Tudományos konferenciát rendeztek Szent Lászlóról Székesfehérváron – VIDEÓVAL

Kultúra – 2014. október 28., kedd | 11:42

A Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum október 25-én konferenciát rendezett „Szent László és Székesfehérvár” címmel, a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat támogatásával – tájékoztat az egyházmegye.

A konferencia a 2008-ban elindított Magyar királyok és Székesfehérvár című sorozat ötödik tudományos tanácskozása volt.

Spányi Antal megyéspüspök meghívására a magyar középkorral foglalkozó tudományok legjelesebb képviselői érkeztek a Szent István Művelődési Házba, hogy megosszák kutatásaik eredményeit egymással és a konferencia népes hallgatóságával.

Az ülésszak előtt Szent László-énekek hangzottak el Vakler Anna népdalénekes előadásában, Cserta Balázs és Varró János kíséretével.

Ezt követte Spányi Antal köszöntője. A megyéspüspök örömmel számolt be arról, hogy Székesfehérvári Egyházmegye által szervezett konferenciákat számon tartják és figyelemmel kísérik a középkorral foglalkozó kutatók, az előadások alapján készülő kiadványok pedig felsőoktatási tananyaggá váltak. „Szent László, a hetedik Árpád-házi uralkodónk, Székesfehérváron mindig aktuális volt és aktuális is marad – hangsúlyozta a főpásztor –, hiszen ő kezdeményezte 1083-ban I. István és fia, Imre herceg szentté avatását abban a prépostsági templomban, melyben később a lovagkirály oltára is állt.”

Mikó Árpád művészettörténész, a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat osztálytitkára bevezetőjében a 19. századtól napjainkig Szent Lászlóról, a történeti kutatásban kialakult nézetek történetét tekintette át. Megállapította: a feldolgozás folyamata még nem fejeződött be, s a konferenciát később akár Szent László újkori tiszteletével foglalkozó tanácskozással is lehetne folytatni.

Szent László eredményes bel- és külpolitikával megszilárdította az ország helyzetét, majd gazdasági, vallási és társadalmi fejlődés indult meg a Magyar Királyságban – mutatott rá Szent László korát ismertető előadásában Zsoldos Attila történész, akadémikus. Referátuma második felében a professzor részletesen elemezte a Szent László törvényeiben megjelenő új társadalmi rétegek kialakulásának bonyolult folyamatát.

A Székesfehérvár középkori művészetével foglalkozó monográfia hiányában a megmaradt emlékek önálló vizsgálatára kényszerül a tudomány – állapította meg Marosi Ernő művészettörténész, akadémikus, aki előadásában részletesen vizsgálta Szent István szarkofágját, amelynek kialakítása a szentté avatás idejére, 1083-ra tehető. Szent István sírjának analógiájaként 11. századi francia és német területekről származó ereklyesírokat mutatott be, végül a székesfehérvári sír környékéről származó kisépítészeti leleteket elemezte, és tisztázta helyüket a hazai emlékanyagban.

Szent László III. és II. törvénykönyvét már a 19. században legalább két-két törvénykezési ciklus eredményének tekintették német és magyar történészek. Körmendi Tamás egyetemi adjunktus a szövegek részletes elemzésével tárta fel a szerkesztési fázisok és a későbbi szövegmódosítások bonyolult történetét. Megállapította, hogy a magyar társadalmi fejlődés szempontjából kulcsfontosságú forrásértékkel rendelkező törvények több törvényhozási alkalom során alakultak ki, melyek pontos sorrendje ma már nem rekonstruálható.

Szent Lászlót, legendája szerint, az európai fejedelmek felkérték az első keresztes hadjárat vezetésére. Veszprémy László történész a király 1092 után íródott legendájának keletkezési körülményeit vizsgálva megállapította, hogy a keresztes eszme III. Béla (1172–1196) és II. András király (1205–1235) külpolitikájának legitimációja, és a szentté avatás körül felmerült kétségek eloszlatása miatt jelenhetett meg a szövegben.

Piroska, a későbbi Eiréné szent bizánci császárné, vagyis Szent László lányának Magyarországon részleteiben alig ismert életével és kultuszával foglalkozott előadásában Nagymihályi Géza művészettörténész, görögkatolikus pap. Örömmel számolt be a legistenfélőbb császárné alapította konstantinápolyi Pantokrátor-templomegyüttesben folyó régészeti feltárások szenzációs eredményeiről: a szent négy gyermeke sírjának megtalálásáról.

Thoroczkay Gábor történész, egyetemi adjunktus Szent László szentté avatásának körülményeit vizsgálta előadásában. A korabeli források kritikai elemzése és pontosítása után megállapította, hogy a szentté avatás 1192-ben Váradon történt III. Celesztin pápa jóváhagyásával, akit Gregorio de San Apostolo bíboros képviselt. László király szentté avatását III. Béla király szorgalmazta saját legitimációja megerősítésére, s ezt követően született meg egy ma már ismeretlen történeti munka nyomán a király legendája.

Szent László kezdeményezésére 1083-ban Székesfehérváron, Csanádon és Nyitrán összesen öt személyt avattak szentté: I. István királyt, Imre herceget, Gellért püspököt, valamint a zoborhegyi remetéket, Andrást és Benedeket. A magyar kereszténység szempontjából sorsdöntő évet követően kialakult kultuszhelyeket vizsgálta előadásában Szakács Béla Zsolt művészettörténész, tanszékvezető. Korabeli európai emlékek elemzése után megállapította, hogy a magyar szentek sírjai, szarkofágjai a korabeli egyházi reformokat követő legkorszerűbb alkotások közé sorolhatók.

Szovák Kornél történész, egyetemi docens a Szent Lászlóról írott elbeszélő forrásokat vizsgálta az eredeti szövegében ma már ismeretlen 12. század utolsó évtizedében keletkezett régi krónikától (Gesta Ladislai regis) Temesvári Pelbárt 15. század végén írt prédikációjáig, feltárva azok keletkezésének politikai és irodalmi hátterét.

A „három magyar szent király” (István, László, Imre) ikonográfiájának kialakulását évtizedek óta kutató Kerny Terézia művészettörténész, tudományos munkatárs, a konferencia társszervezője előadásában Szent László ábrázolásának 13. századi emlékeit elemezte. A szöveges források bemutatása után a III. András részére készült ún. berni diptichon és királyi pecsétek Szent László-ábrázolásait mutatta be.

Az utóbbi években számos erdélyi és felvidéki középkori templomban kerültek elő Szent László legendáját ábrázoló falképek, falképtöredékek. Lángi József restaurátor újonnan feltárt 14. századi falképeket ismertetett saját felvételei segítségével. Közülük több olyat is láthatott a közönség, amelyek napvilágra kerülésén jelenleg is dolgoznak a szakemberek.

A konferencia záró előadásában Medgyesy S. Norbert művelődéstörténész, egyetemi docens részletes elemzést nyújtott a 18–19. századi Szent Lászlóról szóló népénekekről, sőt több dallamot saját maga el is énekelt.

Az előadások anyaga alapján jövőre jelenik meg a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum Magyar királyok és Székesfehérvár című tanulmánykötet-sorozatának következő darabja.

Fotó: Simon Erika

Videó: Egyházmegyei Stúdió, Székesfehérvár

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria