Vallásközi konferencia az Istennek szentelt életről a terézvárosi plébánián

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A rendezvény megnyitóján Horváth Zoltán, az Avilai Szent Teréz-templom plébánosa köszöntötte a jelenlévőket. Az idei első vallásközi konferencia kapcsán elmondta, hogy az tematikájában nemcsak a megszentelt élet évéhez, hanem Avilai Szent Teréz születésének 500. évfordulójához, valamint a korábbi – a misztika kérdéskörét érintő – előadás-sorozat tematikájához is kapcsolódik.


Horváth Zoltán az alábbi kérdéseket vetette fel az előadások felvezetéseként: „Hogyan szenteli valaki az életét Istennek? Hogyan szentelheti a teremtmény önmagát és életét a Teremtőnek?” A válasz lényege, amint arra rámutatott, Istenben rejlik, akitől a hívás eredhet, és amely hívást az ember szívében képes megérezni.

Varga Lajos váci segédpüspök megnyitóbeszédében kitért a vallásközi dialógus fontosságára mint a béke alapjára. Hangsúlyozta, a természetfölötti világ elbűvölő mivolta nem zárható egyetlen vallás keretei közé, sem a szerzetesi életforma intézményeibe. A rácsodálkozás élménye, ahogyan a segédpüspök Rudolf Otto vallásfenomenológus A szent című kötetére hivatkozva elmondta, az az alapélmény, amely a természetfölötti megnyilvánulását kíséri, amely abból fakad, hogy az ember engedi hatni azt, ami tőle függetlenül  mutatja meg önmagát.

A szerzetesek azok, akiket ez az élmény lefoglal – mutatott rá Varga Lajos. Különbséget tett nyugati és keleti szerzetesi hagyomány között, hiszen nyugaton a „szent” megtapasztalásának élményét nem követi még a szerzetességen belül sem az aktív élettől való elfordulás, ami keleten leginkább a teljes elzárkózást eredményezi.

A váci segédpüspök ugyanakkor kitért arra, hogy a keresztény ember alapvető tapasztalata az, hogy a lét jó, hogy a világ a végtelenre nyitott, és amint az Avilai Szent Teréz A belső várkastély című művéből is kitűnik, az ember belső világának középpontja felé törekszik egész életében. Ez a centrum felé való szüntelen zarándoklat így minden ember alapvető létélménye, amit nem lehet csak a szoros értelemben vett szerzetesi életforma számára fenntartani.

A továbbiakban – Jézus és Mária életpéldáját állítva a középpontba – kitért a megszentelt élet bibliai gyökereire, illetve egy-egy evangéliumi részlet segítségével mutatta be azt, miként jelenik meg a Szentírásban a Megváltó mint jegyes és vőlegény.

Varga Lajos segédpüspök Pál apostol buzdítására is utalt, aki a világ dolgairól való lemondásra és szüzességre ösztönözte a korai keresztényeket. Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy Pál apostol a házasélet kapcsán különösen jeleníti meg Krisztusnak az egyházhoz való viszonyát. („Az asszony engedelmeskedjék férjének, akárcsak az Úrnak, mert a férfi feje az asszonynak, mint Krisztus az Egyháznak (…). Férfiak! Szeressétek feleségeteket, amint Krisztus is szerette az Egyházat, és föláldozta magát érte (…)” Ef 5,22–23; 25)

Ezt követően Szerdócz Ervin, az Újpesti Zsidó Hitközség rabbija tartott előadást Az istenközeli élet Ábrahám, Izsák és Jákob tórai üzenetében címmel. Leszögezte, hogy nem a zsidó teológia nyelvén, hanem filozófiai kontextusban kíván beszélni. Szerdócz Ervin szerint a megszentelt élet nem értelmezhető filozófiai síkon, amennyiben a zsidó „szent” fogalma elkülönülést jelent, és ebben az elkülönülésben a távol tartás kérdése nehezen érthető meg. Az Istennek szentelt élet az Istennel való szövetségben élt életet jelenti az Ószövetség alapján. Az Istennel való szövetség az Istenhez való közelség vágyát jelenti, amely a kapcsolat, a viszony megtalálását jelenti a zsidó filozófiai gondolkodásban. Isten megismerésének vágya Isten áldásának élvezetével azonos. A megismerés azonban nem a hit, hanem a tudás gyümölcse, így a zsidó gondolkodás szerint nem hittel, hanem tanulással közelíthetünk Istenhez. A hit ugyanis nem feltételezi az igazságot, mivel az önámítás lehetőségét rejti magában.

A zsidó filozófiában a szövetség azt is jelenti, amint arra a rabbi rámutatott, hogy Istennek célja van a világgal, és az embernek az a feladata, hogy megtalálja Isten teremtő gesztusát, felfedezze azt a látható világban – Isten tehát mint „Deus absonditus”, vagyis rejtőzködő Isten van jelen.

Az előadás további részében Szerdócz Ervin Ábrahám, Izsák és Jákob pátriárka történetében mutatott rá a szövetségben való lét sajátosságaira. Ábrahám felismerte, elfogadta Istent, és kommunikált vele; azzal az Istennel beszélt, aki szabadságra vezette népét.

Izsák történetében az Istennel szembeni áldozatkészség jelenik meg, illetve annak tudata, hogy tartozunk Istennek, így egyszerre kell bűnbánatot tartanunk és hálát adnunk.

Jákob eredeti neve azt jelenti, furfangos. Később kapja az Izrael nevet, ami „Istennel harcolót” jelent, és amely ugyanakkor, ahogyan Szerdócz Ervin kifejtette, magában rejti az „Istenért és Istennel harcoló” jelentést is. Jákob engedi, hogy Isten belépjen életébe – ezzel megjelenik a remény gondolata a zsidó vallásban.

Sulyok Elemér OSB, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola tanára Az Istennek szentelt élet: állandó megtérés címmel tartott előadást. Sulyok Elemér a megtérést mint szüntelen megújulást értelmezte, amely Jézus történetében gyökerezik. Jézus személye, amint rámutatott, az Isten országának horizontja felől megközelítve megtérésre (metanoia) szólít fel, már-már sürgeti az embert. Keresztelő János, aki prófétaként hírnöknek tekintette magát, megtérésre szólította fel az őt felkereső népet: „Készítsétek elő az Úr útját!” (Lk 3,4), Jézusban azonban az Isten országa már eljött. Isten szeretete Jézusban nyilvánult meg, ezt a szeretetet azonban nem lehet kierőszakolni, kicsikarni, semmilyen erénnyel sem lehet elérni – hangsúlyozta az előadó.

Ahogyan Sulyok Elemér rámutatott, Isten szeretete megelőzi az emberét; ez a szeretet az, amely lehetővé teszi az ember számára, hogy kiszabaduljon saját megrögzöttségeiből. Isten szeretete tehát nem kiérdemelhető, meg nem érdemelt, és ahogyan a professzor Kirkegaard-ra hivatkozva kiemelte: a bűn ellentéte az a kegyelem, amely Isten irgalmaként megtisztítja az ember lelkét.

Az előadó hangsúlyozta, hogy az Isten országába emelt boldogság-mondások is megelőzik az etikai követelményeket, azaz: első a szeretet, amely válaszra készteti az embert. Jézus példázatai az ember megbocsátást elfogadó alázatát is megjelenítik, ahogyan a vámos is elismerte bűneit.

Jézus örömöt hirdet tehát – emelte ki Sulyok Elemér, annak örömét, hogy be lehet lépni az Isten országába a megtérés által. Ez a megtérés pedig, amint kifejtette, a szív élő, eleven és egyetlen Isten felé való odafordulásában rejlik. Ezáltal az ember képessé válik arra, hogy helyet adjon annak, amit ajándékba kap. Ez az ajándék pedig nem más, mint Jézus.

Sulyok Elemér a továbbiakban kitért a jelenlét megélésének fontosságára is, hiszen, amint kiemelte, a jelen az üdvösség forrása. Amikor Jézus azt mondja, „Betelt az idő!” (Mk 1,15), akkor voltaképpen kiszabadítja az embert abból a hazugságból, amelyet önmaga számára „generál”, mondván, nincs idő semmire. Valójában az embernek rengeteg idő áll a rendelkezésére, ami alatt szüntelenül van lehetősége arra, hogy beteljesítse és megélje, hogy az Isten országa valóban jelen van. Németh László író gondolatait idézte, aki szerint az a megtért ember, az a szent, aki megadja magát a jelennek. Azaz akinek egyik cselekedete sem fontosabb a másiknál, aki jelen tud lenni éppen ott és akkor, amikor valami megtalálja vagy megragadja őt. A jelenben való élet tehát az jelenti, hogy Isten hívó szavára leszünk fogékonyak, hiszen Isten a jelenben szólít meg bennünket, és csak a jelenben tudunk ennek a hívó szónak a nyomába eredni.

Sulok Zoltán Szabolcs, a Magyarországi Muszlimok Egyházának elnöke Allah által élni, Allahért! címmel tartott előadást. Kiindulópontja az Isten általi teremtettség volt, a Korán alapján a teremtés célja az Isten szolgálata. Az iszlám vallás szent irata nyomán az „ép szív fogalmát” helyezte mondandójának középpontjába, hangsúlyozva, hogy a hittel teli élet feltétele az élő szív, amely így a valódi élet forrása is egyben. A szív ugyanis az emberi szándék kiindulópontja, az igazi megtérés a szívben keletkezik. Sulok Zoltán szerint az iszlám vallás ösztönzi az embert arra, hogy szívében növelje a hitet. A szív befolyásolja és határozza meg a lélek állapotát, amelynek a Korán szerint három állapota lehetséges: a nyugtot lelt lélek, aki Isten útmutatása szerint él; az ingadozó, bűnöket elkövető, de azokat megbánó lélek; valamint az a lélek, aki már nem tér vissza Istenhez, aki csak saját vágyait követi. A Korán szerint a vágyainak élő ember szíve halott.

Istenért élni tehát az Isten útmutatása szerinti életet jelenti, amelyben a szív hittel teli cselekedetei működnek.  Az Istennel való életben a lélek szüntelenül ráirányítja figyelmünket arra, hogy tetteink miként ítéltetnek meg Isten előtt.

A konferencia végén Szécsi József vallásfilozófus A házasság mint Istennek szentelt élet címmel tartotta meg záró előadását.

A Teremtés könyvéből kiindulva, amelyben azt olvassuk, hogy Isten férfinak és nőnek teremtette az embert, rámutatott a Teremtő és a teremtmények egységére. A házasság lényegét is abban ragadta meg, amit Isten az emberpár megteremtése után mondott: „Szaporodjatok és sokasodjatok!” (Ter 1, 28) Ennek értelmében tehát a házasság az, amely lehetővé teszi a teremtés folytatását. A házasság szent küldetés a világban, de az Istennek szentelt életformát sem lehet a világtól való elkülönülésként értelmezni. A Leviták könyvének 19,1 versét idézve („Legyetek szentek, mert én, az Úr, a ti Istenetek, szent vagyok!”) az előadó kifejtette, hogy ebben a felhívásban a rendeltetés szerinti szentség fogalma rejlik, illetve megmutatkozik benne Isten emberek feletti szentsége. Ennek értelmében az embernek nem kell okosabbnak lennie az Istennél. Szécsi József hangsúlyozta, minden életforma lehetőséget jelent arra, hogy Isten szentsége megvalósuljon és megnyilvánuljon a földön.

A konferenciát lezáró szavaiban Horváth Zoltán plébános rámutatott az előadásokban megjelenő közös gondolatra, arra, hogy Isten a kezdeményező, amire az ember képes válaszolni, mint a legnagyobb szerelemben. Minden hívő ember életének célja tehát, hogy együtt legyen Istennel a legtökéletesebb szeretetben.

Fotó: Lambert Attila

Várkonyi Borbála/Magyar Kurír