Bizakodó a több száz éves ausztriai remeteség új remetéje

Nyáron is hűvös van. Nincs áram. A legközelebbi kút negyedórás, fárasztó gyaloglással érhető el: vizet csak így lehet nyerni. Az 58 éves diakónus, Stan Vanuytrecht minden kényelemtől mentes új életre vállalkozott. Elmondása szerint nagy örömmel készül a kihívásokkal teli időszakra. „Készen állok” – mondta. Május közepén költözik be új otthonába, a 350 évvel ezelőtt épült saalfeldeni remeteségbe, amelyet ezer méter tengerszint feletti magasságban, meredek sziklafalon alakítottak ki, a Szent Györgynek szentelt közeli kápolnával egyetemben.

A remeteség és a kápolna ellátása mellett az itt élő remetéknek a korábbi időkben az is feladatuk volt, hogy az őrtortonyból felügyelve a vidéket harangszóval jelezzék, ha látják, hogy valahol tűz ütne ki. A remeteséget Karl Kurz nyitotta meg a látogatók előtt 1967-ben. 

A saalfeldeni remete konyhája egyetlen tűzhelyből áll; lakószobája – egy asztallal, egy székkel s egy paddal – ugyanoly spártai, mint hálófülkéje, amelyben egy puszta ágy található. „A hideg komoly probléma” – hangsúlyozta Saalfelden szóvivője. A város közössége ezért egy hatalmas farakást helyezett el a remetelak alatt található kastély mellett. Az arra kirándulók innen vihetnek fel egy-egy hasábot a remetének.

A tizenhétezer lakosú város számára hasznos, hogy a közeli hegyekben kiválóan jelzett turistaúton megközelíthető remeteség található, amely az utóbbi ötven évben elsősorban kirándulók és zarándokok célpontjává lett. Így oly nagyon magányosnak nem érezheti itt magát az ember, legalábbis napközben – véli Vanuytrecht. Ezzel kapcsolatban így fogalmazott: „A reggelek és esték csendje, napközben pedig a látogatókkal való intenzív kapcsolattartás: számomra a legideálisabb kombináció.”

Elmondta: nem szereti a luxust, a kényelmet. Szeret egyedül lenni. Miként korábbi hírünkben is olvashatták: élete ezt megelőző szakaszában többek között hajléktalanokkal, rabokkal, gyászolókkal foglalkozott. Most ezen a helyen tud majd az emberekkel és gondjaikkal törődni, minthogy jól beszél németül, és egyéb képességeit is kamatoztathatja majd. „A beszélgetés az élet egyik meghatározó tengelye. Társadalmunk végtelen lehetőségekkel rendelkezik a kommunikációt illetően, ennek ellenére elfelejtettük, hogyan értsünk szót a szomszédainkkal” – mondta Saalfelden új remetéje.

A 17. század óta Stan Vanuytrecht a harmincnegyedik remete lesz ezen a helyen. Voltak, akik több mint harminc éven keresztül kitartottak ebben az elvonultságban, mások egy év elteltével felhagytak a magányos élettel. Senkit sem kényszerítenek arra, hogy megmaradjon e fizetéssel nem járó magányos poszton. Az elmenetel szabadsága minden reggel csábít. Vanuytrecht számára azonban – elmondása szerint – a remeteség életprogram.

Forrás: katholisch.de

Fotó: a Stan Vanuytrechtről szóló Facebook-oldal

Magyar Kurír
(gj)