Wilhelm Hünermann: Lángoló tűz – X. Piusz pápa élete

2016. január 31. vasárnap 14:08

Szent X. Piusz pápa (1835-1914) Giuseppe Sarto néven az észak-itáliai Riese nevű faluban látta meg a napvilágot, egy szegény, tízgyermekes család másodszülött gyermekeként. Innen kiemelkedve lett római katolikus pap, velencei pátriárka, majd végül Krisztus földi helytartója, Róma 257. püspöke.

Wilhelm Hünermann német író a történelmi tényeket és a fikciót vegyítő regényében ezt a rendkívüli életutat mutatja be.

A Sarto család feje, Giambattista kezdetben levélhordóként dolgozik, innen küzdi fel magát szívós, szorgalmas munkával postamesterré. Nagy szeretetben él a feleségével, Margheritával. Mindketten mélyen hívő katolikusok, számukra a hit nem csupán megszokott szertartás, hanem lelkileg megélt valóság. Ebben a szellemben nevelik gyermekeiket is. Margherita folyamatosan imádkozik azért, hogy legidősebb fiából, Giuseppéből pap legyen. A kis Beppóban korán felébred a vágy, hogy életét teljes egészében Istennek szentelje. Már tízévesen érzi, hogy az Úr hívja őt erre a szolgálatra. Kapcsolata állandó és intenzív Istennel, tizennégy évesen már hirdeti: „Én tudom, hogy a Megváltó van a szentostyában, és azt is tudom, hogy a szívembe akar jönni.”

Az ifjú Sarto lelkipásztorként az első pillanattól kezdve kiemelten foglalkozik a fiatalokkal és a szegényekkel. Utcagyerekeket fogad be a plébániára, esti iskolát indít az írástudatlan ifjaknak és felnőtteknek. Jólelkű, de az élet apró örömeit sem megvető plébánosa kedvéért időnként kártyázik is, de nyereményén gyümölcsöt vesz a betegen fekvő, nyomorúságban élő özvegyasszonynak. A lelkipásztor Sarto számára nem létezik elveszett lélek, „a nyáját szerető, szívük szerint való, jó pásztornak bizonyult, aki az elveszett bárányokért a tövisek közé is bemerészkedik.” Legfőbb jellemvonása az irgalmas szeretet, élelmét, pénzét szétosztja a szegények között, kiváltva ezzel még két húga, a mellette házvezetőnői feladatokat ellátó Maria és Rosa rosszallását is. Előbbi szerint bátyja tékozló jótevő, de Giuseppe Sarto bizalma maximális a gondviselésben: „Ne legyetek kishitűek, a Jóisten majd gondoskodik rólunk.”

A 19. századi, vadkapitalista viszonyok között lelkipásztorkodó Giuseppe Sarto az evangélium hirdetése mellett kiemelten foglalkozik szociális kérdésekkel, amelynek alapvető fontosságát elődje, XIII. Leo is felismerte, 1891-ben adta ki Rerum Novarum kezdetű enciklikáját. Sarto vallja: „Ez a mi feladatunk, megoldani a szociális kérdést, amennyire csak lehetséges.” Meggyőzi a gazdag zsidó gyárost, Romanin Jacurt, hogy bánjon emberségesen a munkásaival. Felhívja a figyelmet, hogy a dúskáló jólétben tobzódóknak kötelezettségeik vannak az élet elesettjeivel szemben: „Akinek több jutott a földi javakból, mint másnak, nagyobb a felelőssége is. A gazdagság súlyos kötelezettségekkel jár: a fölöslegből adni a szegénynek, enyhíteni a szükségét, ahol csak teheti, és jót tenni, amennyit csak bír az ember… A vagyon bűn, ha azt nem Isten akarata és parancsolata szerint használják fel.” Sarto papként és püspökként, majd velencei pátriárkaként is irgalmasságot gyakorol mindenkivel, s amikor mindenét szétosztja a szegények között, és nem marad semmije, a gazdagoktól koldul alamizsnát.

Giuseppe Sartónak a lelki ereje is rendkívüli, aki találkozik vele, nem tudja kivonni magát a hatása alól. A részeges tanítónő, Adelaide a vele való beszélgetést követően rádöbben, hogy talentumaival egyszer majd el kell számolnia Isten előtt, felhagy az ivással, és teljes mértékben annak szenteli életét, amire hivatott, a gyerekek nevelésének, oktatásának. Sarto atya megkapta fentről a csodatevő képességet is, így közbenjáró imájának a következményeként meggyógyul a tífuszból egy hároméves kisfiú.

X. Piuszt pápaként is a krisztusi erények jellemzik, egész lényét áthatja az életszentség. Egyházfőként „kitűnt, de nem a tudományban vagy a diplomáciában, hanem pápa volt, akinek a szíve a szent szeretet tüzében égett Isten és az emberek iránt.”

Az író Érzékletes képekkel mutatja be X. Piusz rémálmait, melyek az I. világháborút megelőző hónapokban gyötörték. Az álomképekben mintha az egész 20. század rettenetei lejátszódtak volna előtte. Megpróbálja értelmezni Armaghi Szent Malakiás (1094/95-1148) ír püspök jövendölését, amely szerint XIII. Leo pápa utódja, vagyis ő lesz a „lángoló tűz.” Titkárának, Giovanninak beszél erről: „Minden éjjel látom, hogy a föld lángokban áll, és folyik a vér… a gyűlöletből, amely már mindinkább elmélyül, egyszerre szörnyű háború fog előtörni… Az égi jóslat szörnyű módon beteljesül. Lobognak a gyűlölet fáklyái… Nemsokára az egész világ lángokban áll majd. Szörnyű álmok gyötörnek…” Ám ezekben a rettenetes pillanatokban is Istenhez fohászkodik, és a tabernákulum előtt „a pislákoló lángocskára pillantott”, és lelkében hirtelen világosság gyulladt: „Igen! Ez az a láng, amiről az Úr beszél. Itt izzik az a tűz, amivel az Úr fel akarja gyújtani a világot! Az eucharisztia tüze, a szeretet tüze.”

Vagyis Jézus Krisztus határtalan szeretete, amely mindenkor szembehelyezkedik a világot elpusztítani akaró, mértéktelen gyűlölettel. Ennek a szeretetnek volt hiteles hirdetője és tanúságtevője Giuseppe Sarto, papként, főpásztorként és pápaként egyaránt.

X. Piuszt XII. Piusz avatta boldoggá 1951. június 3-án, majd szentté 1954. május 29-én.

(Szent István Társulat, 2015.)

Bodnár Dániel/Magyar Kurír 

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Kultúra
Vezető híreink - olvasta már?
orban-viktor-europa-sorsfordito-idoszakot-el-at
Orbán Viktor: Európa sorsfordító időszakot él át

Orbán Viktor miniszterelnököt a közel-keleti keresztényüldözés és a béke esélyei mellett a leselejtezés kultúrájáról, Magyarország lehetőségeiről és Európa jövőjéről kérdeztük, a hírportálunknak adott exkluzív interjúban.

2016. szeptember 24. szombat
csaladi-nappal-unnepelte-alapitojat-85-eves-katolikus-karitasz
Családi nappal ünnepelte alapítóját a 85 éves Katolikus Karitász

A Katolikus Karitász a jubileumi év keretében családi napot szervezett szeptember 24-én, a Veszprém megyei Homokbödögén, az országos segélyszervezet megalapítója, Mihalovics Zsigmond szülőfalujában.

2016. szeptember 24. szombat