Az olasz püspöki konferencia elnöke a hazaszeretetre figyelmeztetett a római imavirrasztáson

2018. június 11. hétfő 18:58

Az olasz püspöki konferencia (CEI) elnöke, Gualtiero Bassetti bíboros mondott beszédet Rómában, a Sant'Egidio közösség által Olaszországért szervezett imavirrasztáson, amelyet a Santa Maria in Trastevere-bazilikában tartottak június 7-én.

Az utóbbi hónapokban, a március 4-i választások után Olaszországban feszült, konfliktusokkal terhelt légkör uralkodott, amely miatt számos alkalommal elveszett a politika valódi célja, a közjó szolgálata és a lakosság legszegényebb rétegeiknek védelme. „Mint keresztények és ugyanakkor mint egy olyan ország állampolgárai, amely még sokat jelent a világnak a kultúra, az emberiesség, a szolidaritás, a békéért való küzdelem terén, arra hívunk mindenkit, csatlakozzon imádságunkhoz” – szólította meg az olaszokat az imavirrasztást kezdeményező Sant’Egidio közösség.

Bassetti bíboros beszédét az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük magyar fordításban:

A talentumokról szóló példabeszéd, amelyet oly sokszor hallottunk, gyakran elgondolkodtat minket azokról az ajándékokról – talentumokról –, amelyeket kaptunk az életben. Arra a felelősségre hív, hogy éljünk jól az Úrtól ránk bízott talentumokkal. Talán soha nem gondoltunk arra, hogy a talentumok nem csak saját egyéni életünk számára jelentenek lehetőséget, értéket.

Ma a talentumok ajándékáról egy másik értelemben szeretnék szólni. A haza, a nemzetközösség is ajándék. Mindenki megkapja a haza ajándékát: talán van, akinek több lehetőséget rejt ez az ajándék, de mindenkinek van hazája. II. János Pál azt mondta: „a »haza« kifejezés (patria) az »apa« kifejezéssel (pater), az apai valósággal van kapcsolatban”, „azoknak a javaknak az összessége, amelyet atyáinktól kaptunk”: a föld, a történelem, a kultúra, a spirituális értékek, a nyelv öröksége…”.

Talán még nem gondolkodtunk el Istennek azon a nagy ajándékán, amit az jelent, hogy van hazánk. Természetesnek vesszük. De akik elvesztették a hazájukat, akiket elűztek, el kellett menniük, azok tudják, mekkora értéke van. Sok menekült és migráns keres magának hazát, amely anyai arcával fordul felé. Háború idején – emlékszem, miket meséltek gyerekkoromban – megérti az ember, milyen nagy értéke vannak, ha a hazában béke van. II. János Pál azt is mondta, mennyire igaz, hogy a saját hazája „mindenki számára valamiképpen egy anya”.

Ezekben a hónapokban, a politikai választások után komoly aggodalmakat éltünk át, és nem csak azért, mert a kormány összetétele váratott magára. Mára végre összeállt, és szívből kívánunk jó munkát az országunk javáért szolgáló új kormánynak. De nem felejthetjük el, milyen feszült volt a légkör, és milyen nehéz konfliktushelyzetek kerültek felszínre országunk rejtett mélyéből. Különösen az interneten – amelyet kifogásolható módon felelőtlenül használnak – láttam, milyen társadalmi harag tört fel még a köztársasági elnök ellen is, a minden honfitársa biztonsága érdekében tett körültekintő és bölcs döntése ellen.”

Döntő fordulatra van szükség az ország életében, hogy újra együtt tudjunk dolgozni: „Erkölcsi kötelességünk Olaszország közös javáért munkálkodni pártoskodás nélkül, szeretettel és felelősséggel, anélkül, hogy gerjesztenénk a frusztráció és a népharag tüzét.” Fontos, hogy a politikai erőket, a médiában dolgozókat, a felelősséggel rendelkező vezetőket ne a pillanatnyi érdekeik, a részérdekek vezessék! Emlékezzenek Ozeás próféta szavaira: „Szelet vetnek és vihart aratnak” (Oz 8,7).

A nehéz helyzet az új kormány felállásával lezárult, és ez arra hív mindenkit, hogy felelősségteljes módon beszéljen és cselekedjen, tartsa mindig tiszteletben az embereket és a köz javát. Aggódom sok helyzet miatt, különösen városaink sokat szenvedett perifériáiért, ahol az életben maradásért vívott mindennapos küzdelemhez – ami már önmagában is sok – új konfliktushelyezetek, új bizalmatlanság társulnak. A világnak e szegleteiben és az egész olasz civil társadalomban újra kell szőni az emberek közti szövetet a társadalomban uralkodó béke nevében.

Néhány hónappal ezelőtt ezt mondtam az olasz püspököknek: „Képesnek kell lennünk arra, hogy egyesítsük Olaszországot, nem szabad megosztani. Arra van szükség, hogy szeretettel és felelősséggel védjük és értékeljük az országot mint rendszert. Mert az ország jövője azt jelenti, hogy körültekintően, türelemmel és nagylelkűen foltozgatjuk Olaszország társadalmi szövetét.”

Az olasz egyház elkötelezetten szövi össze az olasz társadalmat, mert az olasz nép egységének és békéjének a jele, és az is akar lenni. Az egész világnak szüksége van a békés Olaszországra, mert mindannyian függünk egymástól. Olaszország a békét, a kultúrát, a munkát, a fejlődést szolgálja, ezt adja Európának, a Mediterrán térségnek, a világnak. Nem mondhatunk le erről a felelősségünkről, amely országunkat ismertté és kedvessé tette az egész világ előtt.

Létezik egy olyan olasz emberiesség, amelyet nem szabad elveszítenünk, nem szabad engednünk, hogy elsöpörje a gyűlölet, a rasszizmus, hanem növelnünk kell, tovább kell adnunk gyermekeinknek.

A talentumok példabeszédében két szolga bölcsen fektette be a rábízott ajándékot: az egyik két talentumot keres, a másik ötöt. Mindkét szolgát megdicséri az Úr: „Jól van, te hűséges, derék szolga. Mivel a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe!” (Mt 25,23). Van azonban egy szolga, aki félt, és a föld alá rejtette a talentumot. Korunkban sokan közülünk féltik magukat, félnek a jövőtől, féltik az országunkat is; és ezért félelemből igyekeznek nem belekeveredni semmibe, fedezékbe vonulni, szinte kivonni magukat az alól a közös sors alól, hogy felelősséggel éljünk olasz emberként. Nem szabad félni és csak magunkra, a saját érdekünkre, a saját számításainkra gondolni, és közben lemondani arról, hogy használjuk talentumainkat az ország közös java érdekében.

Néhány hónappal ezelőtt Ferenc pápa itt, a Santa Maria in Trastevere-bazilikában beszélt a Sant’Egidio közösséghez – akiknek most köszönetet mondok ezért a kezdeményezésért –, és ezt mondta: „A félelem légköre megfertőzheti a keresztényeket is, akik aztán – mint a példabeszédben szereplő szolga – elrejtik a kapott adományt: nem fektetik be a jövőbe, nem osztják meg másokkal, hanem megtartják maguknak.”

Igen, minket is fenyegetett a veszély, hogy megfertőz a félelem légköre, és bezárkóztunk saját köreinkbe. Féltünk a politikától is, mint olyan dologtól, ami beszennyez, és megfeledkeztünk róla, hogy a politika fontos szolgálat a nemzetközösség, a haza – mint anyánk és gyermekeink anyja – szolgálatában. Nem szabad félni a politikától és távol tartani magunkat tőle!

Az olasz püspöki konferencia elnökeként vállalt szolgálatom kezdete óta és e hónapok tapasztalatai alapján is egyre nagyobb meggyőződéssel mondom: Ne féljünk a politikai felelősségvállalástól!

Nem azért mondom, mert ezt vagy azt a pártot előnyben részesítem. Ez nem a lelkipásztorok feladata! Hanem mert hiszem, hogy a keresztények a történelmünknek ebben a fontos pillanatában nem maradhatnak távol, nem bújhatnak el az értékeikkel, sőt, ahogy VI. Pál mondta, ők „az emberiesség szakértői”. Nem hanyagolhatják el a közjó szolgálatát, ami a demokráciában a politika művelése. Különben az a veszély fenyeget, hogy jelentéktelenné válunk: „Ti vagytok a világ világossága… ha világot gyújtanának, nem rejtik a véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban” (Mt 5,14–15). Világítani nem azt jelenti, hogy uralkodni, de azt sem, hogy elrejtőzünk a véka alatt.

Eljött a pillanat, ahogyan korábban is mondtam, hogy új folyamatokat indítsunk útnak, anélkül, hogy hatalmi pozíciókat akarnánk elfoglalni. Olyan új folyamatokat, amelyekben a fiatalok – főleg a fiatalok – meghívást éreznek arra, hogy új felelősségeket vállaljanak magukra, és új elgondolásokat dolgozzanak ki, amelyekkel helyreállíthatjuk országunk demokráciáját.

Meg vagyok győződve róla, hogy ebben az országban még nagyon sok erkölcsi erő és nagyon-nagyon sok rejtőző talentum van – elő kell hozni ezeket, és élni kell velük.

Imádkozzunk Olaszországért, hogy az Úr Lelke fújjon a vezetők és az olasz emberek szívében, hogy a köz javáért dolgozzanak, különösen a lakosság legszegényebb rétegeiért, nem feledve, hogy Olaszországnak – történelme és az Európában, a Földközi-tenger vidékén való elhelyezkedése révén – sajátos hivatása és felelőssége van. Legyen az országunk igaz anya minden állampolgára számára és béke, támogatás az egész világnak!

Forrás: Agensir.it

Fotó: Agensit.it; Avvenire.it

Magyar Kurír
(tzs)

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Kitekintő
Vezető híreink - olvasta már?
bagnasco-biboros-genovai-aldozatok-temetesen-kapcsolataink-lehetnek-hid-hogy-atlepjuk-az-urt
Bagnasco bíboros a genovai áldozatok temetésén: Kapcsolataink lehetnek a híd, hogy átlépjük az űrt

Augusztus 18-án, szombaton, az olaszországi nemzeti gyász napján temették el Genovában a Morandi-híd összeomlásakor életét vesztett 19 embert. Húsz család az állami temetés helyett családi körben vett búcsút szeretteitől. A gyászszertartást Angelo Bagnasco bíboros, genovai érsek vezette.

2018. augusztus 18. szombat
atlenyegules-cimmel-nyilik-kiallitas-az-eucharisztiarol-pesti-vigadoban
„Átlényegülés” címmel nyílik kiállítás az Eucharisztiáról a Pesti Vigadóban

„Átlényegülés – Az Eucharisztiáról a csodák és a művészet nyelvén” címmel nyílik kiállítás a Pesti Vigadó épületében augusztus 27-én. A tárlat a 2020-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) előkészítő rendezvényeinek sorába illeszkedik.

2018. augusztus 18. szombat