A Vatikánban tartotta ülését a Pápai Társadalomtudományi Akadémia

A társadalmi részvétel lehet intézményi vagy spontán – olvasható a tanácskozásról kiadott sajtóközleményben. A kirekesztés lehet aktív, vagyis szándékos, mint az etnikai vagy vallási alapon történő diszkrimináció, illetve passzív, ami nem intézményi okokból, hanem például a súlyos gazdasági válságokból ered. A társadalmi integráció a gazdasági, társadalmi, kulturális és politikai mechanizmusok átalakításának eredménye. Erőltetett intézkedésekkel vagy sztenderdizált, általánosított módon nem lehet megvalósítani a személyek, közösségek integrációját: például nem teremthető meg olyan iskolarendszerrel, amely nem veszi figyelembe a kulturális különbségeket. A társadalmi részvétel csak akkor válik lehetségessé, ha létezik vallásszabadság.

A tanácskozás résztvevői aggodalmukat fejezték ki a társadalom széttöredezettsége és a politikai rendszerek ezzel kapcsolatos tehetetlensége miatt. Elhangzott: mind nehezebbé válik az igazságosság, a szolidaritás és a testvériség alapelveire épülő társadalmi részvétel formáinak megvalósítása.

Bomlasztó tendenciák – a politikai képviselet, a növekvő társadalmi egyenlőtlenség, a demográfiai egyensúly globális felbillenése, az erősödő migráció, az információs és kommunikációs technológiák ambivalens szerepe, a vallási és kulturális konfliktusok – dolgoznak a társadalmi részvétel ellen. E tekintetben a legjelentősebb tényező a szűk elit és a lakosság nagy tömege között egyre növekvő társadalmi egyenlőtlenség. A javak szétosztásáról és az életlehetőségekről szóló statisztikák hatalmas különbségeket mutatnak országok és országokon belüli régiók között. A plenáris ülés résztvevői szerint különösen aggasztó, hogy Európában és Amerikában jelentősen meggyengült a középosztály. Figyelembe kell venni, hogy ott, ahol összeomlik a középosztály, veszélybe kerül a részvételi demokrácia.

Akkor lehetséges egy jobb társadalmi részvétel megteremtésén dolgozni, ha valódi együttműködés jön létre egy politikai rendszer – amely hangot ad a nem képviselt személyeknek –, egy civilizált gazdaság és a kölcsönösség hálózatain alapuló civil társadalom szerveződési formái között. Meg kell teremteni a felülről lefelé és az alulról felfelé irányuló részvételi formák működését, felhasználva a kollegialitás elvén alapuló köztes valóságokat.

Lényegében tehát a részvételi demokrácia az, ami megerősíti és előmozdítja az emberi jogokat. Ugyanakkor az emberi jogokat érintő törvénykezés nem valósíthat meg egyetlen utópikus tervet sem, amely a társadalom átalakítására irányul, csak a pozitív kereteket teremtheti meg, amelyeken belül a személyek és a csoportok etikus módon cselekszenek, vagyis lehetőséget kapnak arra, hogy a közösségen belül kölcsönösen egymás javát szolgálják és olyan társadalmi kezdeményezéseket fejlesszenek ki, amelyek elősegítik a szélesebb társadalmi integrációt – zárul a Pápai Társadalomtudományi Akadémia tanácskozásáról szóló sajtóközlemény.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: News.va

Magyar Kurír