55 éve tett zarándoklatot VI. Pál pápa a Szentföldre – I. rész

2019. január 4. péntek, 10:00

1964. január 4. és 6. között VI. Pál pápa zarándoklatot tett a Szentföldön. 152 év után ő volt az első pápa, aki szabadon hagyta el Itáliát, és elindította a modern kori pápák nemzetközi apostoli látogatásainak sorát.


1812-ben Napóleon megalázó és méltatlan módon magával hurcolta VII. Piusz pápát Franciaországba és Fontainebleau-ben fogságban tartotta. Másfél századdal később VI. Pál nem is gondolhatta volna, hogy a pápák apostoli szolgálatának milyen új fejezetét nyitja meg. Ő maga kilenc külföldi apostoli utat tett meg, II. János Pál 104 alkalommal indult lelkipásztori látogatásra Olaszországon kívül. XVI. Benedek 24 és utóda, Ferenc pápa eddig szintén 24 nemzetközi apostoli utat tett. Összesen 161 lelkipásztori út során mintegy ötszáz országot kerestek fel Róma püspökei. Az első utazás jelentőségét jól példázza az a tény, hogy annak ötvenedik évfordulóján, 2014-ben Ferenc pápa az immár kanonizált Szent VI. Pál nyomába eredt, és maga is elzarándokolt a Szentföldre.

Mi adta akkor az ötletet az egyébként nyugodt karakterű és visszafogott természetű VI. Pál pápának, hogy – télvíz idején – 1963. január elején útra keljen? Ráadásul a hidegháború kemény korszakában, amikor a Szentszék a pápai utazások terén még egyáltalán nem rendelkezett semmiféle tapasztalattal, sem diplomáciai, sem technikai szinten.

Óriási meglepetést keltett – nemcsak a Vatikánban – a bejelentés híre, amit az alig hat hónapja megválasztott pápa tett 1963. december 4-én: „Meggyőződésünk, hogy a zsinat jó kimeneteléhez sokat kell imádkozni az Istenhez, és számos művet kell elvégezni. Ezért érett megfontolás és sok imádság után úgy döntöttünk, hogy zarándokként arra a földre indulunk, mely a mi Urunk, Jézus Krisztus hazája, azzal a szándékkal, hogy személyesen idézzük fel üdvösségünk legfontosabb titkait, vagyis a megtestesülést és a megváltást... Meglátogatjuk azt a tiszteletreméltó földet, ahonnét Szent Péter elindult és ahová egyik utóda sem tért vissza. Mi mély alázattal csak rövid időt töltünk ott az imádságos áhítat, a lelki megújulás lelkületében, hogy Krisztusnak ajánljuk az ő Egyházát, hogy az egy és szent Egyházba visszahívjuk a különvált testvéreinket, és hogy az isteni irgalmassághoz esdekeljünk a béke érdekében.”

A zarándoklat ötlete azonban még korábban felmerült VI. Pálban, erről vallanak személyes feljegyzései, például 1963. szeptember 21-éről: „Hosszas megfontolás és isteni megvilágosodás segítségül hívása után, úgy tűnik, hogy pozitív hozzáállással tanulmányozni kell, miként lehetséges a pápa számára a szent helyeket meglátogatni Palesztinában. Ez a zarándoklat jellegében gyors, egyszerű, áhítatos, bűnbánati és karitász jellegű legyen!” Ez olyan út volt, ami semmiféle közvetlen körülményhez, eseményhez vagy meghíváshoz nem kötődött. Belülről szólalt meg az igény.

Erre mondaná Szent Ignác, hogy akkor ez közvetlenül a Szentlélektől ered. Egy hasonló zarándoklat mindezt alátámasztani látszik. A II. vatikáni zsinat összehívását pontosan három hónappal a megválasztása után jelentette be XXIII. János pápa, 1959. január 25-én. 1962. október 11-én pedig megkezdődött az egyetemes zsinat, mintegy 2600 püspök részvételével. Ám előtte egy héttel XXIII. János pápa váratlanul elzarándokolt Loretóba a Szűzanyához, hogy oltalma alá helyezze a zsinatot. Október 4-én, Szent Ferenc napján indult zarándokútra, és a Szent Szűz loretói házából hazatérőben betért Assisibe, hogy ferences harmadrendiként a Poverello, a Szegényke támogatását is elnyerje. Két hónapos intenzív munka után 1962. december 8-án XXIII. János pápa lezárta a liturgikus megújulásról tárgyaló első zsinati ülésszakot, majd nem sokkal utána, 1963. június 3-án elhunyt.

Június 30-án megválasztották VI. Pál pápát. Azonnal bejelentette, hogy töretlenül folytatja a megkezdett zsinatot, bár nyilván érezte, hogy az Egyházban, a püspökök között is sokan elbizonytalanodtak, és inkább a zsinati munka elhalasztását várták. Ebben a helyzetben kereste a helyét az új pápa, és – ahogyan elődje is – a nagyok segítségéhez fordult: ő egyenesen Szent Péter és az isteni Mester, az Úr Jézus támaszát kérte, in loco, azaz a helyszínen, melyet az Üdvözítő élete, szenvedése, halála és feltámadása megszentelt.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Ehhez a cikkhez ajánljuk
Rovat: Kitekintő
Vezető híreink - olvasta már?
wallenberg-dijat-kapott-szekely-janos-puspok
Wallenberg-díjat kapott Székely János püspök

Január 16-án, szerdán délután adták át az idei Raoul Wallenberg-díjakat Budapesten, a Goldmark teremben. A kitüntetettek között van Székely János szombathelyi megyéspüspök is.

11:00
ferenc-papa-katekezise-hivjuk-papanak-istent-gyermeki-bizalommal
Ferenc pápa: Hívjuk papának Istent, gyermeki bizalommal!

Január 16-án a Szentatya folytatta a Miatyánknak szentelt katekézissorozatát. Az ima első szava kulcsszerepet játszik: mindig szólíthatjuk Istent atyánknak, apukánknak, s ezzel tudatosíthatjuk, hogy ő mindig velünk van, apai-anyai szeretete sosem szűnik meg.

2019. január 16. szerda