Kevin Doran ír püspök lelkipásztori levele az abortusszal kapcsolatos ír népszavazás előtt

Az ír alkotmány nyolcadik módosítása kimondja az anya és még meg nem született gyermeke egyenlő mértékű jogát az élethez. Nem függetlenül a nemzetközi nyomástól, idén tavasszal népszavazással döntenek Írországban az alkotmány e pontjának eltörléséről. Kevin Doran püspök a közelgő népszavazás okán szólt az írekhez lelkipásztori üzenetében. 

* * *

AZ ÉLET AJÁNDÉKA – KÖZÖS FELELŐSSÉG

Kevin Doran püspök lelkipásztori üzenete

1. Az élet titka

2016 nyarán észrevettem egy hattyúpárt öt fiatal hattyúval úszni a Garavogue folyón. Következő tavaszra már majdnem teljesen megnőttek. Sáros, barna tollaikat új, fehér színűre cserélték. Rút kiskacsáknak tűntek korábban, de hattyúk voltak, éppúgy, mint a szüleik. Ha egy ilyen természetes dolog, mint ez, az élet titkának csodálatára és félelmére késztet minket, még inkább így tesz egy baba születése, aki a mi húsunkból és vérünkből való.

Mi, keresztények semmiképp sem vagyunk az egyetlenek, akik meglátják Isten keze munkáját egy új gyermek megformálásában, megszületésében. Ebben osztozunk a zsidókkal, a muszlimokkal, és különböző mértékben más vallási hagyománnyal rendelkező emberekkel is. A Szentírás legelső oldalaitól mélyen tudatossá válik bennünk Isten, aki életre és a vele való kapcsolatra hív bennünket, aki „megformált minket anyánk méhében” (Zsolt 139), és aki kiválasztott minket, hogy „szeretetben éljünk előtte” (Ef 1).

A férfi és a nő biológiai közreműködésével formálódik meg az új emberi embrió a megtermékenyítéskor, de Isten az, aki életadó lelkét lehelve új személyt alkot a saját képére és hasonlatosságára; a szülők szerető gondozására bízva, de a Vele való kapcsolatra teremtve őt. Benedek pápa nagyon szépen fejezte ezt ki, kimondva: „Nem vagyunk az evolúció véletlen és értelmetlen termékei. Valamennyien Isten gondolatának gyümölcsei vagyunk. Mindannyiunkat akarnak, szeretnek, mindegyikünkre szükség van.” Úgy gondolom, a legtöbb szülő ezt ösztönösen tudja, még akkor is, ha nem mindig tudják szavakba önteni.

A sejtbiológia felfedezéséig, kevesebb mint kétszáz évvel ezelőttig, senki sem tudta igazán, mi történik a megtermékenyítéskor vagy a várandósság korai szakaszaiban. Az apostolok idejétől azonban az Egyház mindig is azt tanította, hogy az emberi élet szent, az ártatlan emberi élet szándékos elvételét pedig súlyos bűnnek tekinti. A modern embriológia most már világossá teszi, hogy nincs konfliktus a hit és az észszerűség között. Az új ember élete, aki kilenc hónap elteltével kisbabaként megszületik, a megtermékenyítéssel kezdődik. Az új gyermek genetikai identitása már a fogantatástól kezdve jelen van. Minden más egyszerűen természetes fejlődés.

2. Felelősségvállalás az emberi életért

Az utakon és a munkahelyeken egyre nagyobb figyelmet fordítanak az ír társadalomban az élet ajándékának megóvására vonatkozó közös felelősségünkre. Ezzel a háttérrel magunk mögött még nehezebb megérteni, hogy miért javasolná bárki is, hogy legalizálják az abortuszt.

II. János Pál pápa és Ferenc pápa is elismerték, hogy számos tényező befolyásolhatja az abortusz melletti döntést, és hogy ez egy fájdalmas és összetörő döntés lehet. Mindkét pápa, ragaszkodva ahhoz, hogy az abortusz mindig súlyos bűn, biztosított minket arról, hogy Isten kegyelme mindig elérhető számunkra, amikor hozzá fordulunk. Ez minden bizonnyal a helyes egyensúly.

Az abortuszért természetesen nem csak a nő tartozik felelősséggel. Ahogy II. János Pál pápa írja, mindannyiunknak része van a felelősségben azokért a döntésekért, melyeket meghozunk, vagy elmulasztunk meghozni.

„A jó és a rossz, a halál és az élet, a »halál kultúrája« és az »élet kultúrája« közti hatalmas és drámai összeütközés előtt állunk. De nemcsak »előtte«, hanem a konfliktus »kellős közepében« állunk: részesei vagyunk valamennyien azzal a lerázhatatlan felelősséggel, hogy föltétlenül az élet javára kell választanunk.” (Evangelium vitae, 28)

Amikor a választáshoz való jogról esik szó, egyre inkább elfelejtjük, hogy egy másik személy is jelen van; egy olyan sérülékeny személy, akinek nincsen választása, és aki teljes mértékben mások védelmétől függ. Ha a társadalom elfogadja, hogy egy embernek van joga véget vetni egy másik ember életének, nem lehetséges többé azt állítani, hogy bárkinek is alapvető emberi joga lenne az élethez való jog. Számos EU-tagállam legalizálta már az eutanáziát. Meggyőződésem, hogy ha bármilyen teret is engedünk az abortusznak, ugyanezeket az érveket, amelyeket most az abortusz igazolására használnak, alkalmazni fogják az elesett idős vagy súlyosan fogyatékos emberek életének kioltásának igazolására is. Ez a végső határ. Ha átlépjük, nem lesz könnyű a visszaút.

Eszembe jutnak a költő, John Donne szavai, aki így ír:

„Minden halállal én leszek kevesebb,
mert egy vagyok az emberiséggel;
ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang:
érted szól.”
                                   (Sőtér István fordítása)

3. Javaslat az életpárti alkotmánymódosítás eltörléséről (40.3.3 cikkely)

A nyolcadik alkotmánymódosítást tárgyaló Oireachtas Bizottság felvázolja a legalizáció széles jogszabályi lehetőségeit, ha és amennyiben a 40.3.3 cikkelyt eltávolítanák az alkotmányból. Ezek a lehetőségek magukba foglalják:

– a tizenkettedik hétig végzett abortuszt, mindenféle korlátozás vagy indoklás nélkül;

– a születés pillanatáig végzett abortuszt, ha az orvosok úgy vélik, hogy a magzat valószínűleg meghal a születés előtt vagy röviddel azután;

– az abortuszt, ha a nő élete vagy egészsége veszélyben forog; az egészséget pedig úgy definiálják, hogy az a mentális egészséget is magában foglalja.

Ezek a javaslatok a jelenleg Nagy-Britanniában hatályos törvényeknél is jelentősen liberálisabbak, ahol a még meg nem született gyermekek valamivel több mint ötödét abortálják évente. Nagy-Britanniában elméletileg az összes abortuszt egészségügyi indokkal végzik, de az egészség kiterjesztett fogalmát használva, amely az anya mentális egészségi kockázatát is magába foglalja, így ez a gyakorlatban kérésre végzett abortuszt jelent.

A 12 hetes javaslat alapján az abortuszt a háziorvosi szolgálaton keresztül biztosítanák. Ez radikálisan megváltoztatná az orvostudomány ethoszát, amely mindig is a betegek gyógyításáról és a betegségek megelőzéséről szólt. Az abortusznak semmi köze az egészségügyi ellátáshoz. Semmit sem tartalmaz a háziorvosaink munkaköri leírása, amely akár csak egy pillanatig is azt sugallná, hogy az emberi élet kioltásában kellene részt venniük. Egyes orvosok elfogadhatják ezt, de sokan fognak nagy bajba kerülni ezáltal, és szükségük van a támogatásunkra.

Az Oireachtas Bizottság legfőbb javaslata azonban, hogy a 40.3.3. cikket egyszerűen helyezzék hatályon kívül. A (gyermeket és az anyát megillető) élethez való jogról szóló való hivatkozást eltávolítanák az alkotmányból, és nem helyettesítenék semmi mással. Ez az alkotmányos kérdés az egyetlen kérdés, amit Írország népének vállára helyeznek majd. Ha elfogadnánk, hogy a 40.3.3. cikket egyszerűen töröljék, a kormány teljes mértékben szabad kezet kapna ahhoz, hogy olyan abortuszrendszert vezessen be, amilyet csak akar, most, és a jövőben bármikor. A népszavazás előtti ígéretek semmilyen értelemben nem lennének kötelező erejűek. A Bizottság arra kéri az állampolgárokat, hogy biankó csekket adjanak a kormánynak. Sosem volt jó érzésem a biankó csekkekkel kapcsolatban.

4. Együttérzés és igazság

A legtöbb ember, akivel találkozom, láthatóan elég egyértelműnek gondolja, hogy a meg nem született gyermek valóban egy emberi kisbaba. Az emberek azzal küzdenek, hogy egyensúlyba hozzák ezt az alapvető igazságot annak szükségével, hogy együttérzők legyenek; és ez így van jól, mert valóban együttérzőknek kell lennünk. De min alapszik a valódi együttérzés? Vajon együttérzően viselkedünk egy súlyos nehézségekkel küzdő nővel, ha azt mondjuk: „Talán meg kellene fontolnod a gyermeked életének kioltását azért, hogy megkönnyítsd a szenvedésed vagy a traumád.” Nem tehetnénk ennél jobbat?

Az együttérzés mély szimpátia vagy érzékenység érzése. Erkölcsileg jó, ha arra ösztönöz minket, hogy szolidaritásunkat fejezzük ki a másik felé, de ennek a tettnek összhangban kell lennie az igazsággal. Egyes jó szándékú emberek talán az együttérzés kedvéért veszik fontolóra a nyolcadik alkotmánymódosítás eltörlésére irányuló szavazást, de amennyiben a szavazat szándéka, hogy emberi kisbabákat abortáljanak, megkérdezném: „Hogyan lehet ez a tett nem súlyosan bűnös, amikor ilyen egyértelműen szemben áll az igazsággal?”

5. Mi mit tehetünk?

Úgy gondolom, hogy nagy segítséget jelentene, ha az emberek, akik hisznek a meg nem született gyermekek élethez való jogában, beszélgetnének erről a szomszédjaikkal és a barátaikkal egy csésze tea vagy egy korsó sör mellett, úgy, mint ahogy a sportról vagy a politikáról szoktak. Itt nem a vitákról vagy veszekedésekről van szó. A legalapvetőbb szinten ez csak arról szól, hogy lássák meg az emberek, nincsenek egyedül, és hogy teljesen észszerű hinni az élethez való jogban.

Az emberek néha úgy beszélnek az imádságról, mintha az az utolsó menedék lenne. Én nem így látom. Az imádságban olyan szíveket kérünk, amelyek összhangban vannak Isten szívével. Ha nem biztosak abban, hogy hogyan szavazzanak, vagy mit tegyenek, biztatom Önöket, hogy imádkozzanak naponta a bölcsesség ajándékáért, és engedjék meg a Szentléleknek, hogy vezesse Önöket. Lelki erőforrásokat találhatnak a www.chooselife2018.ie oldalon.

A politika nem csak a politikusoké. A politika a jó kormányzás művészete, és egy demokráciában nekünk mindannyiunknak szerepet kell vállalnunk a kormányzásban. Tehát beszéljenek a politikusaikkal, vagy írjanak nekik, és tegyék világossá számukra, hogy meg akarják védeni a meg nem születettek életét. Legyenek udvariasak, de győződjenek meg róla, hogy tudják, hogy ott vannak, és tudják, hogy mit gondolnak.

Bármi is történik az alkotmány tekintetében, továbbra is szükség lesz a nők támogatására, különösen azokéra, akik kihívásokkal kerülnek szembe várandósságuk során. Ezt szem előtt tartva keresem, hogy hogyan lehet (a legfelsőbb bíróság által biztosított) válságterhességi tanácsadáson túlmenően olyan további támogatást nyújtani számukra, amely képessé tenné őket, hogy az életet válasszák, nemcsak a baba miatt, hanem a saját érdekükben is. Örömmel hallanék ilyen lehetőségekről bárkitől, aki olyan különleges szakértelemmel vagy személyes tapasztalattal rendelkezik e téren, amely segíthetne nekünk a válaszok megformálásában.

Isten áldja Önöket, és adjon Önöknek bölcsességet és bátorságot, hogy szeretettel tanúskodjanak az élet örömhíréről.

+ Kevin Doran
Elphin püspöke

2018. január

Fordította: Zaymus Eszter, CitizenGO

Forrás és fotó: Chooselife2018.ie

Magyar Kurír