Töröl, töröl, töröl… – Gondolatok a „Tisztogatók” című filmről

2019. február 23., szombat | 17:10

„Napjainkban hárommilliárd ember használja a közösségi médiát. A YouTube-ra naponta ötszáz órányi videót töltenek fel, a Twitteren négyszázötvenezer tweetet, a Facebookon két és fél millió posztot tesznek közzé. De amit feltöltenek, nem biztos, hogy fent is marad.”

Vajon ki dönti el, hogy ebből a hihetetlen mennyiségű információból mit kell törölni? És milyen szempontokat vesz figyelembe? Erről szól Hans Block és Moritz Riesewieck dokumentumfilmje, a Tisztogatók, amelyet a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon mutattak be a magyar közönségnek. 

A közösségi média felhasználói közül kevesen tudnak arról, hogy a Facebook több ezer embere vizsgálja át nap mint nap azokat a posztokat, melyeket ők gyanútlanul megosztanak az ismerőseikkel. A film a Fülöp-szigetek fővárosába, Manilába kalauzol bennünket, itt foglalkoztatják ugyanis a legnagyobb számban azokat a tartalommoderátorokat, akik végül döntenek egy-egy bejegyzés vagy videó sorsáról. Ezeknek a fiataloknak naponta több ezer képet kell megnézniük, ami azt jelenti, hogy a helyes választásra mindössze másodpercek állnak a rendelkezésükre.

A film tézis-antitézisszerűen mutatja be a különféle eseteket, vagyis először azt látjuk, amikor a virtuális rendőrök – számunkra is érthető módon – kitörölnek egy tartalmat, majd bemutatja azt is, amikor ez a döntés már egyáltalán nem magától értetődő. Például a gyermekpornográfiának minden jóérzésű ember szerint kukában a helye. Az online cenzúra azonban továbbmegy, és minden olyan képet kidob, amelyen meztelenül látható valaki. Így azonban eltűnhet az internetről egy olyan művészi alkotás is, amelynek nem az erotikus jellege a fontos. A terroristák propaganda- és megfélemlítő videóival sem szeretnénk találkozni, ám miközben az erőszakosnak látszó tartalmakat törlik, ezzel együtt a figyelemfelkeltés egyik fontos eszközét is lehetetlenné teszik. Egy emberi jogi szervezet, amely a szíriai polgárháborúról feltett videókkal foglalkozik, úgy látja, csak a valóság pőre bemutatásával tudja elérni, hogy a kényelmes foteljéből nézelődő nyugati ember végre észrevegye, mi is zajlik ott. Arról nem is beszélve, hogy a hadseregek vezetői is kénytelenek jobban odafigyelni az akcióikra akkor, ha tudják, hogy az perceken belül felkerül az internetre.

Minden állam törvénykezése mást és mást tart elfogadhatatlannak. Míg egy liberálisabb országban a kormány sok mindent elnéz, addig egy diktatórikus rendszer vezetője a legkisebb kritikát is megtorolja. Mi van akkor, ha az utóbbi a jogszabályaira hivatkozva követeli egy tartalom törlését? A Facebook vagy a Google legtöbbször eleget tesz ezeknek a kéréseknek, ám e lépésével az utolsó kommunikációs eszközétől is megfosztja a helyi ellenzéket.

„Korábban mindenkinek megvolt a véleménye, ma mindenkinek megvan a maga valósága” – mondja az egyik szakértő. Miközben az internet és a közösségi médiák elvileg abban segítenek bennünket, hogy látókörünk minél szélesebb legyen, valójában sajátos virtuális gettókat alakítanak ki, melyeket használóik nem szívesen hagynak el. A szélsőséges megnyilatkozásokat nem a Facebook hozza létre, de ráerősít azokra, mert a technológia azt támogatja, ami a leginkább érdekli az embereket: a botrányos, félelmet keltő és megosztó bejegyzéseket.

A modern demokráciák egyik alapproblémája, hogy mit mondhatunk a másik emberről, és mit nem. Ha valaki keresetlen szavakkal illeti valamely szellemiség vagy ideológia képviselőjét, akkor a kritizált fél arra hivatkozhat, hogy a másik véleménye a gyűlöletbeszéd kategóriájába tartozik. De mi a helyzet a szólásszabadsággal, amely a nyugati felfogás szerint meghatározó érték? Azok, akik ki nem állhatták a rohindzsákat, leginkább a közösségi médián keresztül osztották meg egymással (hamis) értesüléseiket. A filmben azzal is szembesülhetünk, hogy mi lett ennek az eredménye.

Egy online cenzor biztosan igen képzett és sokat tud a világról – gondolhatnánk. Ezzel szemben a tartalommoderátorok olyan fiatalok, akik egy rövid tanfolyam után, szinte nulla élettapasztalattal kezdenek bele a munkájukba. Természetesen sokat számít, hogy a cenzornak vannak-e erkölcsi elvei. A Fülöp-szigeteken élők számára fontos a katolikus tanítás, így érthető módon ennek mentén – is – értékelnek egy-egy online tartalmat. Az sem elhanyagolható szempont, hogy milyen módon hat rájuk az a mérhetetlen mennyiségű erőszak, amit látnak. Egyikük meg is jegyzi: „Úgy terjed bennem mindez, mint egy vírus.” 

Felkavarodott érzelmeink a film végére sem lelhetnek megnyugvást, hiszen a tézis-antitézis felvázolása után a szintézissel sehol sem találkozhatunk. Talán azért nem, mert ezekre a problémákra nincs végérvényes megoldás. A kérdés továbbra is fennáll: Kinek van joga a virtuális térbe került tartalmak cenzúrázására? És milyen szempontok alapján? Mondhatnánk persze, hogy a Facebook, a Twitter vagy a Google felhasználói egy szolgáltatást vesznek igénybe, ezek feltételeit el kell fogadniuk, így azt is, hogy ismeretlen emberek valahol a világ egy távoli pontján döntenek bejegyzéseik sorsáról. Csakhogy az internetet – joggal – mindenki a magáénak érzi, ezért sem nézzük jó szemmel, ha óriáscégek, erőfölényüket kihasználva, alakítgatják a közösségi média nyilvános terét. Ugyanakkor meg szeretnénk óvni gyermekeinket attól a borzalomtengertől, ami kikerül az internetre.

Tisztogatók nem ad választ, csak felhív a közös gondolkodásra. 

Fotó: Imdb.com

Baranyai Béla/Magyar Kurír

Az írás az Új Ember 2019. február 17-i számának Mértékadó mellékletében jelent meg.

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Kultúra
Vezető híreink – olvasta már?
ferenc-papa-az-abortusz-soha-nem-az-valasz-amelyet-nok-es-csaladok-keresnek
Ferenc pápa: Az abortusz soha nem az a válasz, amelyet a nők és a családok keresnek!

Május 25-én a Szentatya a „Yes to Life” konferencia résztvevőit fogadta. „A törékeny élet drága ajándékának gondozása” című konferenciát a Világiak, Család és Élet Kongregációja szervezte. A magyar sajtóban leegyszerűsítve jelent meg a pápa beszéde, amit most teljes terjedelmében olvashatnak.

09:55
-miert-csak-szakallas-embereket-latni-templomi-kepeken-derus-egyuttlet2-gyori-szeretetnapon
„Miért csak szakállas embereket látni a templomi képeken?” – Derűs együttlét a győri Szeretetnapon

Május 25-én ismét szeretetnapot rendeztek Győrben, amelynek minden bevétele Böjte Csaba Szent Ferenc Alapítványát illeti. Nagyszalontai sportközpontra gyűjtenek.

2019. május 26., vasárnap
Útravaló – 2019. május 27.

Útravaló – 2019. május 27.

Napról napra közreadjuk a napi evangéliumi szakaszhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Májusban Seregély István nyugalmazott egri érsek útravalóit olvashatják.

Korábbiak »

Mai evangélium – 2019. május 27.

Mai evangélium – 2019. május 27.

Hogy örömhírrel induljon minden nap… – Jn 15,26–16,4a

Korábbi napi evangéliumok »

hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés
Rádióhallgatás élőben
Szent István Rádió
hírlevél feliratkozás
Hírbeküldés
Linkajánló

MKPK   

Új Ember  

Szent István Rádió Szent István TV Mária Rádió Bonum TV  Evangélium 365Vatikáni Rádió  Katolikus Karitász 

Máltai SzeretetszolgálatSzent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat Szent István társulat Szent Adalbert Központ  A Szív Keresztény Szó Vasárnap Párbeszéd háza    Szemle