Interjú Pietro Parolin bíboros államtitkárral

Pietro Parolin bíboros államtitkár 2015-ben Belorussziába, 2016-ban Ukrajnába látogatott, idén pedig Moszkvába utazik; e tények is jelzik, hogy a Szentszék figyelme Kelet-Európa, illetve a Szovjetunió utódállamai felé fordul.

– Bíboros úr, hogyan illeszkedik az Ön moszkvai látogatása ebbe a folyamatba?

– A Szentszék Kelet-Európára irányuló figyelme nem mai keletű, régen kezdődött, és még a sötét időszakban sem szakadt meg. Mindig fontosnak tartotta kapcsolatait Kelet-Európával, Oroszországgal a történelem különböző korszakaiban. Érdemes itt megemlítenünk két kevéssé ismert, de jelentős eseményt: 1845-ös római látogatása alkalmával Miklós cárnak két megbeszélése volt XVI. Gergely pápával. Két évvel később történt az egyezség IX. Pius pápával. A helyi egyházak mindig a nép mellett álltak az üldözések idején is. Kelet mindig jelentős volt a keresztény hit és civilizáció szempontjából. II. János Pál pápa az Atlanti-óceántól az Ural hegységig látta az európai földrészt.

– A Szovjetunió összeomlása utáni nehéz éveket követően azt tapasztaljuk, hogy Oroszország visszatér a nemzetközi politika színterére. Agresszív visszatérés. Gondoljunk csak Ukrajnára és Szíriára...

– Manapság még sok a bizonytalanság az orosz nemzetközi politikával kapcsolatban. A nyugati országok különbözőképpen ítélik meg az orosz világot, értékeket, érdekeket, a nemzetközi jog alkalmazását. Szükség lenne a két világ kölcsönös jobb megismerésére, hogy ne két egymással szembenálló világ legyen. Türelmes, konstruktív párbeszédre van szükség. A béke keresése és a jelenlegi krízis megoldása azt követelné, hogy mindenfajta nemzeti, részleges érdek elé helyezzék a közös egyetemes érdekeket. A Szentszék ezt a célkitűzést támogatja.

– A jelenlegi konfliktusok közepette Ferenc pápa 2o15. szeptember 24-én az amerikai kongresszusban erőteljesen elítélte a vallás nevében elkövetett erőszakot.

– Igen, megállapította, hogy világunkban egyre erősödnek a gyűlöletből származó éles konfliktusok, a vad kegyetlenségek, egészen addig, hogy Isten és a vallás nevében követik el őket. Tudjuk, hogy egyetlen vallás sem mentes az ideológiai végletektől. Különösen is figyelnünk kell a fundamentalizmus minden formájára, hangsúlyozta Ferenc pápa. Megfelelő kiegyensúlyozottsággal harcolni kell a vallás, az ideológiák nevében elkövetett erőszak ellen, védeni kell a vallásszabadságot, az intellektuális és egyéni szabadságot.

– Az Egyház aggodalma a világbékéért egyesek szemében hatástalan retorikának tűnik…

– A Katolikus Egyház diplomáciája a béke diplomáciája. Nem a hatalmat keresi: sem politikai, sem gazdasági, sem ideológiai hatalmat. Ezért szabadabban állást foglalhat a különböző felek álláspontjai mellett vagy ellen. (...) Ferenc pápa megnyitotta az utat az európai egyházak segítő akciójának saját nagylelkű segélyével. Meg kell védeni minden egyes ember méltóságát, szolidaritást vállalva az erőszak áldozataival, tekintet nélkül a földrajzi vagy politikai hovatartozásra.

A Szentszék nem keres magának semmit. Nem részesít előnyben egyeseket mások kárára. Az evangélium szellemében keresi az emberileg nehéz helyzetek megoldását, hogy a párbeszéd révén eltűnjön a gyűlölet még a bombák előtt. (...)

– Térjünk vissza Keletre, Vietnamtól Kínáig. A Távol-Kelet párbeszédben áll a Katolikus Egyházzal?

– A Távol-Kelet a világ óriási, bonyolult és változatos területe. Több évszázada kapcsolatba került a kereszténységgel, így a Katolikus Egyházzal a felfedezések és a misszionáriusok révén a 15-16. században: India, Japán, Fülöp-szigetek. (...) A múlt tapasztalatai ma új kihívások elé állítják az evangelizálást, az Egyháznak kreatív válaszokat kell adnia a lelkipásztori kérdésekre. A Katolikus Egyház konkrétan csak annyit kér, hogy az egyes országok biztosítsák a hit megvallását és terjesztését, apostoli munkájához a szabadságot mindenki és a társadalmi harmónia javára. A katolikusok jó állampolgárok akarnak lenni, hozzájárulva a nemzeti közösség fejlődéséhez. Ilyen szellemben teljesítem diplomáciai látogatásaimat. Folytatjuk a korábban megkezdett párbeszédet egyes országokkal, így a Kínai Népköztársasággal. A párbeszéd már önmagában is pozitív, utat nyit a találkozásnak, növeli a reményt. Egészséges realizmussal vágunk neki, jól tudva, hogy az emberiség sorsa elsősorban Isten kezében van.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: News.va

Magyar Kurír