Aleppóban nincs karácsony

December 15-én, csütörtökön, miután a szíriai kormány ismét átvette az uralmat Aleppó felett, a késő esti órákig mintegy háromezer civilt és néhány sebesültet tudtak kijuttatni az észak-szíriai városból. A mai, december 16-ai hírek már arról szólnak, hogy leállították a civilek kimenekítését Kelet-Aleppóból.

A 21. század második évtizedére a szíriai háború őrült borzalma és Aleppó pusztulása nyomta rá bélyegét. Hiába kérték sokan, hogy legyen végre fegyverszünet Aleppóban, hogy a civil lakosság megmenekülhessen: úgy tűnik, ez nem számított, a harcban álló felek és a háborúban érdekelt államok számára csak az volt fontos, hogy megerősítsék pozícióikat. A hónapok óta tartó humanitárus katasztrófa még súlyosabb lett a napokban, az interneten láthattuk, olvashattuk a lakosok segélykiáltását, kétségbeesett Twitter-üzeneteit. Megrendítő képeket látunk azokról, akik a napokban végre elindulhattak a romokban heverő, kiürítés előtt álló városból.

A Caritas Internationalis (Nemzetközi Karitász) kifejezi aggodalmát a 250 ezer civil lakos miatt, akik a városban rekedtek, miközben a szíriai kormány visszaszerezte az ellenőrzést a város felett.

III. Gergely Laham, Antióchia és az egész Kelet, Alexandria és Jeruzsálem görög melkita pátriárkája is azt kéri a humanitárius szervezetektől, segítsenek enyhíteni az aleppói nép szenvedését.

Luis Antonio Tagle bíboros, a Caritas Internationalis elnöke karácsonyi üzenetében így fogalmaz: „Úgy tűnik, Szíriában mindig tél van, és soha nincs karácsony. Öt éve szenved a lakosság a háború kegyetlen viharaitól. Emberek milliói maradtak otthon nélkül, és akiknek van hol lakniuk, azoknál sincs fűtés, elektromos áram. A Caritas személyzete is a bútorait kezdi eltüzelni, hogy befűtsön... A még működő iskolákban nincs már tüzelőanyag, a gyerekek takarókba burkolózva ülnek a padokban.”

A Caritas Internationalis nemzetközi segélyszervezet számára jelenleg Szíria az a hely, ahol a legsúlyosabb a szükséghelyzet: 13 és fél millió embernek van szüksége ellátásra, 6 és fél millió országon belüli menekültnek kell segíteni.

Andrea Riccardi egyháztörténész néhány napja ismét felhívást tett közzé a városban rekedt lakosok védelmében, ebből idézünk: „Aki győz, halált hordozó gazdája lehet a romoknak. Mindenkinek végtelen nagy adóssága lesz a történelem felé. Nem akarták megmenteni Aleppót, ezt a szimbolikus jelentőségű várost: a tolerancia helyét. Több mint 300 ezer keresztény élt itt az 1 millió 900 ezer lakos között, akiknek nagy része muszlim, főként szunniták, de vannak köztük drúzok, iszmaeliták és alaviták is. A nagy Omajjád-mecset mellett volt itt számos templom, különféle felekezetek templomai. A jövő felé nyitott város volt, Szíria legdinamikusabb városa. Mindez már nincs többé. Ami maradt, az az ott maradottak kitartó túlélési vágya, de mindenki lelkére – a gyerekektől kezdve – rányomta bélyegét a borzalom, a halál élménye. Sokan elhagyták a várost. Mások kitartottak. A felkelők ellenőrzése alatt tartott keleti városrészeket már bekerítették. Ott már semmi nincs: sem étel, sem orvosság...

Az aleppói lakosok, akik két egymással szemben álló megszálló csapdájában vergődnek egy zűrzavaros, kegyetlen játékban, túl sokat szenvedtek már...

Őrültség és radikalizmus gyakran keverednek egymással a harcoló felek döntéseiben, viselkedésében. A sok halott hozzászoktatott a határtalan erőszak alkalmazásához. Ha a diplomácia elaludt, nem kellene másoknak, a közvéleménynek, a lelkiismeretes embereknek hallatniuk a hangjukat? A történelem most azt kívánja, hogy azt mondjuk: »Én nem veszek részt ebben, nem akarom Aleppó halálát!«”

Forrás: Zenit.org; Andreariccardi.it

Fotó: Upworthy.com

Magyar Kurír
(tzs)