Teológiaoktatás Kolozsvárott: párbeszéd és családias hangulat

2013. augusztus 3. szombat 11:54

Családias a hangulat a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem római katolikus teológiai karán, aminek a pasztorális tanácsadás és a logoterápia a specialitása. Emellett nagy hangsúlyt fektetnek a másik három teológiai karral és más tudományágakkal való párbeszédre is. A kolozsvári képzésről és az erdélyi katolicizmusról beszélgettünk Vik János intézetvezető adjunktussal és Zamfir Korinna docenssel a kar kolozsvári épületében.

Hogyan épül be a katolikus teológiai kar a Babes-Bolyai Tudományegyetembe?

Zamfir Korinna egyetemi docens: Intézményi szempontból teljes mértékben a a Babes-Bolyai része. Ez állami egyetem, ami négy teológiai karral működik a többi kar mellett. A mi karunk 1996-ban alakult, az állami egyetem keretei közt működik. A fenntartásában viszont nagy részt vállal a katolikus egyház, illetve az erdélyi katolikus státus alapítványa.

Vik János atya, egyetemi adjunktus, intézetvezető: A kar két helyszínen működik, ahol most ülünk, Kolozsváron, az a didaktikai intézet, s van egy pasztorális intézet Gyulafehérváron. Tanulmányi szempontból a két intézet a Babes-Bolyai római katolikus teológiai karának két része. A gyulafehérvári épület, akárcsak a kolozsvári, teljes mértékben egyházi fenntartású.

S mennyiben határozza meg az egyház a kar működését, például a tananyagot?

Vik János: Azt mondhatjuk, hogy ez igazából a karra van bízva. A hivatalos egyházi vezetés nem szól bele, mindez a teológus szakemberekre van bízva, ők határozzák meg a curriculumot, a szakirányok felépítését. Ugyanakkor vannak állami és európai szabványok, amelyeknek meg kell felelni.

Mennyien tanulnak a karon?

Vik János: 150-200 közt mozog a hallgatók száma. Gyulafehérváron 50-60-an tanulnak, itt, Kolozsváron szinte minden hallgató világi. A gyulafehérváriak  papnak készülnek és a papnevelő intézetben élnek, ami nem egyenlő a teológiai fakultással – a teológiai képzésükért a Babes-Bolyai felel.

Miért tanul valaki teológiát?

Zamfir Korinna: Épp tegnap kérdeztem meg az egyik beiratkozót, ő azt mondta, hogy gyerekkora óta érdekli a teológia. Szóval vannak, akik el akarnak mélyedni a hitükben, mások hittant szeretnének tanítani az iskolában vagy szociális munkásként szeretnének tevékenykedni valamely egyházi intézményben. Néhány éve működik egy magánösztöndíj-rendszer, amellyel azokat támogatjuk, akik egy másik szakra is beiratkoznak, és nyilván ez is vonzerő az érdeklődők számára.

Vik János: Az a tény, hogy kisebb kar vagyunk, mindenkit név szerint ismernek a tanárok, az fontos nekik. A többi kar anonimabb. A mi karunknak erőssége a személyesség, s ezt észre is veszik.

Lent, a bejáratnál az egyik plakát egy logoterápiás konferenciát hirdet. Milyen specialitásai vannak a karnak?

Vik János: A pasztorális tanácsadás szakirány kapcsán éppen a logoterápiát emelném ki.

Zamfir Korinna: Az alapképzésen három szakunk működik. Először a didaktikai teológia, azaz a hittanár- és a szociálismunkás-képzés indult el, s néhány évvel ezelőtt indult egy új szak, a vallástudomány, ami egészen új Romániában. Mesterképzésen a pasztorális tanácsadás az erősségünk, s ezen belül folyik nem csak a teológiai képzés, hanem a pszichológiai felkészítés is. Itt két szakember is van, János a logoterápia, egzisztenciaanalízis szakértője, s van egy másik kolléganőnk, aki nem csak teológiát, hanem pszichológiát is végzett. Így megpróbáljuk ötvözni a két területet.

Mi az a logoterápia?

Vik János: A logoterápia Viktor E. Frankl nevéhez fűződik, ő alapította bécsi orvosként és pszichiáterként. A logoterápia értelemalapú terápiaként ismert, aminek a központi tétele az, hogy az ember legmélyebben az élet értelmét keresi és minden ekörül mozog. Azért van jelen a logoterápia a teológiai karon, mert ez az irány a maga emberképével teljes mértékben kompatibilis a bibliai emberképpel.

Mostanában népszerűek a pszichológiai képzések, például számos pap és más egyházhoz kötődő személyek is járnak a Semmelweis Egyetem mentálhigiénés képzésére, s a Pázmányon is van pszichológia szak. Meghaladtuk már a két terület szembenállását?

Vik János: Általában az Egyházról úgy tartják, hogy lemarad a trendekről vagy épp azokkal szemben mozog. Ám a pszichológiával kapcsolatban már a II. Vatikáni Zsinat is világosan tanítja, hogy a teológusképzésben fel kell használni a humántudományok eredményeit. Így keresni kell az utakat, amelyekkel párbeszédet lehet kialakítani a tudományterületek közt. Ennek jegyében tevékenykedünk mi is. Csupán a gyakorlatban próbáljuk alkalmazni az Egyház ötven éves tanítását.

Milyen helyet foglal el a kolozsvári tudományos életben a teológiai kar?

Zamfir Korinna: Törekszünk a párbeszédre más karokkal, s ennek egyik eszköze a Teológiai Napok. Ennek a konferenciasorozatnak a legutolsó rendezvénye kifejezetten a más tudományterületekkel való párbeszédre fókuszált, ugyanis a teológia, teremtés és evolúció viszonyáról volt szó. Előadott fizikus, biológus is. Másrészt együtt dolgozunk a történelem karral is. Emellett indítottunk egy három éves programot, a Katolikus Akadémiát, aminek célja az volt, hogy elérje azokat a katolikusokat, akik más területen oktatnak, dolgoznak.

Milyenek a kar kapcsolatai a többi teológiai karral?

Zamfir Korinna: Egyrészt együttműködés van a négy teológiai (római katolikus, görög-katolikus, református, ortodox) kar között:  közös kutatási központokat működtetünk, például ilyen a Biblikus Központ vagy az Ökumenikus Központ. Emellett voltak közös programjaink a történelem karral. A doktori iskola közös a református karral, mivel mindkét karon magyar nyelven folyik az oktatás.

Említette az ortodox teológiával való együttműködést. Ez jelent nem csak felekezetközi, hanem román-magyar párbeszédet is?

Zamfir Korinna: Bennfoglaltan lényegileg igen. Voltak például közösen rendezett konferenciáink.

S milyenek a nemzetközi kapcsolataik?

Zamfir Korinna: Több Erasmus-szerződésünk van magyarországi és más nyugati egyetemekkel, így a Pázmánnyal, a Sapientiával, az Apor Vilmos Főiskolával, a Szegedi Tudományegyetem bölcsészkarának vallástudományi intézetével; tartjuk a kapcsolatot a Regensburgi Egyetemmel és a Leuveni Katolikus Egyetemmel. Tanárokon keresztül, akik külföldön tanultak, a müncheni és a freiburgi egyetemmel is vannak kapcsolataink.

Magyarországon érzékelhető egy most alakuló trend, miszerint egyre többen mennek az anyaországból tanulni a Babes-Bolyaira és más határon túli egyetemekre, ha nem is feltétlen nappali tagozaton, de levelezőn vagy posztgraduális képzésre. Érzékelik önök is ezt a tendenciát?

Zamfir Korinna: Még nem igazán, de elvétve akadnak ilyen diákjaink. Az Erasmus eddig kicsit egyoldalú volt, főleg mi küldtünk Magyarországra diákokat, tanárokat. Most ebben az évben már volt példa rá, hogy Magyarországról jöttek Erasmusos diákok Kolozsvárra.

Vik János: 1996-ban alakult meg a kar, így elég rövid a történetünk, ezért talán még fejlődhetünk a diákcserék terén.

Hogy látják, van akkora paphiány Erdélyben, mint mondjuk Magyarországon?

Vik János: Szerintem nincs. Itt is egyre kevesebb a papságra vállalkozó fiatalok száma, ami évről évre változik, de azért még mindig van utánpótlás.

Zamfir Korinna: Az a benyomásom, hogy az erdélyi katolikus egyház sokkal hagyományőrzőbb, tradicionalistább, s ennek is van hatása. Ha még keletebbre megyünk, például a moldvai katolikus egyházat nézzük, ami még tradicionalistább az erdélyinél is, akkor látjuk, hogy ott még több papi hivatás van. Ott is csökkenő tendencia mutatkozik, de így is olyan sok pap van, hogy képesek misszióba küldeni papokat Afrikába. Szerintem a  közösség mentalitása hozza magával azt, hogy a papi hivatás érdekes marad.

Vik János: Szerintem nagy kihívás az erdélyi katolikus egyháznak, hogy mire használjuk a következő időkben a képzett laikusainkat. Tucatszámmal végeztek már tehetséges fiatalok a karunkon, akik bármikor készek lennének egyházi szolgálatba állni. Gondolni kell arra az időszakra is, amikor itt is kevesebb lesz a papok száma.

Zamfir Korinna: Az erdélyi egyházmegyében inkább az a szemlélet, hogy az egyház a papok dolga, és nem súrlódásmentes az együttműködés. Hogy laikusok hitoktatnak az iskolában, az sokak számára probléma, mert miért nem a pap… vagy lehet, hogy van hitoktató, de a pap mégis bejár az iskolába hittant tanítani.

A vallásgyakorlási formák is hagyományosabbak?

Zamfir Korinna: Közösségtől függ. Székelyföldön például határozottan. A nagyvárosokban viszont inkább a személyes kötődés a megtartó erő.

Vik János: A hagyomány megtartó ereje fontos dolog, ami pozitívan kiaknázható, ha megfelelő hozzáállással van jelen a lelkipásztor. Igazából reméljük, hogy aki nálunk tanul, annak a teológiai évek nem múlnak el nyomtalanul, ha más területen talál is munkát.

Szilvay Gergely, Kolozsvár/Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Külhoni
Vezető híreink - olvasta már?
krisztushoz-ragaszkodo-elet-halaadas-seregely-istvan-nyugalmazott-egri-ersek-30-puspok
Krisztushoz ragaszkodó élet – Hálaadás Seregély István nyugalmazott egri érsek püspöki jubileumán

Seregély István nyugalmazott egri érsek püspökké szentelésének harmincadik évfordulója alkalmából hálaadó szentmisét mutatott be július 25-én az egri bazilikában Ternyák Csaba egri érsek, Katona István nyugalmazott egri segédpüspök és számos paptestvér koncelebrálásával.

15:10
erdelyi-zsuzsa-kiallitas-esztergom
Lelki házikincstár – A népi vallásosság tárgyait bemutató kiállítás Esztergomban

Menyasszonyi koszorúval keretezett Szűz Mária-kép; betlehem palóc viseletben; élet és halál kettőse: Janus-arc a rózsafüzéren; fából készült, kézzel faragott, sírban nyugvó Krisztus… A vallásos néphagyomány tárgyi emlékeiből nyílt állandó kiállítás május végén az esztergomi Szent Adalbert Központban.

2017. július 25. kedd