap. Van tehát miért köszönetet mondanunk neki, és van miért hálát adni az Istennek, akit ő gyakran nemes egyszerűséggel Gazdának szokott nevezni. A mai ünnepen tehát Istent dicsérjük, közös Gazdánkat, aki hosszú szolgálata alatt mindig erőt adott neki a helytállásban. Övé a dicsőség mindörökké!

Szeretném egy személyes élményemet megosztani abból az időszakból, amikor együtt dolgoztunk érsek úrral a magyar egyház vezetésének szolgálatában. Nem sokkal azután, hogy ő a püspöki konferencia elnöke lett, engem választott ki arra, hogy a konferencia titkáraként első számú munkatársa legyek. Bizalmát nemcsak a kiválasztásban tapasztaltam meg, hanem egész szolgálatom során. Ez a bizalom pedig szárnyakat adott nekem és munkatársaimnak is, és segített, hogy egyre inkább felnőjünk feladatainkhoz. Ez a bizalom jellemezte őt szolgálata során az egyházmegye papjai és hívei felé is. Isten áldja meg érte!

Meggyőződésem, hogy bizalmának alapja nem munkatársainak a rátermettsége volt, hanem végső soron maga az Isten, akiben már akkor megtanult bízni, amikor minden veszni látszott, amikor bizalomra és reményre emberileg nem volt semmi ok, amikor minden összefogott Isten és az ő egyháza ellen. Érsek úr saját maga így emlékszik vissza erre: „Abban az időben minket a szemináriumban azzal a nyilvános jóindulatú figyelmeztetéssel fogadtak: Maga marha, három év múlva már senki sem jár templomba, mit akar?” Ő azonban nem saját erejébe, nem elöljáróiba vagy beosztottaiba, hanem Istenbe vetette bizalmát akkor, és azóta is mindig. Köszönjük neki ezt a példát!


Ez a jubileumi ünneplésünk egybeesik Szent László király liturgikus ünnepével. Kérjük ma különösen az ő közbenjárását egyházunkért és egész népünkért, hiszen ő volt az, aki megszilárdította körünkben a kereszténységet, aki a magyar életet és a magyar eszményt tette kereszténnyé – ahogy Prohászka püspök emlékeztetett rá a mai zsolozsmában.

Érsek úr is egész eddigi működése során kiemelten fontosnak tartotta az egyház szolgálatán keresztül népünket is szolgálni. Annál is inkább, mert tudta, hogy személyes életünk és szolgálatunk is a történelem sodrásában valósul meg. Érsek úr 1950-ben lépett be a szemináriumba, amikor a magyar egyházat megtépázták, szerzeteseit elzavarták, vagy bebörtönözték, főpapjait elítélték, vagy házi őrizetben tartották. Mindent megtettek azért, hogy eltántorítsák papi hivatásától. Ő azonban társaival együtt hűséges maradt. Nem hagyta el hivatását és nem hagyta el az országot sem, hanem az itteni zaklatott körülmények között készült a papi hivatásra, hogy aztán Istent szolgálva töltse életének minden napját népe körében, amelyhez küldetése szól. Hányszor kellett elmondania, hogy népünknek nem kell félnie ez egyháztól, mert az mindig minden helyzetben a nép javát szolgálja, tartja benne a lelket és értéket teremt. Különleges módon részese volt ennek az értékteremtésnek itt az egyházmegyében és a püspöki konferencia elnökeként az egész magyar egyházban. Erről árulkodik az a megújulás, amelyet egri szolgálata alatt az egyházmegyében megvalósított. Ezt jelzik a plébániai vizitációk, az egyházmegyei zsinat, az új templomok sora, a Szent István Rádió létrehozása, és azok az oktatási és nevelési intézmények, amelyeket ő alapított. A magyar egyház vezetőjeként nevéhez fűződik a katolikus egyetem megalapítása, az egyházmegyei határok módosítása, a magyar kormány és az Apostoli Szentszék megállapodása, Szent II. János Pál pápa két magyarországi látogatása, hogy csak a legkiemelkedőbbeket említsük.

Kedves Testvérek! Mire tanít bennünket ennek az Istennek átadott életnek a jubileumi hálaadása? Arra, hogy az embernek jól kell megválasztania azt a sziklát, amelyre élete házát építi. Fontos, hogy legyen táplálék és tiszta forrás is a közelben. Krisztus az a szikla, akire biztonságban lehet építeni, akinek egyháza éltet, táplál és lelki otthont ad minden megkeresztelt embernek.


Érsek úr hatvan éves papi életének erőforrása, a Gazda iránti töretlen bizalom megőrzésének kiapadhatatlan kútja az imádság, lelki tápláléka az eukarisztia. Ezek őrizték és őrzik meg hosszú szolgálata során hűségben, józanságban, derűben.

Jubileuma alkalmából azt kívánjuk neki, hogy hivatásában napról napra megerősödve és elmélyedve egyre tökéletesebb képviselője lehessen Krisztusnak, akinek hatvan évvel ezelőtt életre szólóan elkötelezte magát és elindult Krisztus követésében. Ezt a kijelölt utat a Gazdával együtt járta és járja, választott jelmondata szerint: „Krisztus az út, az igazság és az élet”. Ő hívta meg a papságra, Ő legyen továbbra is segítője és erőforrása ezen az úton, hogy lelkesedését és hűségét mindhalálig töretlenül megőrizhesse és példája sokakat erősítsen Krisztus követésében. Amen.


Seregély István 1931. március 13-án született Szombathelyen. Középiskoláit a miskolci Fráter György Gimnáziumban végezte. Teológiai tanulmányait 1950-ben Szombathelyen kezdte, majd a szombathelyi szeminárium bezárása után Budapesten a Központi Szemináriumban folytatta és fejezte be. 1955. június 19-én szentelte pappá Kovács Sándor szombathelyi megyéspüspök.

1956-ig kisegítő studensként tevékenykedett Budapesten, majd káplánként működött Gyöngyösfalun, Nyőgéren, Bagodvitenyéden, Zalaegerszegen, ezt követően pedig Szombathelyen teljesített szolgálatot a székesegyházban. Doktori disszertációját 1960-ban készítette el. Tizenkilenc évi kápláni szolgálat után, 1974-ben Fábián Árpád szombathelyi megyéspüspök nevezte ki plébánosnak Kőszegszerdahelyre, ahol 1980-ban ünnepelte ezüstmiséjét. Plébánosi szolgálata idején a plébániához tartozó mind a négy templomot felújították, majd 1981–1987 között Kőszegen volt plébános, ahol kilenc templom renoválását szervezte, irányította. Szent II. János Pál pápa 1987. június 5-én nevezte ki egri érsekké, július 25-én szentelték püspökké az egri bazilikában. 1990-től 2005-ig a Magyar Katolikus Püspöki Kar (Konferencia) elnöke, ezzel együtt a Pázmány Péter Katolikus Egyetem nagykancellárja, 1993-tól 2001-ig pedig a CCEE alelnöki tisztét is betöltötte. 2007. június 9-től nyugállományba vonult, de továbbra is aktívan tevékenykedik, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében és az Egri Főegyházmegyében is teljesít szolgálatot.

Fotó: Balogh Ferenc/Egri Főegyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria