A találkozás helye – Templombúcsú Rákosligeten

Kishírek – 2018. október 9., kedd | 16:29

Október 7-én tartotta templombúcsúját a rákosligeti Magyarok Nagyasszonya-plébániatemplom közössége. Molnár Miklós plébániai kormányzó beszámolóját adjuk közre.

KÉPGALÉRIA – Klikk a képre!

Szép, ősi hagyomány, hogy a számunkra fontos személyeket, közösségeket, helyeket egy-egy szent különös oltalmába ajánljuk. A búcsú célja, hogy arra irányítsa tekintetünket, aki oltalmazza az adott templomot és azt a közösséget, amelynek „Találkozási helyéül” szolgál. Azért írhatjuk ezt nagybetűkkel, mert nem egy egyszerű közösségi térről beszélünk, hanem arról, ahol maga a „Találkozás” megszületik. Imádkozni otthon is lehet, de az Áldozatban csak a templomban részesülhetünk. Éppen ezért minden szentmisének lényege a szentáldozás. E köré rendezzük a sok szép idézetet a Bibliából, a szentbeszédet és az énekeket, hogy az Egyetlen Áldozat mindig a régi és mindig az aktuális módján jelenjen meg nekünk. Ezért különleges számunkra az is, aki védi ezt a teret.

Templomunk búcsúja, Magyarok Nagyasszonya ünnepe hálaadás Mária anyai gondviseléséért, amelyet nemzetünkkel kapcsolatban immár több, mint ezer éve megvalósít.

Ritka, de a mi templomunk két titulusváltáson is átment. 1915-ben, amikor megépült a templom, Fach Károly, a környék nagy jótevője iránti tiszteletből, az ő védőszentjét, Borromeo Szent Károlyt választották pártfogóul. Majd 1950-ben a szerzetesrendek feloszlatása után, a lazaristáktól hozzánk kerülő oltár miatt Szent Istvánnak ajánlották. Végül a rendszerváltás után, az oltár visszaadását követően egy újabb titulusváltásra került sor.

Az idei ünnepi búcsúmisét Baranyák Béla tiszafüredi plébános celebrálta, amelyen a Szűzanya iránti bizalomról beszélt. Feltette a kérdést, hogy vajon mit kezdünk ebben a helyzetben, amikor sok minden annyira reménytelennek tűnik a „magyar jövő záloga” szempontjából. Szent István válasza, a hasonlóan reménytelen helyzetben az ország felajánlása, az Égi édesanyánk iránti bizalom volt. Iskolai példákkal és más történetekkel kiegészítve hívta fel figyelmünket felelősségünkre: mi is szolgáljuk tevékeny szeretettel hazánkat, mi is akarjunk szentáldozáshoz járulni, s szentgyónással készüljünk fel erre. Az irodalmilag is jól összeszedett beszéd az egész közösséget megérintette.

Fontos feltennünk a kérdést ezen a napon: mi hogyan állunk ahhoz az örökséghez, amelyet eleink hagytak ránk? Elherdáljuk, feléljük, kifosztjuk, vagy építjük, gazdagítjuk és átadjuk az utódainknak? Mária példája arra is hív, hogy szeretettel gondoskodjunk egymásról és a hazánkról.

A XVII. kerület régi hagyománya szerint gyalogos zarándokok is érkeztek a szentmisénkre a környékbeli plébániákról. A szentmise alatt a kórusaink énekeltek, és a ministránsok is szép számmal szolgáltak.

Szentmise után a Katolikus Körben nagy szeretettel készített agapéra vártuk az ünneplőket. A közösségi házunk kertje nemrégiben érte el a füvesítés szakaszát, ahol végre szép, üde zöld növényzet fogadta a közösséget.

Forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Fotó: Zsilinszky József; Thaler Tamás

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria