Nemzetközi konferencián mutatták be Sója Miklós pedagógiáját

Kitekintő – 2016. november 14., hétfő | 12:51

November 9–10-én a franciaországi Montpellierben az oktatás, nevelés, vallás, társadalom, identitás, tolerancia, kommunikáció témákban különböző országok és nemzetek tapasztalatait mutatták be a Paul Valéry Egyetem szervezésében.

A nemzetközi konferencián Inántsy Pap Ágnes, a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola tanára, a Debreceni Egyetem neveléstudományi doktorandusza bemutatta a görögkatolikus egyház oktatási rendszerének története során megvalósuló különböző kommunikációs módszereket, amelyek az oktatás és nevelés hatékonyságához nagymértékben hozzájárultak.

Az előadásból kiderült, az államosítást megelőző időszakban közel százötven elemi iskola volt a görögkatolikus egyház fenntartásában. Inántsy Pap Ágnes elsősorban azokat a speciális pedagógiai módszereket és kommunikációs stratégiákat mutatta be, amelyek a hátrányos helyzetű tanulók oktatását tették eredményesebbé.

A középpontban – többek között – a Sója Miklós nevéhez köthető „kultúraazonos pedagógia” elemzése állt, amelynek alapja a társadalmi igazságosság szellemében kialakított kulturális identitás tudatosítása és az önbecsülés útjának megismertetése volt.

Sója Miklós szolgálata nagy érdeklődést váltott ki a nemzetközi tudományos szakemberek körében.

Sója Miklós (Timár 1912. május 18. – Nyíregyháza 1996. augusztus 19.) görögkatolikus pap 1941 és 1981 között dolgozott Hodászon a helyi cigány közösséggel. Működése során templomot építettek a cigánytelepen, megtanította írni-olvasni a fiatalokat.

Az elemi iskola négy osztályát Timáron végezte, majd Nagykállóba járt gimnáziumba. Érettségi után a Pázmány Péter Tudományegyetem Teológiai Karán tanult tovább. 1937-ben házasságot kötött Kohut Erzsébettel, a kenézlői görögkatolikus esperes lányával. Három gyermekük született. Pappá szentelése után Nyíregyházán volt segédlelkész és hitoktató négy évig. 1941-ben Dudás Miklós püspök Hodászra helyezte. Negyven éven keresztül Hodászon szolgált. 1981-ben vonult nyugdíjba, a városmajori plébánián tartotta aranymiséjét.

Hodászon, szembesülve a cigánytelepen élők nyomorával, a szegénységgel, a nincstelenséggel, a tudatlansággal, nemcsak karitatív módon támogatta a cigányokat, hanem hitéleti és általános nevelésükre is gondot fordított. 

Megtanult cigányul, lefordította cerhari cigány nyelvre Aranyszájú Szent János liturgiáját, így a romák már saját nyelvükön végezhették az istentiszteletet. Azonban templomuk nem lévén, nem tudtak templombúcsút tartani, így minden év szeptember 14-én Máriapócsra zarándokoltak el a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepére, megemlékezve arról, hogy Krisztus értük is feláldoztatott.

A negyvenes években a közösség esténként más-más háznál, putrinál gyűlt össze, imádkoztak, énekeltek, meghallgatták a tanítást, dicsérték Istent. A prédikációk helyszínéül szolgáló árokpartot az ötvenes években kápolna váltotta fel, melyet a romák vályogból építettek a saját kezükkel. A Vatikánból – VI. Pál pápa személyes ajándékaként – ezer dollárt kapott a közösség templomi kellékekre. A kápolna falán az ikonok mellett az ABC betűi is jelen voltak, jelezve a tanulás fontosságát.

Sója Miklós tevékenységét a hatóságok gyanakodva figyelték. Az ötvenes évek elején ki akarta hallgatni az Államvédelmi Hatóság. A kihallgatása előtti estén búcsúmisét tartott a cigányoknak, és elmondta, hogy mire számít másnap. Reggel a cigányok felvonultak a tanács elé, és kiálltak papjuk mellett.

1956 után a politikai vezetés úgy gondolta, hogy Miklós atya elvonja a cigány fiatalokat a KISZ-től, ezért akadályozták a munkáját. Sója Miklós válaszul létrehozta a templomi KISZ-szervezetet.

Forrás és fotó: Hodászi Görög Katolikus Egyházközség; Wikipédia

Forrás és fotó: Görögkatolikus Metropólia

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria