Ma veszik le a lélegeztetőgépről a beteg kisfiút Londonban – Imavirrasztásokat tartanak világszerte

A szülők – Chris Gard és Connie Yates – hónapok óta gyűjtenek, hogy a gyógyíthatatlan, örökletes mitokondriális betegségben szenvedő kisfiú eljuthasson az Egyesült Államokba, ahol egy kísérleti fázisban lévő kezelést alkalmaznának rajta. A betegség az izmok elsorvadásával jár, beleértve a szívizmokat is, és súlyoson károsodnak olyan létfontosságú szervek, mint a vese és a hasnyálmirigy.  

A londoni Great Ormond kórház, majd a Legfelsőbb Bíróság is elutasította kérelmüket. Az orvosok úgy vélik, a betegség gyógyíthatatlan, és túl nagy szenvedéssel jár. A szülők az Európai Bírósághoz fellebbeztek, ahonnan szintén elutasító ítéletet kaptak. Az orvosi vélemény alapján a bíróság úgy véli, az utazás és a mesterséges életben tartás meghosszabbítása újabb nagy szenvedéseket okozna a gyermeknek, és nincs reális esélye annak, hogy állapota jobbra fordulhat.

Ennek értelmében ma éber altatásban leválasztják a gyermeket a lélegeztetőgépről, amely életben tartja. Ennek következménye a fulladásos halál.

Egész Európában imavirrasztásokat tartanak a kis Charlie-ért. Vincenzo Paglia érsek, a Pápai Életvédő Akadémia elnöke is megszólalt az ügyben.

„Charlie Gard, az angol kisgyermek története mindannyiunkat megrendít, hiszen tele van fájdalommal és reménnyel” – nyilatkozta Paglia érsek, és közelségéről biztosította a szülőket és mindenkit, aki kezelte és küzdött érte. Értük és mindazokért, akik hivatottak döntést hozni a kisfiú jövőjéről „forduljunk imádságunkkal az élet Urához, hogy semmi el ne vesszen” (vö. Jn 6,12).

A dokumentumban olvasható, hogy Anglia és Wales püspöki konferenciája közleményt adott ki, amely úgy fogalmaz, igen bonyolult helyzetről van szó, elismeri a szülők gyötrő fájdalmát és azt, hogy az ügyben érintettek a kis Charlie javát keresik. Ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy „nem szabad semmi olyan gesztust tenni, amely szándékosan véget vet egy emberi létezésnek, beleértve ebbe azt is, hogy abbahagyják a táplálását és a hidratálását”. Ezzel együtt sajnos el kell ismerni a korlátokat is, amelyeken belül cselekedhetünk, természetesen a beteg érdekében, akit el kell látni egészen a természetes haláláig.

Ebben az esetben és más hasonló, szomorú esetekben azt a kérdést kell feltennünk, mi az, ami a beteg javát szolgálja. Paglia érsek II. János Pál Evangelium vitae kezdetű enciklikája (65.) alapján hangsúlyozza, hogy meg kell tennünk minden lehetséges lépést a gyógyulás érdekében, ugyanakkor el kell ismernünk az orvostudomány határait, vagyis el kell kerülni a „túlbuzgó gyógyítást”, amely nincs arányban az eredménnyel és túl nagy teherrel jár. Ugyanakkor „mindenekelőtt meg kell hallgatni és tiszteletben kell tartani a szülők akaratát, és közben segíteni kell nekik is abban, hogy felismerjék, mennyire rendkívül nagy terhet hordoznak, és nem szabad magukra hagyni őket abban, hogy meghozzanak ilyen fájdalmas döntéseket”.

Paglia érsek végül arról ír, hogy amikor megbomlik a szövetség a beteg (ebben az esetben a szülők) és az orvosok között, akkor minden még nehezebbé válik, és az ember végső megoldásként kénytelen jogi utat keresni, ami magában hordja annak veszélyét, hogy egyébként kerülendő ideológiai, politikai viták eszközévé válik, és nagy port kavar a médiában, ahol elszomorító felszínességgel tárgyalják.

„Kedves Charlie, kedves szülők, imádkozunk értetek, veletek” – zárja írását Vincenzo Paglia, a Pápai Életvédő Akadémia elnöke.

Június 30-át a szülők együtt töltik gyermekükkel a kórházban, ahonnan nem kaptak engedélyt arra, hogy hazavigyék vagy elvigyék egy hospice-központba.

Forrás: Academiavita.org; Avvenire.it; Ilpost.it

Fotó: Avvenire.it; Charlie Gard #charliesfight/Facebook

Magyar Kurír
(tzs)