Nagyböjti lelkigyakorlat a Martineumban

Kishírek – 2018. március 24., szombat | 12:00

Martos Levente Balázs, a Győri Hittudományi Főiskola tanára tartott lelkigyakorlatot a március 16–18-ai hétvégén a szombathelyi Martineumban.

Martos Levente Balázs Szent Pál apostol szavaira hívta fel a figyelmet: „Azt mondom tehát testvérek: Az idő rövid.” Majd feltette a kérdéseket: Ha olyan rövid az időnk, miért töltjük mégis értéktelen dolgokkal? Miért vagyunk hajlamosak a rosszat, az értéktelent középpontba helyezni, és arra koncentrálni erőnket? 

Az előadó a konkoly és a búza történetét hozta példaként, mikor a gazda azt mondja a szolgáinak, hagyják a konkolyt megnőni a búzával, s majd az aratáskor gyűjtsék össze és vessék a tűzre. A gazda nem akarja, hogy a most éppen kisarjadt búzában is kárt tegyenek azzal, hogy a konkolyt kitépik. Isten búzamezőjébe, a világba az ellenség is belevetette konkolyát, de nem az a feladatunk, hogy a rosszat irtsuk, hanem hogy a jót növeljük önmagunkban, környezetünkben.

A Bibliában számos olyan történetet találunk, amelyben csalódott, bosszús emberekkel találkozhatunk. Példaként említette Martos Levente Balázs a tékozló fiú bátyját, aki apja szemére vetette, hogy habár ő egyszer sem szegte meg atyja parancsát, az még egy gödölyét sem adott neki soha, hogy barátaival mulathasson. Egy másik példa a szőlőmunkások esete, akik elégedetlenkedtek bérük miatt, mert úgy gondolták, hogy ők, akik „a nap terhét és hevét” viselték, majd többet kapnak, mint akik csak az utolsó órában jöttek dolgozni.

Mi hányszor voltunk az ő helyzetükben? Hányszor zúgolódtunk amiatt, mert úgy éreztük, Isten nem adja meg, ami „jár” nekünk? – hangoztak el a kérdések.– Fontos, hogy merjük Isten elé tárni csalódásainkat, aggodalmainkat, bosszúságainkat. De emellett fedezzük fel az ő kegyelmét, gondoskodását, ajándékait, melyeket nap mint nap készít számunkra.

Hogyan is növelhetnénk a jót a világban? Hogy is birkózhatnánk meg gondjainkkal a nehéz élethelyzetekkel? Egyedül úgy, ha a Szőlőtőről táplálkozunk. Jézus mondja: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők.” Gondolkodjunk el: mi az én életem forrása? Mi ad nekem életet? Ha az igazi Szőlőtőn maradunk, életünk bőséges termést hoz. Hiszen ha Jézushoz tartozunk, az Atyához tartozunk, aki szüntelenül boldogságunkon munkálkodik – ha hagyjuk – hangsúlyozta az előadó teológus.

Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria