Sandri bíboros: Mindannyian Jeruzsálemben születtünk

Kitekintő – 2018. november 27., kedd | 19:43

November 26-án kezdődött a szentföldi biztosok és a vatikáni képviselők negyedik nemzetközi kongresszusa, melynek december 2-ig Jeruzsálem ad otthont.

Leonardo Sandri bíboros, a Keleti Egyházak Kongregációjának prefektusa a Szent Sír-templomban mutatott be szentmisét november 26-án, hétfőn, majd a Szent Megváltó-kolostorban tartott előadásával nyitotta meg a kongresszust.

Megváltásunk szent helyeinek gondozása és e föld mai lakóinak, „az élő köveknek” tényleges támogatása nem lehet kérdés a keresztények számára. A szentföldi biztosok nem pusztán a rászoruló testvérek és a misszionáriusok segítésével foglalkoznak, hanem sokkal inkább annak a mélyebb identitásnak a megőrzésével, amely szerint Jeruzsálem valamennyiünk szülőhelye – fogalmazott nyitóbeszédében Sandri bíboros.

A vatikáni elöljáró idézte Szent VI. Pál Nobis in animo kezdetű apostoli buzdítását, amely 1974-ben jelent meg. Tanítása rendkívül időszerű, semmit nem veszített érvényességéből, sőt, még sürgetőbbé vált. A jeruzsálemi egyház különleges helyet foglal el a Szentszék és az egész világ szempontjából, s a szent helyek iránti érdeklődés – főként Jeruzsálem városa esetében – a nemzetek és főbb nemzetközi szervezetek kiemelt fontosságú találkozóin is megmutatkozik, például abban, hogy óvni akarják épségét és garantálni a szabad vallásgyakorlást.

Szent VI. Pál pápa így fogalmazott 44 évvel ezelőtt: „Az elhúzódó közel-keleti feszültség és a béke felé vezető döntő lépések hiánya súlyosan és folyamatosan fenyegeti nemcsak az ott élő népek nyugalmát és biztonságát – illetve az egész világ békéjét –, hanem azokat az igen becses értékeket is, melyek az emberiséghez tartoznak. A világos, nemzetközileg elismert és garantált jogi alapot nélkülöző helyzetek kialakulása csak tovább nehezíti a méltányos és elfogadható status quót, amely mindenki jogait figyelembe venné: gondoljunk itt elsősorban Jeruzsálemre, a szent városra, az egyistenhívő vallások fővárosára (…), amelyben Krisztus követői a zsidókkal és a muszlimokkal egyenlő szinten, teljes értékű állampolgároknak kell hogy érezzék magukat.”

Szent VI. Pál Nobis in animo kezdetű apostoli buzdításában azt sem rejtette véka alá, hogy a szentföldi keresztény közösségnek, noha élő egyház, számos fájdalmas próbatételt kellett kiállnia. Ezek között is első helyen említette a belső megosztottságot, majd a külső üldöztetést és az elvándorlást. Ennek következtében a közösség meggyengült, nem képes önmagát fenntartani, ezért erkölcsi és anyagi segítségünkre szorul. „Ha jelenlétük megszűnne, kihunyna a kegyhelyeken az élő tanúság melege, a jeruzsálemi keresztény szent helyek és maga a Szentföld múzeumra hasonlítana.” Szent VI. Pál meggyőződéssel vallotta, hogy „Az évszázadok során a Szentföldön született különböző civilizációknak össze kell tartaniuk, (…) és ebben a közelítő folyamatban a szentföldi keresztények jelenléte a zsidókéval és muszlimokéval együtt az egyetértés és a béke együtthatója lehet.”

Leonardo Sandri bíboros a szentföldi biztosok kongresszusán szólt a ferences kusztódia szerepéről is. A ferencesek gondozzák a kegyhelyeket, az ő hatáskörükbe tartoznak a lelkipásztori, segítő, nevelési és szociális tevékenységek. A Keleti Egyházak Kongregációja garantálja, hogy az adakozó keresztények segítsége a világ minden tájáról eljusson a többi katolikus közösséghez is: a Palesztinán, Cipruson, Izraelen és Jordánián kívül élő latin rítusú hívekhez, illetve a keletiekhez, mint a koptok, maroniták, melkiták, szírek, káldok és örmények. Az adományokat 65 százalékban a kusztódiának és 35 százalékban a kongregációnak juttatják.

Örömmel mondta el a vatikáni bíboros, hogy a Szentföld iránti felelősségét nagyon sok keresztény átérzi, és anyagi helyzetétől függetlenül igyekszik segíteni testvérein. Nápolyban még a mai napig szinte házról házra gyűjtik az adományokat. A hongkongi szentszéki képviseletre a kontinentális Kínából is érkeznek felajánlások, de még a háború sújtotta Irakban sem feledkeznek meg az üldözött és szenvedő keresztények arról, hogy adakozzanak a Szentföld javára. Mindez kézzelfoghatóvá teszi előttünk, hogy Krisztus nemcsak feltámadt és él, hanem hogy az általa adott evangélium is él, és megérinti, megtéríti az emberek szívét a találkozásra.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria