Új épületrésszel bővült a máriaremetei XXIII. János Otthon

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A XXIII. János Otthon ünnepi díszbe öltöztetett Szent József utcai épületrészének kertjébe, a máriaremetei Kisboldogasszony-bazilika tőszomszédságába hívták hagyományos „házünnepre” a szeretetszolgálat munkatársait, a lakókat és hozzátartozóikat. Az udvaron felállított szabadtéri oltár köré gyűlt össze a közösség a Kisboldogasszony napjához kapcsolódó ünnepen a kegyhely ligetes kertje faóriásainak nyugalmat sugárzó ölelésében. Idén különleges tartalommal gazdagodott az ünnep: átadták és megáldották az intézmény kertjében álló felújított egykori paplakot, mely eredetileg a szervita nővérek óvodája volt. A „Befogad-lak”-nak elnevezett épület átalakításának célja, hogy a demenciával élő idősek nappali gondozójának adjon helyet. A rászorulók számára otthonokat fenntartó Katolikus Szeretetszolgálat szakmai munkájának egyik fő hangsúlya az Alzheimer-kórban és időskori demenciában szenvedők ellátása. 

Az átadási ünnepségen jelen volt Mohos Gábor, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára, Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter, Czibere Károly szociális ügyekért és társadalmi felzárkóztatásért felelős államtitkár és a főváros II. kerületének polgármestere, Láng Zsolt.

A közösség szentmisével ünnepelt. A főcelebráns, Esterházy László pápai káplán, kerületi esperes-plébános, kanonok mellett több paptestvér koncelebrált. Esterházy László köszöntőjében örömét fejezte ki, hogy újra van mit ünnepelni a szeretetotthonban.

A szentbeszédet Dúl Géza, a romhányi Szent György-templom plébánosa mondta. Homíliájában szomorú tényekkel szembesítette a jelenlevőket: 2008 óta nyomasztó mértékben megnőtt a demenciában szenvedő idősek száma, ám az ellátásukat segítő otthonok a megemelkedett igényt messze nem tudják kielégíteni. Arról is beszélt, hogy míg a más, gondozást igénylő életkorban lévők bája – utalt a csecsemőkre – magával ragadja az embereket, addig az időskorúak segítését elsősorban nehézségként éljük meg: „Nem vonzó élethelyzet a demencia. De nekünk, akik Krisztust akarjuk követni, kell hogy hajlamunk legyen a befogadásra, mert Isten sem hagyta magára az embert, akkor sem, amikor nem volt vonzó a bűnei miatt, hanem elé sietett. Mindannyiunknak új távlatot adott azáltal, hogy azt kérte, szemünket a láthatatlanra függesszük, és lássuk meg a demens emberre pillantva az istenképmás voltát. Az emberi méltóságot, ami mindannyiunkat testvérré tesz, ezt ünnepeljük ma.”

Mohos Gábor, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára arról beszélt, mennyire hozzátartozik hitünk lényegéhez, hogy megnyilvánuljon tettekben. Rámutatott: az Egyház nem tud minden problémát megoldani, az a feladata, hogy jelként legyen jelen a társadalomban, példát, vonzó példát mutasson. „Lehetőségeink behatároltak, szükségünk van az állami támogatásra” – mondta, és megerősítette, hogy a keresztény értékrend motiválta szolgálatban az Egyház továbbra is odaadással szeretne tevékenykedni.

Radnainé Egervári Ágnes, a Katolikus Szeretetszolgálat főigazgatója a Prédikátor könyvéből való idézettel – „Ha sokáig él az ember, örüljön minden évnek” – jellemezte, mi vezeti a szeretetszolgálat munkatársait, amikor a személyre szabott gondoskodást nevezik meg alapelvként. „Apró lépésekben, alulról építkezve, szolgáltatásainkat időről időre megújítva, kibővítve szolgálunk” – utalt a szervezet csaknem 70 éves múltjára.

A neurológus főigazgató is arra hívta fel a figyelmet, mára a demencia népbetegséggé vált, ez az időskori másoktól való függőség leggyakoribb oka.  „A gondozás testi-lelki terhei hatalmasak, stratégiai, közösségi válaszokra van szükség” – mutatott rá. A szeretetszolgálat úttörőként vállalja a demens betegek ellátását, és az általuk kidolgozott Interprofesszionális Demencia Alapprogram (INDA) keretében professzionális segítséget nyújtanak mind az érintett időseknek, mind hozzátartozóiknak.

Ennek egyik formája a nappali ellátás, mely meghagyja az idős embert eredeti környezetében, de napközbeni foglalkoztatást nyújt számára. Ezt teszi lehetővé a most átadott Befogad-lak ház, ahol célzott foglalkozásokkal, a zene, a spiritualitás erejével hozzá tudnak járulni a megfelelő életminőség biztosításához a fizikai-kognitiv képességek hanyatlása ellenére is.

A főigazgató örömét és egyben reményét is kifejezte, hogy az új ellátási formához szükséges működési engedélyt követően a napközi gondozót „befogadják a finanszírozási rendszerbe”. Elmondta, az épületrész felújítása, átalakítása saját forrásból, adományokból – többek között a Váci Egyházmegye és a II. kerület támogatásával – valósulhatott meg.

Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter az átlagéletkor növekedése kapcsán rámutatott a társadalom felelősségére. Ferenc pápát idézte: sok az idős, kevés a fiatal, és a társadalom nincs felkészülve arra, hogy e növekvő létszámú korosztálynak méltó helyet biztosítson. „Minden embernek úgy kell tudni élni, hogy biztos abban, ha megöregszik és segítségre szorul, azt meg fogja kapni” – fogalmazta meg a kormány elkötelezettségét a szociális segítségnyújtásban. A miniszter támogatásáról biztosította az új intézményt, és bejelentette, 1,8 millió forint kormányzati hozzájárulást adnak működéséhez.

Czibere Károly, az Emberi Erőforrások Minisztériumának szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára beszédében méltatta az Egyház szerepvállasát a szociális segítségnyújtásban. Szolgálatuk megkülönböztető értéke a közösségvállalás a szükséget szenvedővel – fogalmazott, és hangsúlyozta a kormány szándékát e szerepvállalás erősítésére. Előrejelzésekre hivatkozva kiemelte, milyen jelentős mértékben számolnunk kell a demenciával küzdők arányának növekedésével, és hangsúlyozta a kormány szándékát, hogy a fokozott ápolást, gondozást igénylő emberek számára újabb szolgálatokat hoznak létre.

Láng Zsolt, a 88 ezer lakosú II. kerület polgármestere elmondta, évente közel egymilliárd forintot költenek a kerületben a szociális ágazatra, melyben százötvenen dolgoznak, és mintegy ötezer embert látnak el. Hozzátette: ebben az erőfeszítésben számíthatnak a helyi egyházi közösségekre és a civil szervezetekre.

Az ünnepi műsort követően Esterházy László megáldotta a Befogad-lakot, az otthonban élő Herpy György atya pedig a felújított Názáreti Szent Család-szobrot.

Koltay Endre, aki házas emberként költözött másfél éve az otthonba, életéről vallott az ünneplők előtt. Túrmezei Erzsébet A legnagyobb művészet című verse nyomán érzékeltette ezen életszakasz nehézségét: „Nem könnyű idősnek lenni, tanulni kell.”

Radnainé Egervári Ágnes főigazgató kérdésünkre elmondta, a máriaremetei XXIII. János Otthonnak három háza van: a Názáret, az Emmausz és a Jerikó ház. A Názáret ház 1986-ban 20 férőhellyel nyílt meg Regőczi István atya édesanyjának családi házában. Jelenleg 88 férőhellyel működik. Az Emmausz ház 1990-ben nyílt meg egy bonni magyar hölgy adományának köszönhetően, a Jerikó ház pedig 2003-ban, a Széchenyi-terv keretében épült fel. A három házban összesen 150 főről gondoskodnak.

A főigazgató számokkal támasztotta alá azt, hogy a demenciában való érintettség népbetegséggé válik: Magyarországon mintegy 700 ezer ember él demenciával, a 80 év felettiek között minden negyedik embert érint az időskori hanyatlás hazánkban. Intézményvezetőként ezért tartja feladatának az állami stratégia kidolgozását a probléma kezelésére.

Az új létesítmény jelentőségét hangsúlyozva elmondta: a napközi ellátásnak köszönhetően szinten tartható a demenciában szenvedő idős emberek állapota, meglévő képességeik megőrizhetők, így életminőségük jelentősen javítható, segítve ezzel családjuk mindennapjait is.

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír