Szőnyi Zsuzsa visszaadta lelkét Teremtőjének

Az „aventinusi tündér”, Szőnyi István festőművész lánya, Budapesten született 1924. október 2-án. Hat éves koráig Zebegényben élt. 1944. március 19-én házasságot kötött diákkori szerelmével, a pesti piaristáknál végzett Triznya Mátyás festőművésszel. 1949 februárjában férjével átjutott a magyar határon. Grazból Velencébe, majd Firenzébe menekültek tovább. 1949. július 25-én érkeztek Rómába. A város befogadta őket, cserébe a házaspár – Triznya Mátyás halála (1991) óta Szőnyi Zsuzsa egyedül – ötven éven keresztül látta vendégül lakásában a világ minden részéről átutazó magyar művészeket és tudósokat, működtetve az ún. Triznya-kocsma irodalmi szalont.

1950 és 1965 között az Olasz Rádió magyar nyelvű adásának szerkesztője. 1956-ban magyar hetilapot szerkeszt és olaszt tanít a menekülttáborban a magyar menekülteknek. 1965-tól 1969-ig az olasz miniszterelnökség külföldi sajtóosztályának szerkesztője és fordítója. Bartóky Zsuzsa néven a Szabad Európa Rádió alkalmi tudósítója, 1989-től a Vatikáni Rádió munkatársa.

1984-ben a Szőnyi család tagjainak második világháború alatti humanitárius tevékenységéért a jeruzsálemi Yad Vashemben Hung. 2985-ös számon fát ültethetek az Igazak Fasorában.

Eddigi élettörténetét a Roma summus amor (Cs. Szabó Lászlóval való levelezése), a Vándor és idegen (Márai levelek-emlékek), a Triznya-kocsma, és a Római terasz című könyvekben írta le.

1999-ben Carlo Azeglio Ciampi olasz államelnök a Köztársasági Érdemrend parancsnoki fokozatának aranykeresztjét adományozta Szőnyi Zsuzsának az olasz–magyar kultúrkapcsolatok ápolásáért. 2011-ben Pest megye díszpolgára lett, majd 2013-ban irodalmi munkásságáért megkapta a Magyar Érdemrend középkeresztje polgári tagozata kitüntetést.

2007 májusában hazahozta Rómából édesapja összes festményét, és a képekkel együtt ő is visszatért szülővárosába.

Nyugodjék békében!

Magyar Kurír
(ki)