Simon Zakerian szalézi a szíriai helyzetről

2016. január 31. vasárnap 17:00

Simon Zakerian szalézi szerzetes a damaszkuszi Szalézi Központ vezetője levélben számolt be a szíriai emberek életéről, a Szalézi-Központ helyzetéről. Írását a Szalézi-Irinyi Középiskola teljes terjedelmében közzé tette.

„Ments meg a vértől, üdvösségem Istene” (Zsolt 51, 16). A zsoltár szavai minden szíriai polgárra érvényesek. Szíria most is tengernyi vérben fuldoklik.

Szeretett hazánkban nem ért véget a harc. A terroristák most is lecsapnak földünk minden egyes négyzetcentiméterén. Az ágyúk és golyók hangja még mindig hangosabb bármilyen emberi hangnál, ép elménél vagy beszélgetésnél.

Hiányzik a biztonság. A szívekben állandó a félelem a mindenütt tomboló erőszak miatt. A gyermeki ártatlanság még mindig a gyűlölet, a bosszú, az erőszak és a rombolás keresztjére van feszítve. A halál árnyéka mindenkit fenyeget, hiszen a terroristák rakétái esőként hullanak Aleppo, Damaszkusz és más szír városok civil területeire. Nincs béke, és nem tudjuk, mikor tér vissza.

Az elvándorlás okozta vérveszteség nagyobb, mint eddig bármikor. A fiatalok még a családoknál is nagyobb arányban hagyják el az országot, hiszen a jövő homályos, és nincs remény a láthatáron.

Mindennapos, hogy embereket ölnek, vagy megsebesítik és bántalmazzák őket.

Mindennaposak az emberrablások, a fenyegetések és a kitelepítések. Még az otthon rejtőzködés sem nyújt védelmet a bombák és rakéták ellen. Mit tegyünk? Mi a megoldás minderre? Senki sem tudja.

A szíriaiak szétszóródtak szerte a világban. Nem bírják a helyzetet tovább elviselni, és úgy döntöttek, hogy elhagyják otthonaikat. Nem akarom összeszámolni mindazokat, akikről én magam tudom, hogy elmentek, mert el kellett menniük, olyan sokan vannak. Most értettem meg, valójában mint jelent a „szétszórattatás”! Őszinte bánattal mondom, hogy a szíriaiak – különösen a keresztények – mindenfelé szétszóródtak a világban.

A gyárak lerombolása miatt nagy arányban nő a munkanélküliség. A turizmus megszűnt létezni, az üzleteket bezárták és kifosztották. Sokan vesztették el otthonukat, pénzüket, munkájukat, és sokak életpályája szakadt meg. A háború ölhet hirtelen: golyóval, bombával, rakétával, de ölhet fokozatosan is: megfoszt a megélhetéstől.

Vajon karba tett kézzel kell elviselnünk ezt a nyomorult helyzetet? Semmiképpen sem. Mindazon bántalmak ellenére, amelyek eddig érték és most is érik a őket, a szíriaiak szívében nem aludt ki a remény gyertyája. Az élet utáni vágy sokkal erősebb, mint a halál vagy a kétségbeesés kísértése.

Ezért élünk továbbra is Szíriában. Reméljük, hogy hazánk felgyógyul fájdalmas állapotából. Felgyógyul sebeiből és hamarosan visszanyeri békéjét. Hiszen az egyházak, a cserkészek és valamennyi fiatal aktivista tovább folytatja küldetését és munkáját nálunk.

Az Úr kegyelméből és erejében bízva úgy határoztunk, hogy itt maradunk és fenntartjuk a szíriai civilizációt. Úgy határoztunk, hogy erős és hatalmas követőivel együtt cipeljük a keresztet. Igen: a kereszt követői lelkükben erősek!

A gyermek, aki iskolába mentében a rakéták és golyók zaját hallja, és mégis tanul, lelkében erős. Az apa, aki reggelenként korán munkába indul, míg a városban harcok dúlnak, lelkében erős. Az anya, aki nem félti saját életét, míg lányát az iskolába kíséri, majd pedig megvárja, hogy hazavigye, lelkében erős. A fiatalok, akik egyetemre járnak, miközben tudják, hogy egy bomba, rakéta vagy lövedék életüket bármely pillanatban kiolthatja, lelkükben erősek.

Igen. Szíria népe szenvedett. Szíria népét megsebezték és szétszórták. De Szíria népe bizonyította lelkierejét és azt, hogy nem adja meg magát a keserű valóságnak. A szíriaiak önfeláldozóan, eltökélten és erősen élnek tovább. Nem engednek teret a nyomorúságnak, a kétségbeesésnek vagy meghátrálásnak. Az élet megy tovább, és Szíria népe él… és nem számít mások véleménye.

Fiataljaink a Don Bosco Központban átélik mindazt, amit Szíria népe átél, és a megszentelődés útját próbálják járni ezekben a nehéz időkben. Keresztjük egyre nehezebb, de Urunk jelenlétébe vetett hitük erőt ad nekik az élethez. Mi, szaléziak itt Szíriában, hisszük, hogy Isten akaratából vagyunk itt. Akarata pedig, hogy minden szükséget szenvedőre kiterjesszük az irgalmas szamaritánus érintését.

Megrendítettek, és még mindig a szívemben visszhangzanak egy 12 évesnél is fiatalabb kisgyermek szavai, melyeket a fülembe suttogott: „Atyám köszönöm neked, hogy nem hagytál bennünket egyedül. Köszönöm neked, hogy itt vagy velünk”. A gyermek szavai elegendőek, hogy felismerjük: a fájdalmas szívűekkel maradni, örömben és bánatban velük élni – ez a Szentlélek hívása és a mi Urunk akarata. Pál apostol szavai szerint „Örüljetek az örvendezőkkel, és sírjatok a sírókkal” (Róm 12, 15), hogy mindenkinek mindene lehessünk, és megnyerhessük őket Krisztusnak.

Igaz ugyan, hogy küldetésünk során nem értünk el mindent, amit reméltünk, de megpróbálunk minden tőlünk telhetőt megadni Szíria fiataljainak. Hiszen a keresztény tanítás és a hit által megtapasztalt lelki utazás az élethez való ragaszkodáshoz és Isten Országához vezetnek. A háború és a pusztítás kellős közepén sportkörök, táncos, zenés és egyéb művészeti csoportok nyújtanak békét gyermekeinket. Meg kell gyújtanunk gyertyáinkat, hiszen a világ sötétsége nem nyelheti el mindazt, amit itt elérünk. Gyertyánk pedig nem más, mint hitünk abban, hogy Isten jelen van és munkálkodik életünkben, az egyházban és a fiatalok életében.

Ősapáinkat és apáinkat sok fájdalom érte Krisztusba vetett hitük és a szülőföldjükön uralkodó viszonyok miatt. Megfeszített és feltámadt Urunkba vetett hitükkel és sok lelkierővel maradtak életben a nehézségek és üldöztetések között. Az evangélium eljutott hozzánk, mert ők kitartottak hazájuk és hitük mellett, miközben felfedezték Jézus szavainak szépségét, mélységét és súlyát: „Kitartásokkal megmentitek lelketeket” (Lk 21, 19).

Kérjük tehát az Urat, adja meg nekünk kegyelmét, hogy erősek legyünk a hitben, és kitartóak küldetésünkben, bármi történjék is. Kérjük Szent Pál közbenjárását, aki Krisztusért minden megpróbáltatást és üldöztetést elszenvedett, és örvendezzünk vele együtt, hiszen: „Számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség” (Fil 1, 21).

Ahogyan Krisztus halálával legyőzte a halált, és örök életet adott nekünk, úgy győzik majd le a halált a szíriaiak, mert naponta meghalnak az igazságért. És akkor Szíria ege a béke a fényével ragyog majd, amely örömmel és boldogsággal tölti meg a szíveket.

Ámen

P. Simon Zakerian SDB

Szaléziak, Szíria, Damaszkusz

 

Forrás: Szalézi-Irinyi Középiskola

Fotó: Piattaformainfanzia.org

Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Kitekintő
Vezető híreink - olvasta már?
orokbefogadassal-foglalkozott-az-eletvedo-forum
Az örökbefogadással foglalkozott az Életvédő Fórum

A Magyar Katolikus Családegyesület Életvédő Fóruma december 2-án az MKPK budapesti székházában tartott ülésén az örökbefogadás témáját állította a középpontba. Korom Kata személyes vallomása „Örökbefogadás – örök befogadás” címmel arról szólt, mit jelent szülőnek lenni egy különleges élethelyzetben.

18:40
az-uj-ember-videoblogja-nemeshegyi-peter-beszel
Az Új Ember videoblogja: Nemeshegyi Péter beszél

Videoblogot indít az Új Ember. Elsőként Nemeshegyi Péter jezsuitát kértük, meséljen, válaszoljon kérdéseinkre.

09:56