Jézus lábnyomaiba lépni – Anne-Marie Pelletier írta az idei római keresztút elmélkedéseit

Kitekintő – 2017. április 12., szerda | 20:22

Anne-Marie Pelletier francia hermeneutika- és egzegéziskutató írta az április 14-én, nagypénteken este Rómában, a Colosseumnál végzendő keresztút elmélkedéseit, amelyet Ferenc pápa vezet majd. A teológus a Vatikáni Rádiónak nyilatkozott a szövegek összeállításáról.

Stációi elmélkedései azokat a pillanatokat idézik, amelyeket Anne-Marie Pelletier a legjelentősebbeknek tart Jézus Golgota felé vezető útján: Péter tagadása, Krisztus kínjai, amelyekben ma felismerik a maguk megpróbáltatásait az üldöztetést szenvedett férfiak és nők, illetve gyermekek, továbbá a nagyszombati csend. Az elmélkedésekben korunk tanúságtevői közül megjelennek a tibhirine-i szerzetesek, és különleges helyet kaptak a nők. Anne-Marie Pelletier idézi többek között Sienai Szent Katalint és az Auschwitzban meghalt Etty Hillesumot.

Nem gondolkodtam azon, mit akarok mondani vagy mit szeretnék közvetíteni – mondta az elmélkedések írója. – Inkább abból indultam ki, hogy elképzeltem: a keresztúton találom magam, és próbáltam a Golgota felé haladó Jézus lábnyomaiba lépni. Isten gondolatainak egyik dimenziójáról van szó, nem a miénkről, tehát igyekeztem a hallgatás és a csend állapotába kerülni, hogy elérkezzek ahhoz a rendkívüli paradoxonhoz, amely a passió órájában megvalósul. Az Írások „hallatlannak” minősítik Isten óráját, amely erőteljesen és mélyen érinti a mai világ működését.

A hagyományostól eltérő elmélkedésekről szólva Anne-Marie Pelletier rámutatott: a Via Crucisnak különböző vonatkozásai vannak, és nincs kötött rendje. „Azokat a pillanatokat választottam ki, amelyek különösen is jelentőségteljeseknek tűntek. Így határoztam el, hogy beillesztem Péter tagadását és azt a jelenetet, amelyben Pilátus, miután tanácskozott a zsidó elöljárókkal, kijelenti, hogy Jézust keresztre kell feszíteni. Fontos volt számomra, hogy felidézzem: zsidók és pogányok együttesen cinkosok Jézus halálra ítélésében. Tudjuk, hogy az évszázadok során a keresztények megpróbálták Krisztus halálának felelősségét a zsidó néphez kötni. Az írott szövegek viszont segítenek, hogy megértsük: valójában egy hatalmas spirituális dráma előtt állunk, amelyben zsidók és pogányok együttesen utasították el Krisztust.”

Az elmélkedésekhez a szerző saját hívő tapasztalatából merített ihletést, a hit küzdelmének élményéből. Ugyanis amikor Jézus passiója – Isten gondolatának e szélsősége – előtt találjuk magunkat, mindannyian úgy érezzük, hogy elvesztünk, hogy nehezen tudunk belépni az Írások logikájába, abba a szemléletbe, hogy „ennek így kellett lennie”.

Anne-Marie Pelletier hozzátette: érzékeltetni szerette volna a tényt, hogy a szenvedéstörténet tragikus eseményeinek mennyire emberi jellege van. Krisztust halálra ítélik, emberek erőszakának teszik ki. Ezek a történések arra tanítanak minket, hogy valósítsuk meg azt, amire Ferenc pápa hív az Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdításában: az evangélium örömét. Egy hatalmas paradoxon előtt állunk, mert ami szemünk láttára történik, az a bukás valósága, a szenvedés győzelme, a halál uralma. Fontos azonban tudatára ébredni a ténynek, hogy kereszténynek lenni éppen az erőszak, a halál zsarolásának ellentéte, vagyis szeretet. „Az Istentől jövő szeretet győzedelmeskedik minden felett. Úgy gondolom, a mai keresztények feladata az, hogy tanúságot tegyenek erről” – hangsúlyozta a teológus.

Az utolsó stációnál, melyet a nagyszombatnak szentel, kiemeli a nők jelenlétét. Az evangélium erről a napról keveset ír, de az a nőkről szól. Azokról a nőkről, akik Jézus sírba tétele után a sírtól visszatérve elmentek a gyolcsokért, amelyekkel a szombatot követően Jézus testét befedik. Nagyszombat meghatározó pillanat. A befelé fordulás, a csend pillanata, amely előkészít minket a feltámadás felismerésére. Egyben a nők pillanata, amely megmutatja a Jézus halála próbatételének kitett nőket, akik továbbra is életigenlő magatartást képviselnek: előkészítik a gyolcsokat, amelyekkel Krisztus testét végső tiszteletben részesítik. Nagyon eltér a hozzáállásuk az emmauszi tanítványokétól. Ők csalódottak és irányt vesztettek. A nők azonban nem így jelennek meg. Egyszerűen és megfontoltan készítik elő a gyolcsokat, így készülnek a feltámadás bejelentésének nagy meglepetésére.

Anne-Marie Pelletier hermeneutika- és egzegéziskutató, a kortárs francia katolicizmus kiemelkedő alakja. Számos könyv és tudományos publikáció szerzője. Kutatási témái között szerepel a nő szerepe a kereszténységben és az Egyházban. Ő az első nő, akit kitüntettek „a teológia Nobel-díjának” is nevezett Ratzinger-díjjal 2014-ben.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: News.va, Aleteia.org

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria