Szombathelyi domonkos nővérek látogattak a toronyi plébániára

2016. február 1. hétfő 17:09

Az Árpád-házi Szent Margitról nevezett Domonkos-rendi nővérek látogattak el a harmadik évközi vasárnapon a Vas megyei Torony község plébániájára. Imelda, Lujza és Filoména nővérek Bucsuban, Dozmaton és Sében is tanúságot tettek hitükről, hivatásukról szentmise keretében.

Elsőként Imelda nővér, a szombathelyi rendház elöljárója beszélt a rend születéséről, legfőbb feladatairól. Szent Domonkos rendje a prédikátorok rendje, amely idén ünnepli fennállásának 800. évfordulóját. A jubileumra való tekintettel különösen sok helyre szeretnének eljutni a nővérek, hogy még jobban fellobbanjon a láng, az igazság lángja, hogy világítani tudjon a sötétben – fogalmazott bevezetőjében a szerzetesnővér.

A Domonkos-rend apostoli tevékenysége a hit tanítása és védelme. Jézus Krisztusnak, az Igazságnak való teljes elkötelezettség jellemzi a rend életét. A nővérek Árpád-házi Szent Margit életeszményét kívánják követni Szent Ágoston regulája és a Domonkos-rend által nekik adott konstitúciók szerint. Apostoli szolgálatuk az igehirdetés sokféle formája, köztük az ifjúság tanítása, nevelése. A nővérek első kolostorát 1868-ban Kőszegen alapították.

Imelda nővér személyes hivatásáról elmondta: nagymamájának köszönheti leginkább, hogy az Úr meg tudta őt szólítani, mert ő nevelte fel a hitben. Nagy hatással volt rá az is, mikor megismerkedhetett egy domonkos nővérrel. A diktatúra miatt évekig titokban kellett tartani az ismertséget, és tizenhét éven keresztül minden hónapban találkoztak. Ő segítette ahhoz, hogy harminc évvel ezelőtt fogadalmat tegyen. Jelenleg a szombathelyi Brenner János Nevelési Központban foglalkozik a diákokkal.

Lujza nővér számára különösen is fontos volt ez a vasárnap, ugyanis pontosan huszonhat évvel ezelőtt ezen a napon szólította meg őt az Úr. A nővér az 1970-es és 1980-as években titokban járt hittanra, de a középiskolai évei során már nem kapott hitoktatást. Ezt a mai napig sajnálja, ugyanis úgy véli, hogy pont ebben a korban lett volna neki és a mai fiataloknak is szüksége lelki támogatásra. Az egyetemi évek végén már volt lehetőség szabad vallásgyakorlásra. Ekkor egy gyermekkori hittanos társa hívta el egy egyhetes lelkigyakorlatra. Az imádságok, az előadások, de legfőképpen a csend döbbentette rá arra, hogy az Úr hívja őt. Ezt erősítette meg egy családi találkozás is bérmakeresztanyjánál, ahol unokatestvéreivel gyűltek össze (közülük ketten is szerzetesrendben szolgálnak), és sokat beszélgettek a szerzetesi életről. Hazafelé tartva úgy érezte: átjárja az Isten, s rádöbbent, az Isten utáni szomj formálja az életútját, illetve érezte a személyes szerzetesi hivatást.

Lujza nővér tanúságtételének végén kiemelte szülei reakcióját az ő rendbe lépésére. 1991. július 1-jén indult el Hódmezővásárhelyről vonattal Szombathelyre. Ekkor bontotta ki azt a borítékot, amelyet szüleitől kapott, benne egy fényképpel édesanyjáról és édesapjáról, rajta egy idézet, amelynek lényege, hogy az Úr adta őt szüleinek, most Ő hívja, legyen áldott az akarata. Amikor pedig belépett a szombathelyi rendház ajtaján, ahol még sosem járt előtte, megcsókolta a fehér falakat, a koptatott lépcsőket, és azt érezte s érzi a mai napig, hogy megérkezett, itthon van, jó helyen van.

Végül Filoména nővér szólt a hívekhez, aki ugyanúgy, ahogy Imelda és Lujza nővér, a szombathelyi Brenner-iskola hitoktatója. Bevezetőjében arra hívta fel a figyelmet, hogy minden szerzetesi élet, minden meghívás szükségből ered, amely egyben örömhír is. Ha Szent Margit példájára gondolunk, láthatjuk, hogy az ő szerzetesi hivatása is szükségből eredt, hiszen szülei felajánlották elsőszülött gyermeküket az Istennek, ha a tatárok kivonulnak az országból. Ezt követően, felnövekedvén Szent Margit önként döntött úgy, hogy szerzetes lesz. Filoména nővér életében is ilyen szükséghelyzetek voltak, ezek hatására lépett be a rendbe. Nagymamájának köszönhetően rendszeres templomba járó volt, de a bérmálkozás után már elszakadt az egyháztól. A nővér őszintén elmondta, hogy még az Úr imádságát is elfelejtette. Majd tizenhét éves korában lobbant fel a vágy benne a Jóisten iránt. Egyrészt a tinédzserkor nehézségeivel küzdött, másrészt szülei nem éppen jól működő házassága miatt szenvedett. A szükséghelyzet pedig megteremtette az igényt arra, hogy betérjen a templomba, ahol béke és csend van. Bérmakeresztanyjának köszönheti azt, hogy beszélgethetett a templomban szolgáló atyával. Ezt követően érezte, hogy mindent az Úrnak akar adni, hiszen újra visszatalálhatott hozzá. Befejezésként pedig rámutatott arra, hogy szükséghelyzet mindenkinek az életében, illetve a világban is van. A nővérek feladata, hogy megmutassák Krisztus igazságát a világnak, de ezt megtehetik azok is, akik családban élnek, anyaként, apaként, nagyszülőként, dolgozó emberként is meg kell mutatnunk Krisztust a világnak.

Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye

Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Vezető híreink - olvasta már?
-egymillio-csillag-szegenyekert-megkezdodott-katolikus-karitasz-adventi-szolidaritasi-akcioja
„Egymillió csillag a szegényekért” – Megkezdődött a Katolikus Karitász adventi szolidaritási akciója

Az „Egymillió csillag a szegényekért” jótékonysági akciót idén több mint kétszáz helyszínen rendezi meg a Katolikus Karitász. Az immár kilencedik alkalommal megszervezett egyhetes rendezvénysorozatot december 4-én Pécsett, a Széchenyi téren nyitották meg.

2016. december 5. hétfő
patsch-ferenc-jezsuita-szerzetes-tartott-eloadast-a-parbeszed-hazaban-vilag-es-az-egyhaz-jovojerol
Patsch Ferenc jezsuita szerzetes tartott előadást a Párbeszéd Házában a világ és az egyház jövőjéről

A jezsuita szerzetes „A világ jövője, az egyház jövője és Ferenc pápa” címmel tartott előadást december 4-én, vasárnap a a Jézus Társasága budapesti lelkiségi és kulturális központjában, a Párbeszéd Házában.

2016. december 5. hétfő