Templomuk felszentelésének évfordulóját ünnepelték a debrecen-józsai hívek

Tóth László, a templom plébánosa felelevenítette a két évvel ezelőtti eseményeket, amikor a mostanihoz hasonló, esős időben gyülekeztek az emberek a templomban tartott első szentmisére. Felidézte a jelenkori templom Árpád-kori elődjének történetét. Kiemelte azt is, hogy sokan keresik fel a Szent György-templomot, mert híre lett az országban. Egyre többen vannak, akik itt keresztelkednek, házasságot kötnek, szentségekhez járulnak: „A mi feladatunk, akik ajándékba kaptuk ezt a templomot, hogy láthatóvá tegyük azt embertársaink számára. Igazán láthatóvá pedig akkor válik egy templom, ha nekünk, híveknek, akik az élő kövei vagyunk, a mi életünk is világít, mint fény a sötétben. Mert ennek a templomnak a fényéből táplálkozik ez a közösség, és az innen kapott fényt adja tovább.”

A plébános a templomot építtető Felföldi László gondolatait is idézte, aki kijelölte egykori egyházközsége számára az utat, amelyen tovább kell haladni, és amelyen itt van velünk Krisztus, aki nélkül nem lehet keresztény közösséget építeni: „Nem arra kell várni, hogy benyissanak az emberek a templomba, hanem előbb nekünk, híveknek kell elvinnünk az innen kapott fényt, hogy megmutassuk az embereknek, hogy Krisztus itt van közöttünk; hogy akik keresik Isten szavát, szeretetünk által eljussanak hozzá, és keresztény közösségre találjanak bennünk és a mi közösségünkben.”

„Minden templom Isten ajándékozó szeretetének a jele, ezért nagy öröm egy templom felépülése. Itt valóban Isten szeretetével találkozunk, hisz itt van jelen kenyér és bor színében és a hívek szívében. Éppen ezért nem fogyhat ki a hála a szívünkből. Így leszünk magunk is örömhírrel átitatott emberek, akik Krisztus tanítványiként elvisszük a hitet és fényt másokhoz” – zárta homíliáját Tóth László plébános.

A szentmise után a hittanosok műsora, vetítés és Bedő Zoltánnak, az egyházközség világi elnökének visszaemlékezése következett. A megemlékezés a Szent György Zenekar ünnepi műsorával és agapéval zárult.

Forrás és fotó: Papp Erika

Magyar Kurír