Donald Trump január 25-én, szerdán két elnöki rendeletet adott ki. Az egyikben a mexikói–amerikai határmenti fal építéséről rendelkezik [a szövegezés egész pontosan egy „nagy, fizikai akadályt” rendel el a déli határra]. A második rendelet megvonja a támogatást az úgynevezett „menedékvárosoktól”, ezzel kényszerítve őket, hogy ne fogadjanak be illegális bevándorlókat. Továbbá január 27-én, pénteken elnöki rendelettel, azonnali hatállyal és meghatározatlan időre felfüggesztette szíriai menekültek befogadását, valamint 120 napra felfüggesztette egyes muszlim országokból [Irán, Irak, Líbia, Szomália, Szudán és Jemen] érkező menekültek beutazását az Egyesült Államokba.
* * *
Az elnök intézkedései ellen az Egyesült Államok több püspöke nyilvános fórumokon is tiltakozott; Blase J. Cupich bíboros, chicagói érsek közleményét január 29-én tették közzé a Chicagói Főegyházmegye honlapján. Az érsek írását teljes terjedelmében közreadjuk az alábbiakban:
Ez a hétvége sötét pillanat az Egyesült Államok történetében. A rendelet, melynek értelmében országunk lezárja határait azok előtt a javarészt muszlim menekültek előtt, akik az erőszak, elnyomás és üldözés miatt hagyták el hazájukat, nem összeegyeztethető a katolikus és az amerikai értékekkel. Azoknak a végzetes döntéseknek a példáját követjük, amelyek következtében elutasítottak erőszak elől menekülő embereket, és így egyes etnikai és vallási csoportok tagjait kiközösítették, kirekesztették. Mi, katolikusok, jól ismerjük ezeket a történeteket, hiszen – mint olyan sokan mások – mi is elszenvedtünk hasonló döntéseket.
A most meghozott rendelet radikális és azonnali tiltást jelent azoknak az embereknek, akik sok szenvedés után menekültek el, életüket féltve. A rendelkezések mivolta és kivitelezése egyaránt meggondolatlan, kaotikus, kegyetlen, és nem vesz tudomást azokról a realitásokról, amelyek az Egyesült Államok hosszútávú biztonságát szolgálják. Emberek érvényes vízum és más dokumentumok birtokában ottrekedtek a repülőtereinken, visszatoloncolták őket oda, ahonnan éppen elmenekültek, vagy már a repülőre sem engedték felszállni őket. Utolsó pillanatban lépett közbe egy szövetségi bíró, és függesztette fel az igazságtalan és jogtalan rendeletet.
Azt állítják, ez nem az a bizonyos „muszlimok kitiltása”, amelyről az elnöki kampány során szó volt – mégis, muszlim többségű országokat érint. Kivételt tesznek a keresztényekkel és a nem-muszlim kisebbségekkel, de kirekesztik az életveszély elől menekülő muszlimokat. Ironikus módon, a tiltás nem vonatkozik arra az országra, ahonnan a szeptember 11-i tragédia gépeltérítőinek nagy többsége (19-ből 15) származott. De kirekeszti az Irakból érkezőket, még azokat a polgárokat is, akik a pusztító háborúkban részt vettek, mégpedig az amerikai haderő oldalán.
Az Egyesült Államok történelme során számtalanszor befogadta az életveszély elől ide menekülőket, és az itteni katolikus szervezetek sok, a világ minden tájáról érkező családnak, férfiaknak, nőknek, gyermekeknek segítettek új otthont találni. Sok esetben a papjaink, szerzeteseink vagy a hívek támogatták az újonnan érkezőket a beilleszkedés folyamatában. Éppen azért, mivel évtizedek óta segítjük a menekültek és migránsok letelepedését, tisztában vagyunk vele, milyen hosszadalmas és körültekintő ellenőrzésen kell végigjutniuk, mielőtt befogadnák őket országunkba. Sokszor láttuk, ahogy a helyi közösségekben a kezdeti félelem átfordul nagylelkű jóakaratba, hogy befogadják és integrálják a menkülteket. Itt, Chicagóban migránsok nemzedékei leltek új otthonra. Mi lettünk gazdagabbak ezáltal.
A világ minket figyel, miközben mi hűtlenné válunk az amerikai értékekhez. Ezek a rendelkezések azokat támogatják, akik el akarják pusztítani a mi életmódunkat. Leértékelnek minket azok szemében, akik Amerikát az emberi jogok és a vallásszabadság védelmezőjeként szeretnék látni, nem pedig olyan nemzetként, amely célba vesz egyes vallásokat és bezárja előttük ajtaját.
Itt az ideje, hogy félretegyük a félelmeket és összefogjunk, hogy újra felfedezzük, kik is vagyunk és mit jelképezünk egy olyan világ számára, amely nagyon is rászorul a reményre és szolidaritásra. „Ha biztonságra vágyunk, adjunk biztonságot; ha életet szeretnénk, adjunk életet; ha lehetőségeket szeretnénk, adjunk lehetőségeket másoknak” – hangzottak el Ferenc pápa próbára tevő szavai 2015-ben az Egyesült Államok Kongresszus előtt, majd figyelmeztetett – és figyelmeztetése gyakran eszünkbe jut most, amikor a hétvége eseményeit próbáljuk feldolgozni: „Amilyen mércével mérünk másokat, ugyanazzal a mércével fog az idő majd minket is megmérni.”
* * *
Joseph W. Tobin bíboros, Newark érseke január 27-én közleményében úgy fogalmazott: megérti, hogy minden amerikai biztonságra vágyik, és jól védett határokra, ugyanakkor nem vehetjük semmibe Isten szavait, aki Mózesen keresztül szólt Izrael népéhez: „A jövevényt ne nyomd el, hiszen ismeritek a jövevény életét, mivel ti is jövevények voltatok Egyiptom földjén” (Kiv 23,9). Jézus pedig még tovább megy: „Bizony, mondom nektek: amikor megtettétek ezt egynek e legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek” (Mt 25,40).
A múlt heti elnöki rendeletek nem éppen nyitott és befogadó országként tüntetik fel az Egyesült Államokat – hívta fel a figyelmet Tobin bíboros. – A határok lezárása és falak építése nem észszerű cselekedet; a tömeges őrizetbe vétel és kitoloncolás senkinek sem válik javára; az ilyesféle embertelen megoldások családokat és közösségeket tesznek tönkre. Newark érseke arról is beszélt, ő maga is bevándorlók leszármazottja, aki multikulturális környezetben nőtt fel Detroit közelében; és élete során mindig tapasztalta, mennyire gazdagítja a közösségeket, ha több nemzet, több nyelv és több vallás van jelen.
A franciák, írek, németek, magyarok, lengyelek, zsidók csak néhány nép azok közül, amelyek új otthonra leltek az Egyesült Államokban az elmúlt 260 évben, amikor a közvetlen életveszély elől menekülve elhagyták hazájukat. Még amikor irracionális félelmekkel, előítéletekkel találták magukat szembe, akkor is végül az Egyesült Államokra jellemző jóakarat győzedelmeskedett – írta Joseph Tobin érsek.
Forrás és fotó: Archchicago.org; Rcan.org
Magyar Kurír
(vn)
Kapcsolódó fotógaléria