Daloljunk az Úrnak, mert fölséges és dicsőséges

Kitekintő – 2010. április 4., vasárnap | 12:16

„Cantemus Domino: gloriose enim magnificatus est!” – Daloljunk az Úrnak, mert fölséges és dicsőséges. E szavakkal köszöntötte a Szentatya húsvétvasárnap a Szent Péter téren összegyűlt híveket, valamint a televíziók és rádiók előtt ülőket.

Benedek pápa a húsvéti zsolozsma antifónájával, a zsidók legrégebbi dicsőítő himnuszának szavaival fogalmazta meg jókívánságait.

„Az evangélium kinyilatkoztatta nekünk az ősi előképek beteljesülését: halálával és föltámadásával Jézus Krisztus megszabadította az embert a radikális szolgaságtól, ami a bűn szolgasága, és megnyitotta számára az utat az igazi Ígéret földjére, az Isten Országába, amely az igazság, a szeretet és a béke országa. Ez az „exodus” (kivonulás) mindenekelőtt az ember bensőjében megy végbe, és a Szentlélekben való újjászületésben áll. Ez pedig a keresztség hatása, amelyet Krisztus éppen a húsvéti misztériumban ajándékozott nekünk.

(…) Húsvét az emberiség valódi megmenekülése! Ha Krisztus – Isten Báránya – nem ontotta volna ki a vérét értünk, nem lenne semmiféle reményünk, a mi sorsunk és az egész világé elkerülhetetlenül a halál lenne. De Húsvét megfordította ezt az irányt: Krisztus föltámadása egy új teremtés, amint az ojtás az egész növényt helyreállítja. Ez egy olyan esemény, amely mélységesen megváltoztatta a történelem irányát, átbillentve egyszer s mindenkorra a jó, az élet, a megbocsátás oldalára. Szabadok vagyunk, megszabadultunk! Ezért örvendünk hát szívünk mélyéből: 'Daloljunk az Úrnak, mert fölséges és dicsőséges!'”

A keresztény nép azt a küldetést kapta – folytatta a Szentatya –, hogy az egész világon tanúsítsa ezt a szabadulást, vigye el Húsvét gyümölcseit mindenkinek. Ezek a gyümölcsök a bűnből való szabadulás új életét jelentik, amely visszakapta eredeti szépségét, jóságát és igazságát.

Benedek pápa beszédében kérte az Urat, hogy Közép-Keleten „a népek igazi és végleges „exodusukban” tudjanak eljutni a háborúból, az erőszakból a békére és az egyetértésre. A keresztény közösségeknek, amelyek különösképpen Irakban annyi megpróbáltatást és szenvedést kell, hogy elviseljenek, a Föltámadott megismétli azokat a vígasszal és bátorítással teli szavait, amelyeket az apostoloknak mondott az utolsó vacsora termében: 'Békesség nektek!' (Jn 20,21).”

A Szentatya külön megemlékezett a latin-amerikai országokról és a Karib-szigetek lakóiról, Haiti és Chile népéről, az afrikai konfliktusok áldozatairól, valamint a pakisztáni keresztényüldözés áldozatairól.

„A terrorizmustól és a társadalmi vagy vallási megkülönböztetésektől szenvedő országoknak Õ adjon erőt, hogy kezdjék újra a párbeszéd útját és a nyugodt együttélést. Minden nemzet felelős vezetőinek Krisztus Húsvétja adjon világosságot és erőt, hogy a gazdasági és pénzügyi tevékenységek végre az igazság, az igazságosság és a testvéri segítség kritériumai szerint folyjanak. (...)

A reményben megszabadítva folytassuk zarándok utunkat, szívünkben hordozva az ősi és mindig új éneket: „Daloljunk az Úrnak, mert fölséges és dicsőséges!”

Ünnepi beszédét követően a Szentatya 65 nyelven köszöntötte a világ népeit, köztük magyar nyelven is – „Krisztus feltámadott, alleluja!” –, majd Urbi et Orbi áldást adott a városra és az egész világra.

A Szentatya húsvéti üzenete teljes terjedelmében olvasható Dokumentumok rovatunkba.

Magyar Kurír