Kilencvenedik születésnapját ünnepli a Vatikán

Kitekintő – 2019. február 12., kedd | 19:15

Kilencven éve, 1929. február 11-én kötötte meg Olaszország és a Szentszék a lateráni egyezményt, mely feloldotta az olasz egység 1870-es létrejötte óta tartó fagyos viszonyt a mindenkori pápa és az olasz állam között, s melynek értelmében létrejött az önálló Vatikánvárosi Állam.


A Szent Péter-bazilika 1929-ben

Miért van szüksége a pápának önálló országra? – sokan tették fel a kérdést a történelem folyamán. „Lelki természetű és az egész világra kiterjedő küldetése szabad ellátásához a római pápának valós és látható függetlenséget kell élveznie, nehogy a világi hatalmak érdekei letérítsék arról az útról, amit Krisztus jelölt ki Péter apostol és utódai számára – írja Pápa, Szentszék, Vatikán című könyvében Érszegi Márk Aurél kánonjogász. – A történelem pedig bebizonyította, hogy lelki szuverenitása akkor érvényesülhet ténylegesen, ha valamiféle területi szuverenitásban is testet ölt. Más szóval a pápa akkor szabad, ha nem alattvalója semmilyen világi hatalomnak.” 


Zarándokcsoport a Szent Péter téren az 1920-as években

Az önálló pápai állam gyökerei a Nyugatrómai Birodalom bukásáig nyúlnak vissza. Az államhatalom összeomlásával a Róma környéki egyházi birtokokon, a Patrimonium Petrin (Péter örökségén) élők számára csupán a pápaság maradt az egyetlen tényleges hatóság. Ezt az állapotot erősítette meg a 8. században a frank uralkodóval kötött szövetség, amely további területeket adományozott, így jött létre a Róma környéki Latiumtól északon egészen Romagna tartományig, délen pedig Nápolyig terjedő Pápai Állam.


Boldog IX. Piusz pápa

Az önálló egyházi állam 1870-ig létezett; megszűnéséhez számos viharos történelmi esemény vezetett, főként az egységes Olaszország létrehozásáért folyó harcok. II. Viktor Emánuel olasz király többször is felkínálta a megegyezés lehetőségét, azonban az akkor uralkodó IX. Piusz pápa nem engedhetett a liberalizmus szellemében szerveződött királyság feltételeinek. Végül az erőszak döntött: az olasz csapatok 1870. szeptember 20-án birtokba vették Rómát, IX. Piusz pápa pedig a Vatikán foglyának nyilvánította magát. Ezt követően a pápák mintegy hatvan éven át tudatosan vállalták a „vatikáni fogságot”, újra és újra tiltakozva jogfosztásuk ellen.

Pietro Gasparri bíboros államtitkár

A kiélezett helyzet, az úgynevezett „római kérdés” egyháznak és államnak egyaránt fejtörést okozott. Számos tanulmány, javaslat született a kérdés békés megoldására, de egyik sem vezetett olyan eredményre, mint az 1926-ban kezdődött titkos tárgyalások. Utóbbiak nem valósulhattak volna meg Pietro Gasparri bíboros államtitkár nélkül, aki már 1915-ben jelezte hivatalosan is, hogy tárgyalás és kompromisszum útján szeretné rendezni a Szentszék és Olaszország viszonyát.


XI. Piusz pápa

1922-ben Achille Ratti milánói érsek lépett Szent Péter trónjára, aki a XI. Piusz nevet vette fel. Őt mint a konkordátumok pápáját emlegeti az utókor, mivel nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy rendezze a Szentszék viszonyát különböző államokkal. Különösképpen Olaszországgal: az 1926-ban kezdődött titkos tárgyalásokon a pápa maga felügyelte a munkát, mintegy kétszáz ülést tartottak a jelenlétében. A tárgyalások során két kiváló tanácsadó segítette XI. Piuszt: Pietro Gasparri bíboros államtitkár és Francesco Pacelli kánonjogász, Eugenio Pacelli, a későbbi XII. Piusz pápa fivére.


Korabeli térkép a Vatikánról

Az egyeztetések eredményeként született szerződést, valamint a ratifikációs okmányokat 1929. február 11-én írta alá a Szentszék képviseletében Gasparri bíboros, az olasz állam részéről pedig Benito Mussolini miniszterelnök a római lateráni pápai palotában – ezért nevezzük lateráni egyezménynek. A szerződés elsimította az 1870 óta tartó viszályt a Szentszék és Olaszország között: visszaállította a mindenkori egyházfő szuverenitását, mely az olasz egységért folytatott harcok miatt megszűnt. A pápa önálló joghatóságát a Vatikán független állammá nyilvánítása meg is erősítette. A lateráni egyezmény emellett részletesen felsorolta, hogy a Vatikánon kívül mely birtokok, illetve épületek maradnak a Szentszék tulajdonában – köztük a Szent Péter-, a Falakon kívüli Szent Pál-, a lateráni Szent János- és a Santa Maria Maggiore-bazilika, továbbá a Castel Gandolfó-i pápai palota, valamint Róma ókeresztény katakombái. A szerződést, amely 1929. június 7-én lépett hatályba, a későbbi történelmi események tükrében kétszer módosították.

A lateráni egyezmény megkötésének a római Via della Conciliazione, a „Kiengesztelődés útja” állít emléket – olvashatjuk a Vatikáni Rádió oldalán, az évforduló kapcsán megjelent cikkben. Az Angyalvártól a Szent Péter térig vezető sugárutat régi háztömbök elbontásával 1936-ban kezték kialakítani, majd az 1950-es szentév során adták át. A Via della Conciliazione tájolása jelképes is: Rómát, Olaszország fővárosát kapcsolja össze a Vatikánvárosi Állammal, így emlékeztet ma is a kilencven évvel ezelőtti kiengesztelődésre és megbékélésre.

Fotó: Vatican News; Fortepan

Benke Zsuzsa/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria