2024. április 25., csütörtök
Szent Márk
Szent Márk
Vízkeresztkor írt levelében az ökumenikus közösség alapító perjele elmondta, hogy minden monasztikus közösségben a növekedés és az érés jele, ha az alapítótól átveszi az irányítást a következő generáció.
„Azt mondják, hogy amikor a szarvasok nyájban haladnak… mindegyikük egy másikra hajtja a fejét. Csak az az egy tartja fel a fejét támasz nélkül, amelyik elöl megy, az nem hajtja rá a fejét egy másikra. De amikor az, amelyik a terhet viszi (qui pondus capitis in primatu portabat), elfárad, átadja az első helyet a következőnek… Szent Ágostonnak ezen a 41. (42.) zsoltárhoz fűzött kommentárján mindig is sokat meditáltam, ezekkel a szavakkal kezdtem a 2014-re tervezett lemondásomról szóló levelet a januárban kezdődött és májusban véget ért testvéri vizitáció alkalmával, miután véget ért a közösségen kívüli szakértőkre bízott gazdasági revízió is” – magyarázta meg lemondását Bianchi.
A vizitátor testvérek 2014-ben azt kérték, maradjon még, amíg befejezi a közösség statútumának elkészítését. Közben többször jelezte szerzetestestvéreinek, hogy szolgálata utolsó hónapjai ezek, és sokszor volt távol, hogy megtanuljanak tovább élni a vezetése nélkül.
Luciano Manicardit a bosei közösség szabályzata alapján szavazással választották meg január 26-án. Az új elöljáró 1957-ben született, a bosei monostorba 1982-ben lépett be, onnan folytatta tovább biblikus tanulmányait a bolognai egyetemen. A közösségen belül a lelkigyakorlatok és a biblikus tanulmányok felelőse volt, több könyve jelent már meg.
1965. december 8-án, a II. vatikáni zsinat lezárásának napján Enzo Bianchi úgy döntött, a Bose környéki tanyavilágba költözik. Az első testvérek, köztük egy nő és egy protestáns lelkipásztor, három év múlva csatlakoztak hozzá. Attól kezdve reggel, délben és este énekes zsolozsmát mondtak, együtt dolgoztak, gyakorolták a befogadást, tanulmányozták a Szentírást és a monasztikus hagyományt.
Ma körülbelül nyolcvanan tartoznak a közösséghez, férfiak és nők egyaránt, a katolikusokon kívül vannak protestánsok és ortodoxok is. A közösség kezdettől fogva ökumenikus jellegű: nem keresték, hanem ajándékként kapták ezt a lehetőséget, amelyet igyekeznek gyümölcsöztetni, tevékenyen munkálkodnak a keresztények egységéért.
A közösségi imádságon kívül fontosnak tartják az egyéni imát, ezt segíti mindennap a lectio divina: a közösség egy tagjának felolvasását a vendégek is meghallgathatják. Szombat este a közösség tagjai a vendégekkel együtt imavirrasztással készülnek a vasárnapi eucharisztikus szertartásra. Elolvassák a vasárnapi szentmise szövegeit, és a perjel vagy egy másik testvér segít a megértésükben.
A bosei szerzetestestvérek egyszerű életet élnek, imádságból és munkából állnak napjaik. Mindenki maga keresi meg a kenyerét, a közösség a tagjai által keresett pénzből él. Különféle szakmákban dolgoznak: van gyümölcsös- és veteményeskertjük, kerámia-, ikonfestő- és asztalosműhelyük, könyvkiadójuk, nyomdájuk, foglalkoznak biblikus és katekétikai kutatással.
A vendégszeretet, vendéglátás fontos része a közösség életének. Különösen szívesen fogadják azokat, akik szeretnék megtapasztalni a közösségi életet, vagy szeretnének egy kicsit elvonulni, csendben lenni. Várják azokat, akik szívesen részt vesznek életükben, imádságukban, vagy szeretnék megvitatni a testvéreikkel a világgal, az Egyházzal kapcsolatos kérdéseiket.
Forrás: Zenit.org; Monasterodibose.it
Fotó: Monasterodibose.it
Magyar Kurír
(tzs)
Kapcsolódó fotógaléria
2005-2015 © Magyar Kurír
Cím: 1068 Budapest, Városligeti fasor 42. | Postacím: 1406 Budapest, Pf.: 100. | E-mail: mk@katolikus.hu | Adószám: 19719445-2-42
Impresszum | Médiaajánlat | Jognyilatkozat | Adatkezelési tájékoztató
19