Szent Péter és Szent Pál apostolok ünnepe

Kultúra – 2015. június 29., hétfő | 12:29

A római egyházat alapító két apostol főünnepe, június 29-e az Egyház egységének és katolikus voltának ünnepe – mondta XVI. Benedek 2005-ben. Péter és Pál napja Szent Péter, az apostolfejedelem és Szent Pál, a népek apostolának közös ünnepe. Vértanúhaláluk emléknapja az aratás kezdetét is jelzi.


A hagyomány szerint Péter és Pál apostol különböző években, de ugyanazon a napon, június 29-én szenvedett vértanúhalált Rómában, Krisztus után 67-ben Pétert keresztre feszítették, kérésére fejjel lefelé; Pált lefejezték. Az üldözések idején mindkettejük ereklyéit a Szent Sebestyén-katakombába menekítették. A két apostol sírja fölé épült a vatikáni Szent Péter-bazilika és a falakon kívüli Szent Pál-bazilika – olvasható a Magyar katolikus lexikonban.

Az egyház már a 3. század közepétől megülte tiszteletüket június 29-én. Az 5. században Nagy Szent Leó már az egész földkerekségen elterjedt ünnepről beszél. A két apostol közös ünnepének egykor vigíliája és nyolcada is volt.

Péter és Pál napja a magyar kalendárium szerint is jeles alkalom: az aratás (más néven „takarás”) kezdetének egyik leggyakoribb időpontja. A magyar nyelvterületen általában úgy tartották, hogy ezen a napon hasad meg a búza töve, jelezvén, hogy aratható a búza, s kezdődhet az aratás. A népi megfigyelések szerint e napot követően vette kezdetét az igazi nyár.


Szent Pál, eredeti nevén Saul, Saulus szülei révén római polgárjoggal rendelkezett, ami különleges előnyöket biztosított számára: római állampolgárt nem volt szabad bírósági tárgyalás nélkül bebörtönözni, sem megkorbácsolni vagy keresztre feszíteni, így római polgárjoga Pál apostolt többször is megmentette. A keresztény hitre tért Pál a pogányok között teljesítette apostoli küldetését: Listrában egy bénát meggyógyított, feltámasztott egy ifjút, aki kiesett az ablakból, és meghalt, és sok más csoda fűződik nevéhez. Málta szigetén vipera marta meg a kezét, de nem ártott neki, sőt: lerázta magáról a tűzbe – olvasható Jacobus de Voragine Legenda Aurea című művében.

Szent Péter a tizenkét apostol egyike, Róma első püspöke volt. Eredeti nevén Simon (héberül: ’figyelő’, ’hallgató’) Jézustól kapta a Péter nevet. Az apostolok közt mindnél lángolóbb volt: meg akarta tudni, hogy ki az Úr árulója, mert – ahogy Ágoston írja – ha ezt megtudta volna, fogával tépte volna szét. Az Úr ezért nem akarta árulóját megnevezni, mert ha megnevezi, Péter tüstént felugrott volna, hogy megölje. Ő ment az Úrhoz a tengeren; színeváltozásakor is őt választotta ki az Úr; a mennyország kulcsait bízta rá Isten; bárányokat kapott Krisztustól, hogy legeltesse őket; pünkösdkor háromezer embert térített meg beszédével; meggyógyította a béna Aeneast, feltámasztotta Tabitát, testének árnyékával gyógyította a betegeket; Heródes tömlöcbe záratta, ám egy angyal kiszabadította – írja róla Jacobus de Voragine. Péter apostol a pápák, a halászok és Róma védőszentje.


Istenünk, te Péter és Pál apostol ünnepével áldott szent örömet adtál a mai napon. Engedd, hogy Egyházad mindenben kövesse azok tanítását, akik első hirdetői voltak keresztény hitünknek. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.


Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria