55 éve tett zarándoklatot VI. Pál pápa a Szentföldre – Második rész

Szent VI. Pál pápa szentföldi útját a vatikáni Államtitkárság beosztottja, a francia Jacques Martin prelátus készítette elő teljes titokban. A pápa kifejezett kérése volt, hogy zarándokútján szeretne megállni Damaszkuszban is, hogy Szent Pál apostol előtt tisztelegjen. A terv akkoriban, hogy a pápa Szíria fővárosába látogasson, kivitelezhetetlennek tűnt.

VI. Pál pápa alaposan fel akart készülni a zarándokútra, ezért felkérte Giulio Bevilacqua oratoriánus szerzetest, hogy tartson lelkigyakorlatot neki és kísérete minden tagjának. A Vatikán a szentföldi ferences kusztódiára bízta a különféle egyházi szertartások előkészítését, és ők tartották fenn az információs központot is, melynek az utazásról hírt adó újságírókat kellett tájékoztatnia.

1964. január 4-én szokatlanul fagyos idő volt Rómában, ennek ellenére a Szentatyát reggel hét órakor ezrek fogadták és búcsúztatták a Szent Péter téren. Az egyházfő a Fiumicino repülőtérről indult az Alitalia gépével, melynek farokszárnyát sárgára és fehérre festették. Az utazásnak külön rangot adott, hogy a pápa nem egy országot látogatott meg, hanem a Szentföldet, Jézus Krisztus egykori hazáját, mely a mai Izrael és Jordánia területén található. A pápa repülőtéri búcsúztatásán jelen volt Antonio Segni köztársasági elnök és Aldo Moro miniszterelnök.

VI. Pál repülőgépe Jordánia fővárosában, Ammánban landolt, ahol érkezésekor Husszein király fogadta, és egy olajfából készült emlékplakettel ajándékozta meg. Hideg volt, a repülőgép késett, ezért a repülőtéri fogadóteremben tartott hivatalos ceremónia csak pár percig tartott. A katonai egyenruhát viselő jordán uralkodó láthatólag mély megindultsággal köszöntötte a fehér reverendás pápát, aki így szólt: „Aki szeretni akarja az életet és boldog napokat akar látni, keresse a békét, és kövesse azt.” A rövid találkozás után a pápai konvoj a mintegy hetven kilométerre fekvő Jeruzsálembe indult. Husszein király repülőgépről követte az ország határáig a vatikáni küldöttséget.

Hogy miért is kellett Jordániába repülnie a pápának, azt a kor diplomáciai helyzetéből érthetjük meg. 1964-ben még nem létezett diplomáciai kapcsolat, nagykövetség és apostoli nunciatúra a Szentszék és Izrael között. A két ország közöti megegyezés csak harminc évvel később, 1994. május 10-én lépett életbe.

Az út mentén, amerre a konvoj haladt, sorfalat álló emberek köszöntötték lelkesen integetve a római pápát. Az egyházfő délután érkezett a Jordán partjára, ahol a hagyomány szerint Keresztelő János megkeresztelte Jézust. A Szentatya fehér kabátban és piros kalapban közeledett a folyóparthoz. Csúszott a talaj, de ő mindenáron közel akart menni a vízhez, hogy szinte kezével érinthesse azt. Meg is ingott többször, de két testőre erősen tartotta a karját. A Jordán vize örvényezve került meg egy sziklát, és amikor a pápa a parton állt, a zarándokvezető előénekelte a Miatyánkot, majd az imádság után a Szentatya áldást adott.

A Jeruzsálembe vezető pápai zarándokút második állomása Betánia volt, az Olajfák hegye közelében fekvő kicsiny falu. VI. Pál pápa a szentföldi ferences kusztódia szerzetesei kíséretében látogatta meg Lázár egykori házának maradványait. Imádságra a szomszédos kis kápolnába tért be, majd onnan kilépve egy fehér galambot engedett szabadon – a gesztus a békére utalt.

Már esteledett, a nap éppen lebukott, amikor az északkeletről érkező, pápai zászlócskával díszített autó Jeruzsálembe érkezett. A damaszkuszi kapun Jordánia és a Vatikán zászlói lengtek, a kapu fölé pedig VI. Pál pápa és Husszein király nagy fekete-fehér fotóit helyezték. Ahogy megérkezett a Szentatya, azonnal körülvette a tömeg, ettől kezdve senki sem tudta biztosan garantálni épségét. Mégis minden a legnagyobb rendben történt. Valaki mégiscsak oltalmazta Szent VI. Pál pápát jeruzsálemi zarándokútján.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír