Integráció, párbeszéd, alkotás – az európai püspöki konferenciák titkárainak 44. találkozója

Az irgalmasság szentévében, szemünk előtt tartva a három kulcsszót (integráció, párbeszéd, alkotás), amellyel Ferenc pápa Európa hivatását jellemezte azon a napon, amikor átvette a Nagy Károly-díjat, a püspöki konferenciák titkárai a következő témákat vitatták meg: szolidaritás a migránsokkal és a menekültekkel (integráció), a családokkal (párbeszéd) és a földrész püspöki konferenciáinak szolidaritása egymással (alkotás). A szekcióüléseket testvéri légkör jellemezte, és befolyásolta a Brexit-népszavazás eredménye és az Európai Unió jövőjére vonatkozó számos aktuális kérdés.

A tanácskozás munkálatai Duarte da Cunha, a CCEE (Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa – a szerk.) főtitkára szavaival vették kezdetüket. Bevezetőjében emlékeztetett arra, hogy a CCEE nem elsősorban egyházi szervezet, hanem lehetőség, olyan hely, ahol Európa helyi egyházainak vezetői gyakorolhatják a közösségi döntést, amelyről gyakran szól Ferenc pápa, s amelynek célja a társadalom és így az európai egyház valódi prioritásainak meghatározása. A CCEE munkájának egyik fő kihívása éppen az, hogy elősegítse a társadalom és az egyház egységét a plurális világban. A cél az, hogy építsünk az európai kontinensen létező különbözőségekre, és ugyanakkor olyan „egyházi egybecsengést” hozzunk létre, amelyben mindenki felelős a többiekért.

Ezt követően Hans Langendörfer SJ, aki húsz éve áll a Német Püspöki Konferencia Titkárságának élén, bemutatta a németországi egyházat. A lakosság létszáma 81,1 millió fő (közülük 6 millió a külföldi), s Németország olyan ország, ahol a lakosság több mint fele vallja magát kereszténynek. A Német Evangélikus Egyház (EKD) és a katolikus egyház együttesen az ország legtöbb alkalmazottat foglalkoztató intézményei.

Találkozott a püspöki konferenciák titkáraival és szentmisét mondott számukra Reinhard Marx bíboros, a Német Püspöki Konferencia, valamint a COMECE (az Európai Unió Püspöki Konferenciáinak Bizottsága – a szerk.) elnöke. Beszédében rámutatott, hogy bensőséges kapcsolat áll fenn a kereszténység és az európai egyház között. „Szükségünk van az evangelizáció megújítására – jelentette ki Marx bíboros. – Ehhez arra van szükség, hogy egyesítsük az evangéliumot és Európa iránti elkötelezettségünket. Az evangélium ugyanis az európai kontinens számára szóló központi üzenet. Nem érthetjük Európát a hitünk, az evangélium nélkül, és nem érthetjük meg az egyházat a szabadságnak azon történelme nélkül, amit a mi földrészünk átélt. Az egyház útja nem a »visszahódítás«, sem nem olyan vár, amit meg kellene védelmeznünk. Az egyház útja küldetés: bátorítani és vezetni az embereket, hogy felelősen éljenek a szabadság adományával. Ehhez fontos, hogy mindig odafigyeljünk munkánk minőségére. Ugyanis ez a minőség teszi lehetővé, hogy elérjük az embereket.”

Integráció
Július 1-jén, pénteken reggel tárgyaltak a résztvevők a migránsok és a menekülők iránti szolidaritásról, melyet az egyház által elősegített befogadás és integráció számos tapasztalata tanúsít, de szó esett az egyes államokkal való kapcsolatról is. A szekcióülésen felszólalt a Német Szövetségi Köztársaság belügyminisztere, Thomas de Maizière, aki ismertette a német kormány által megvalósított migrációs politikát. Rámutatott, hogy milyen nehéz közös európai migrációs politikát létrehozni, és arra is, hogy mennyire elterjedt az indokolatlan félelem a migránsokkal szemben, ami nem egyszer tényleges idegengyűlöletre és ebből fakadó tettekre vezet. A német belügyminiszter rámutatott, hogy a nyelvezet terén is vannak nehézségek, amellyel a jelenséget leírjuk, mert az „már nem érinti meg az emberek szívét és értelmét”, sem az európai polgárokét, sem az új hazát kereső migránsokét. Túl gyakran szólunk úgy a bevándorlás jelenségéről mint „válságról”, és nem pedig lehetőségként tekintünk rá, amelyben nemzeteink részesülnek. Sokszor eltúlozzák a jelenségről szóló híreket, és a szavak már nem felelnek meg a tényeknek, a valós számoknak, a valóságnak.

Csakúgy, mint Németországban, számos más európai országban is elismerik az államok azt a „rendkívüli” hozzájárulást, amit az egyház nyújtott a bevándorlók szükségleteire adott nagylelkű válaszával. Ugyanakkor az európai migránspolitikák vizsgálata azt mutatja, hogy a jelenségnek főként a gazdasági olvasata került előtérbe. Nem lehetséges, hogy továbbra is úgy tekintsünk erre a kihívásra mint puszta újraelosztási irányelvekre. Bátorságot kell hozzá merítenünk, hogy a jelenséget a gyökerénél kezeljük, és felelősen kísérjük figyelemmel az integráció folyamatát. Európa története a migrációk története.

A migráció jelentette kihívásokkal foglalkozó munkaülés zárásaként felszólalt III. Ignác Juszuf Junan, a szír katolikusok antiochiai pátriárkája, valamint a SCEAM-SECAM (Afrika és Madagaszkár Püspöki Konferenciáinak Szimpóziuma) küldötte, Jean-Vincent Ondon, Oyem (Gabon) püspöke, akik tanúbizonyságot tettek azok szenvedéséről és szükséghelyzetéről, akik a befogadás reményében érkeznek Európába. Az antiochiai pátriárka hangot adott értetlenségének a tétlenség miatt, amellyel a nyugati országok politikusai szemlélik az iszlamista politikát követő államok térnyerését, ahol a saríát követik, és nem tisztelik a Közel-Kelet vallási pluralizmusát.

A maga részéről Ondon püspök felpanaszolta azoknak a szomorú sorsát, akik átkeltek a „poklon”, hogy Európába érkezzenek, s ezután gyakran „borzasztó menekülttáborokba zsúfolják őket”, és „bizonytalan vagy még rosszabb sorsukra hagyják őket, kizsákmányolóik kénye-kedvére”.

E tanúságok fényében a püspöki konferenciák titkárai kifejezésre juttatták, hogy sürgetően fontos a Közép-Keleten, Ukrajnában, és Afrika háborúktól szenvedő területein a fegyverek letétele és a párbeszéd megkezdése. A béke mindig lehetséges.

Párbeszéd
Ugyanennek a napnak a délutánján egy munkaülést szenteltek a családokkal való szolidaritás kérdésének, az Amoris laetitia kezdetű apostoli buzdítás fényében. A témát Heiner Koch berlini érsek vezette fel, aki egyben a Német Püspöki Konferencia Házasság- és Családbizottságának az elnöke is. Lelkesedéssel osztotta meg a legutóbbi püspöki szinóduson (2015. október) szerzett tapasztalatait. Berlin kicsiny, de igen aktív és nagy megbecsülésnek örvendő katolikus közössége (400 ezer hívő a 4 milliónyi lakosból) számára a legnagyobb kihívás megértetni a lakossággal, amely nem érzi úgy, hogy rá is vonatkozik a vallás jelensége, hogy mi a házasság szentségének értelme. Ezt követően a CCEE titkára adott elő egy rövid beszámolót arról, hogy a különböző püspöki konferenciák miképpen valósítják meg a Ferenc pápa apostoli buzdításában megfogalmazott elveket. A beszámolóból kitűnt, hogy a püspöki konferenciák különösképpen is odafigyelnek a házasságra való felkészítésre, és arra, hogy a család legyen az egyház lelkipásztori munkájának kiindulópontja és célpontja is. E célból egyre fontosabb dialógust teremteni az ifjúságpasztoráció és a családpasztoráció között, vagyis párbeszédet és folyamatos odafigyelést a már házasságban élők részéről, és erősíteni a családok közötti szolidaritást.

Alkotás
Ezt követően a németországi apostoli nuncius, Nikola Eterović érsek, a püspöki szinódus korábbi főtitkára (2004–2013) kifejtette gondolatait a szinódusi elvről (az „együtt haladásról”) az egyházban. A szinódusi elv egyszerre alapállás és gyakorlat az egyházban, amit a püspöki szinódus ülései tesznek kézzelfoghatóvá. Az egyházi élet olyan dimenziójáról van szó, amely segít megőrizni az egyház egységét a kifejezésmódok és lelkipásztori válaszok különbözőségei közepette. A szinódusi elv fejlődésén végigtekintve (amely kifejezés szorosan egybekapcsolódik az egyházi közösség és kollegialitás fogalmaival is), kitérve a szervezetre is, amely a II. vatikáni zsinat után jött létre, és „megtanítja a püspököknek a mások meghallgatásának művészetét”, a nuncius kifejtette a lehetséges további fejlődés irányait.

Az „együtt haladás” egyik tanúságaként július 2-án szombaton a beszélgetés a CCEE és a COMECE kapcsolatáról folyt. E két európai egyházi szervezet gondoskodik a püspöki konferenciák és a földrész közötti közösségről. Négy főtitkár felszólalásában kiemelte az európai püspöki konferenciák közötti szolidaritás kérdését, rámutatva, hogy a konferenciák egy részének örömei, szenvedései és reményei egyszersmind a többi számára is érdek és felelősség.

A találkozó munkálatait július 3-án vasárnap szentmise zárta, amelyet Koch érsek celebrált a berlini székesegyházban.

Fordította: Domokos György

Forrás és fotó: CCEE

Magyar Kurír