Jeanbart szíriai érsek: Isten megmentett minket a harmadik világháborúban

Kitekintő – 2019. február 18., hétfő | 14:48

„Nem túlzás azt állítani, hogy egy harmadik világháború zajlott a mi földünkön, amely számtalan áldozatot hagyott maga után” – írja Jean-Clément Jeanbart aleppói érsek nemrégiben közreadott üzenetében. A francia nyelven megírt levél magyar fordítását teljes egészében közöljük.

A napokban egy újságban európai kormányzati intézmények hivatalos jelentését olvastam arról, hogy mi történt Szíriában a háború alatt, mely – hála az Égnek – nemsokára véget ér. Elszörnyedtem az ott említett számokon. Egészen mostanáig túlzónak és szélsőségesnek tartottam ezeket a számokat. Arra gondoltam, ezt vagy propagandának használják, vagy némely újságíró olvasókat megnyerni vágyó képzeletének szülötte, esetleg néhány rendező nagyzásából fakad, akik túlozva, hatásvadász módon jelenítik meg mozifilmeken a háború tragikus eseményeit.

A jelentés arról számol be, hogy több százezer dzsihadista érkezett Szíriába, s az ország hadserege ellen majd félmillió vérengző harcos küzdött. Ezek nagy része fundamentalista és külföldi terrorista, akiket a föld minden részéről küldtek ide, hogy a szíriai népet mészárolják, és az országot, intézményeivel együtt, romba döntsék. Meg kell említeni, hogy ez a szám kétszerese a hitleri hadsereg létszámának, akikre a múlt század negyvenes éveiben a második világháború alatt szüksége volt ahhoz, hogy egész Európát leigázza. Hitler hatodik páncélos hadseregében – mondják – nem voltak 265 ezernél többen. Viszont több ezerre becsülték a terroristák birtokában lévő páncélozott szállító harci járművek, tankok, ágyúk és nehéz gépfegyverekkel megrakott teherautók számát. S ehhez jön még több százezer kézi lőfegyver és könnyűfegyver. A Szíria hatalmas területén felállított számtalan katonai táborban nyilván több tízezer tonnára becsülhető szükséges lőszer kellett még e sok nehéz- és könnyűfegyverhez s mindenféle felszereléshez.

Annak idején azt gondoltam, hogy messze eltúlozták ezeket a számokat, igen távol áll a valóságtól. Azonban az elmúlt évek eseményei azt mutatják, hogy amit mondtak, az mégis inkább pontos és objektív állítás. A Szíria elleni támadás az eddig ismert egyik leglátványosabb katonai megszállás volt, amilyen még sohasem volt a történelemben. Nem túlzás azt állítani, hogy egy harmadik világháború zajlott a mi földünkön, amely számtalan áldozatot hagyott maga után.

Katar miniszterelnöke, Hamád bin Dzsasszim bin Dzsaber Al Táni sejk nemrégiben tisztességgel bevallotta, hogy a Perzsa-öböl menti államok 137 milliárd dollárt fizettek e szörnyű háború finanszírozására. Arról meg ne is beszéljünk, mit tettek más, keleti és nyugati országok a harcoló felek támogatásáért – mint ahogy ezt Robert Stephen Ford, a volt damaszkuszi amerikai nagykövet elismerte.

Oly sokat invesztáltak ebbe a háborúba, hogy az amerikai vezetőknek halvány kétségeik sem voltak afelől, hogy az ország végleg megsemmisülésre van ítélve. Emiatt Szíriában az Iszlám Állam felszámolása különösen nehéz volt, s azt feltételezték, hogy e művelet harminc évig tart, vagy még több harcot igényel, még ha számba vesszük a harcokban részt vevő rengeteg, bőkezűen megfizetett és teljesen felfegyverkezett terroristák számát is. Ugyanis azt olvashattuk az orosz hadügyminisztérium beszámolójában, hogy az utolsó három évben csaknem 90 ezer légitámadást hajtottak végre a terrorista csoportokat bombázva. Mindez arra ösztönöz minket, hogy megfontoljuk a keserű igazságot, meglássuk, mily rémségek történtek, milyen rettenetes dolog fenyegette országunkat, s felismerjük: ettől az elkerülhetetlen katasztrófától csakis a Magasságbeli segítségével és mennyei csodával tudtunk megmenekülni.

Napjainkban – mikor a vihar már elcsendesedett, s az ország a létét fenyegető veszélytől megszabadulva egyre inkább helyreáll – döbbenünk rá, hogy valóságos csoda történt. S remélhetőleg megvalósul a béke – a feszültségek, korlátok és az adódó nehézségek, eljárási bonyodalmak ellenére, melyek azért még mindig lassítják ezt a folyamatot. 2013-ban a városi ellenállók egyike, a szíriai hadsereg védelemben harcoló katonája mesélte nekem, mennyire csodálkozott, s még felfogni sem tudta annak titkát, hogyan is élte túl kevés társával azokat a heves, ádáz ütközeteket, melyeket a modern fegyverekkel jól felszerelt támadóik ellen vívtak. Így folytatta: „Püspök atya, én úgy éreztem, mintha egy láthatatlan kéz óvott volna minket, mely elhárította az ellenség csapásait. Véletlenül nem lehetett ez a mi szent Édesanyánk, Szűz Mária két keze?”

Ma, öt évvel később, azután a konfliktus után, amely miatt Szíria hatalmas területének minden részében oly sokan szenvedtek, s miután országunkat nyugalom és biztonság veszi körül, most jut ismét eszembe, amit ez a hős harcos akkor mondott. Így én is észrevehetem, hogy valóban egy láthatatlan és erős kéz vette védelmébe Szíriát, amikor ez a szörnyű, hallatlanul brutális támadás érte. Ez a kéz védelmezte és mentette meg országunkat egy eddig sohasem látott tragédiától s a végzetes katasztrófától. Véleményem szerint a mindenható Isten keze adta ránk áldását és árasztotta ránk kegyelmét, hogy újra megtaláljuk a békét, s lehetővé váljék számunkra, hogy tanúként éljünk e mártírok mérhetetlen seregének vérével öntözött vidéken.

Nem túlzás azt állítani, hogy alattomos összeesküvést szőttek országunk ellen. Eddig soha nem látott felforgató tervekkel rosszindulatú, ellenséges koalíciót hoztak létre Szíria hatalmas, nehezen elképzelhető eszközökkel való megsemmisítésére: hihetetlen mennyiségű pusztító és halálos fegyverrel felszerelkezett több százezer dzsihadistával. Ugyanakkor számos külföldi kormány biztosított e támadóknak védelmet és támogatást. Ráadásul egy ötödik hadosztály és az országban elszórt több száz összeesküvő is segítette őket. Emberi értelemmel igen nehéz lett volna elképzelni, hogy egy ilyen invázió észszerű és lehetséges. Egy ilyen támadással való szembenállás, bármilyen ellenállás emberileg elképzelhetetlen, és csaknem lehetetlen lenne. Márpedig – e világ minden logikájával ellentétben – országunk át tudta vészelni ezt a halálos megpróbáltatást.

E ponton jogosan véljük, hogy az Irgalmas és Mindenható Úr védelmezett és mentett meg minket, ő akarta, hogy továbbra is szeretett országunkban élhessünk. Ez a dráma, amin csodával határos módon jutottunk túl, talán nem arra ösztönöz minket, hogy mindenekelőtt köszönetet mondjunk az Úrnak, aki isteni gondviselése által megoltalmazott minket? Nem arra vagyunk talán hivatottak ma, hogy hallgassunk az ő szavára, melyet szívünkbe súg? Arra a szóra, mely tettre, szorgalmas és kitartó munkára hív, hogy ebben a számunkra oly kedves országban építsük föl, ami elpusztult, hozzuk helyre, ami romokban áll itt, az isteni kegyelmek és a hívek elszánt bátorságának földjén. Haladéktalanul el kell köteleződnünk, hogy bátran, elszántan vessük bele magunkat a munkába! Ez a mennyei Hang ugyanakkor arra ösztönöz minket, hogy tanúságot tegyünk az ő Nevéről: honfitársainkkal a szeretet, a megértés, a bocsánat evangéliumi nyelvét beszéljük. A harmónia és a béke nyelvét, mely a konkrét őszinte szolgálatban fejeződik ki. Ezt a szolgálatot odaadó szívvel nyújtsuk megpróbált közösségeinknek, de minden honfitársunknak is, akikkel nap mint nap találkozunk, és mindazoknak, akik gyengédséget és baráti szeretetet várnak tőlünk.

Istenszülő Szűz, keresztények menedéke és minden gyengédség Anyja, adj szívünkbe őszinte ragaszkodást Fiad, Jézus iránt, aki híveitől fenntartás nélküli odaadást kér, és viszonzást nem váró önzetlen szeretetet!

Aleppó, 2019. január 13. 

† J. C. Jeanbart

Fordította: Mézner Mariann 

Forrás: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Fotó: Lambert Attila (archív)

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria