Teréz anya – a szegények szolgálója I-II.

A film hűségesen követi Teréz anya életrajzát. A loretói rend apácájaként konszolidált körülmények között élő, középosztálybeli leányokat tanít földrajzra egy jónevű kalkuttai gimnáziumban. Szereti a hivatását, tanítványai rajonganak érte, de őt egyre jobban nyomasztja az utcán magatehetetlenül heverő nyomorultak látványa, a szegénynegyedekben élők kilátástalan sorsa, akikben felfedezi a szenvedő Krisztus arcát. Lelkében vívódik, s felteszi a kérdést: „Miért vagyok más apáca?” Teréz anya számára az a legfontosabb, hogy teljesítse Krisztus akaratát, s egyre inkább megerősödik benne a hit, amelynek hatására döntő fordulat következik be az életében: „Jézus most valami mást kér tőlem, és én nem tudok nem hallgatni rá. Itt a helyem a szegények között. Jézus vezeti a kezem és én nem engedem el.”

Hitelesen és életszerűen ábrázolja a film azt a konfliktusoktól egyáltalán nem mentes folyamatot, amelynek során a kezdetben teljesen egyedül lévő Teréz anya Krisztusba vetett rendíthetetlen hitével és szívós kitartásával létrehozza a Szeretet Misszionáriusai szerzetesrendet, legyőzve az egyházi, a világi és vallási ellenállást. Küzdelmében többen segítik. A személyéből sugárzó szeretet, közvetlenség sokakat megindít. Egykori tanítványai közül többen is csatlakoznak hozzá. Egyszerű, hétköznapi emberek támogatják küldetésében, élelemmel, ruhával, pénzbeli adományokkal. Külön kategóriát képvisel a filmben két papi személy, Serrano atya és Van Exem atya.

Serrano Rómából utazik Kalkuttába, a Vatikán megbízásából, hogy megvizsgálja, indokolt-e új szerzetesrendet alapítani. Prekoncepcióval érkezik, véleménye szerint nincs szükség új szerzetesrendre. Alig várja, hogy elvégezze a feladatát, s visszautazhasson a Vatikánba. Kiderül azonban, hogy a hivatalnoki póz mögött valódi istenhit rejtőzik a lelkében. Amikor Teréz anya felfedi előtte féltve őrzött titkát, hogy a küldetését magától Krisztustól kapta, Krisztus az, aki szól hozzá, egész lelkében megrendül, s így reagál: „Akkor ön kiválasztott…”– „Dehogy… Csak egy toll vagyok Isten kezében. De ő az, aki ír vele” – válaszolja Teréz anya. Serrano ekkor meghajol az Úr előtt: – „Hogyan is foghatnám le Isten kezét?” – kérdi, s ettől kezdve az egyik legfőbb támasza lesz Teréz anyának, Istentől kapott küldetésnek tartva, hogy mindenben segítse.

A másik egyházi személy, aki kezdetektől fogva Teréz anya mellett áll, és támogatja, az a lelkiatyja, Van Exem. A hitét mélyen megélő Van Exem atya megvalósítja azt, amit Jézus így fogalmazott meg tanítványainak az utolsó vacsorán: „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mintha valaki életét adja barátaiért” (Jn 15,13) Amikor a már idős Teréz anyát megműtik a szívével, Van Exem atya először megáldja, majd így imádkozik: „Uram, ha úgy megfelel, engem vigy helyette. Végy el, végy engem el.” Isten elfogadja az áldozatát. A sikeres operációt követően a nővérek közlik a lábadozó Teréz anyával, hogy Van Exem elhunyt. Teréz anya arca elkomorul, majd térdre borul és Istenhez fohászkodik: „A Te akaratod mindennél fontosabb. Most tudom csak, hogy sosem hagytál el.”

Teréz anya halála óta kiderült, hogy leveleiben többször írt lelkének szárazságáról, sötétségéről, magányáról, időnként komolyan kételkedett saját hitében. Egyik levelében így fogalmaz: „Ha egyszer a szentek sorába kerülnék, csakis a sötétség szentje lehetnék. Sosem láthatom majd a Mennyországot.” Teréz anya szerint nevetése csak álarc, „kabát, amely mindent elfed.” Raniero Cantalamessa, a vatikáni lelkigyakorlatok vezetője szerint a levelek egytől egyig azt igazolják, hogy Teréz anya szent volt. „Éppen a szenvedésre, az ürességre, Isten távollétére való utalás az, amely azt jelzi: mennyire pozitív jelenségről van szó. Isten jelen volt, ám ő ezt nem érezte. Igazi lelki mártíromságról beszélhetünk.”

A film két esetben is utal a fentiekre. Az egyik jelenetben Teréz anya fizikailag és lelkileg is fáradtnak látszik, mint akinek fogytán az ereje. Egyedül rója Kalkutta utcáit. Megpillant egy földön fekvő, beteg öregembert. Odamegy hozzá, vizet ad neki. Õ megkérdezi tőle: „Kit keresel?” – „Az Urat, érte dolgozom, nem tudom, elégedett-e a munkámmal? Azért keresem az Urat, mert úgy érzem, elvesztettem őt.” Az öregember szelíd válasza: „Menj békével, ha jól dolgozol, nem felejt el a munkaadód.” Mintha maga Krisztus jelent volna meg ebben a beteg, magatehetetlen aggastyánban, hogy lelkileg megerősítse a neki vizet adó, elgyengült szolgáját: „Mert éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, idegen voltam és befogadtatok engem, beteg voltam és meglátogattatok, fogságban voltam és eljöttetek hozzám… Bizony mondom nektek: amikor megtettétek ezt egynek e legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek” (Mt 25,35-36;40)

A másik jelenet előzménye, hogy a Szeretet Misszionáriusainak gyermek gondozottjai közül egy kisfiú fáramászás közben lezuhan, s olyan súlyosan beveri a fejét, hogy belehal. Teréz anya ott van a halálos ágyánál, imádkozik érte, majd összecsomagolja a gyermek játékait, beleteszi egy kis kartondobozba, kiviszi a folyópartra, s a vízre bocsátja. Leül a partra, s összegubózva, lelkében összetörve, hosszasan mereng maga elé. Kis idő múltán megjelenik Van Exem atya, hófehér köntösben, mintha maga Jézus érkezne. Régóta kereste, érzi, hogy Teréz anyának szüksége van rá. Teréz anya mintha gyónást végezne, bevallja: „Amikor a szeretetről beszélek, hogy a szegények között van az Úr, a hangom bátor, mosolygok. De a szívem mélyén nincs ott ez a mosoly, csak a sötétség.” Van Exem atya válasza: „Jézus szavait érzem a szavaiban. Egyszer mindenkit elérhet a sötétség. Az ön tetteiben szeretet van.”

Ez a Teréz anyából áradó szeretet és Krisztusba vetett hite győzi le a tengernyi ellenállást, és indítja meg a szíveket. A film szerint Teréz anya a gyakorlatban is megvalósította Jézus ellenségre vonatkozó parancsát. (Mt 5,43-48) Amikor fel akar építeni az utcán tengődő nyomorultaknak egy menhelyet egy volt hindu templomban, a szélsőséges fanatikusok el akarják kergetni őt és nővértársait. A legjobban egy szakállas, idős férfi acsarkodik rájuk. Néhány jelenettel később ez a férfi magatehetetlenül fekszik a földön. Elkapta a leprát. Teréz anya odamegy két nővérrel, felkarolják, beviszik a házba. A férfi azt mondja, mindenki elhagyta. Teréz anya és nővérei befogadják, ápolják, gondozzák, az irgalmas szamaritánus példáját követve. (Lk 10,25-37) Közben a szélsőséges fanatikusok által felhergelt tömeg üvöltve követeli, hogy Teréz anyáék hagyják el a házat. A gyűlölet szítója bemegy, hogy érvényt szerezzen a tüntetők akaratának, szemében égő indulat. Megpillantja a földön fekvő férfit, körülöttük a sebeit kötöző nővéreket. Megtorpan, az arcán döbbenet, nem akar hinni a szemének. Megfordul, kimegy a házból, s így inti le a háborgó tömeget: „Csak akkor küldöm el őket, ha anyátok, vagy húgotok is megteszi azt, amit ő. Ez a nő a Kegyelem Istennőjével testvér.”

A filmben ábrázolt Teréz anya megvalósítja mindazt, amit a valóságban is, mindvégig a békességre törekedve, végtelen szeretettel segíti a haldoklókat és betegeket, a mindenkitől kitaszítottakat, a szegények közül is legszegényebbeket, földi nyomorúságuk elviselésében. Sok más mellett elhangzik a két híres, szállóigévé lett mondata: „Uram, tégy a béke eszközévé, hogy szeretetet hozzak a gyűlölet helyébe, megbocsátást az ellenségeskedésbe.” S a másik: Amit mi teszünk, csepp a tengerben. De ha nem tesszük, az a csepp hiányozni fog.”

Teréz anya – A szegények szolgálója I-II. (olasz film, 177 perc)
Rendezte: Fabrizio Costa
Forgatókönyv: Fabrizio Costa, Massimo Cerofolini, Francesco Scardamaglia
Főbb szereplők:
Teréz anya: Olivia Hussey
Serrano atya: Sebastiano Somma
Van Exem atya: Michael Mundl
Forgalmazza az Etalon Film Kft.

Magyar Kurír