2024. április 19., péntek
Emma, Malvin, Zseraldina
Emma, Malvin, Zseraldina
1965. október 28-án, a II. vatikáni zsinat keretében adták ki a Nostra aetate kezdetű nyilatkozatot az egyház nem keresztény vallásokkal való kapcsolatáról.
A püspökök első alkalommal mondták ki, hogy az egyház „nem utasít el semmit, ami igaz és szent” más vallási tradíciókban, dialógusra és együttműködésre biztatva és ösztönözve a katolikusokat a különböző vallású emberekkel.
A dokumentum radikálisan átalakította az egyház és a zsidóság közötti kapcsolatot, elítélve az antiszemitizmus minden formáját, megerősítve azt az elgondolást, hogy a zsidókat nem lehet felelőssé tenni Krisztus szenvedéséért és kereszthaláláért.
Susannah Heschel, az amerikai Dartmouth College zsidó tanulmányok professzora 2015 májusában egy nemzetközi ekkleziológiai konferencia (9th Ecclesiological Investigations International Conference) alkalmából adott interjút a Vatikáni Rádiónak. A kutató apja, Abraham Joshua Heschel rabbi, zsidó teológus meghatározó szerepet játszott a Nostra aetate zsinati nyilatkozat szerkesztésében. A konferencia célja az volt, hogy a II. vatikáni zsinatot ötven év távlatából, különböző szempontok alapján új megvilágításba helyezze.
Fél évszázaddal a dokumentum megjelenése után Susannah Heschel elmondta, hogy a Nostra aetate nyilatkozatnak köszönhetően a fentebb említett, a zsidók felelősségét felvető gondolat szinte teljesen eltűnt a közgondolkodásból, ami ilyen rövid időn belül rendkívülinek mondható. Mindez a dokumentum hatását érzékelteti. A professzor asszony az interjúban felidézte, hogy édesapja jó kapcsolatban volt a katolikus egyházi személyiségekkel, akik a Nostra aetate kidolgozásán fáradoztak. New York-i családi otthonukban teológusok, katolikus papok is megfordultak, ezek a találkozások nagy hatással voltak rá gyermekkorában.
Susannah Heschel elmondása szerint édesapja sokszor említette, hogy a katolikusok jobban megértik az ő munkásságát, mint a zsidók. Éppen ezért a Darthmouth College oktatója úgy emlékezik vissza, hogy családjukban a keresztények iránti barátság légköre uralkodott.
Abraham Joshua Heschel a II. világháború előtt Berlinben tanult, ahol megismerkedett az akkori keresztény teológiai irányzatokkal, majd New Yorkban kapcsolatba került az Amerikai Zsidó Bizottsággal (American Jewis Comittee), a szervezeten keresztül pedig a Nostra aetate nyilatkozatot megfogalmazó vatikáni egyházi személyiségekkel. 1961-ben találkozott Augustin Bea német bíborossal, aki közvetítő szerepet töltött be a keresztény–zsidó párbeszédben, és később a zsinati dokumentum egyik szerkesztője volt. Heschel rabbi azonban már korábban ismerte a bíboros munkásságát, akinek 1935-ben megjelent munkájához (De inspiratione Sacrae Scripturae, 1935 – A Szentírás sugalmazottsága) hosszú kommentárt fűzött.
Susannah Heschel a Vatikáni Rádiónak elmondta, édesapjának jelentős szerepe volt a Nostra aetate nyilatkozat megszületésében, vallásos emberként hitelesen tudta közvetíteni a zsidó értékeket a katolikus egyház felé. VI. Pál pápa köszönetet mondott neki azért, mivel gondolatai hozzájárultak ahhoz, hogy a katolikus fiatalok megerősödjenek saját hitükben.
Lánya visszaemlékezése szerint Abraham Joshua Heschel rabbi a leginkább azért aggódott, hogy a zsidóság elveszíti saját vallásos gyökereit, és csupán politikai közösségé válik. Egy korábbi interjúban Susannah Heschel édesapjával kapcsolatban felidézte: „úgy tekintett az imádságra, mint ami nem egy időszakos gyakorlat, hanem sokkal inkább egy kialakított, létrehozott lakás, a »belső« személy otthona. Az Imádságról (On prayer) című esszéjében azt írja, hogy (…) »A lélek számára ott van az otthon, ahol az imádság van. Ima nélkül a lélek hontalan.«”
Abraham Joshua Heschel (1907, Varsó – 1972, New York) a 20. század egyik legnagyobb hatású rabbija és gondolkodója, a zsidó miszticizmus oktatója az Amerikai Zsidó Teológiai Szemináriumban (Jewish Theological Seminary of America). A zsidó filozófia tárgykörében számos kötet szerzőjeként ismert, valamint tevékenyen vett részt az amerikai polgárjogi mozgalomban is. Doktori tanulmányait a Berlini Egyetemen végezte. Családjának több tagja koncentrációs táborban halt meg, neki azonban egy londoni oktatói meghívás révén sikerült hat héttel Lengyelország lerohanása előtt elmenekülnie. 1940-től a New York-i Hebrew Union College-ben, majd a teológiai szemináriumban oktatott haláláig.
A katolikusok és zsidók közötti kapcsolat építéséről írt memoranduma (On Improving Catholic-Jewish Relations), amelyet 1962-ben Augustin Bea bíborosnak ajánlott, angol nyelven itt érhető el.
Nostra aetate: a II. vatikáni zsinat történelmi nyilatkozata a katolikus egyház kapcsolatáról a nem keresztény vallásokkal, amely elítéli az antiszemitizmust és párbeszédre szólít fel.
Az összegyűlt püspökök közül a nyilatkozatot 2221-en támogatták, és 88 szavazott ellene. Hivatalosan 1965. október 28-án bocsátotta ki VI. Pál pápa.
A megértésre, az előítéletek és félreértések leküzdésére felszólító nyilatkozat új fejezetet nyitott az egyház és a zsidók kapcsolataiban. „A Nostra aetate a zsidók és keresztények, mindenekelőtt a zsidók és a katolikusok közötti kiengesztelődési folyamat kezdetét fémjelzi” – mondta Walter Kasper bíboros a nyilatkozat elfogadása 40. évfordulóján rendezett római ünnepségen. Ezen az ünnepségen felszólalt a zsidó származású Jean-Marie Lustiger, Párizs nyugalmazott érseke is, akinek a családjából többen az auschwitzi koncentrációs táborban haltak meg.
A Nostra aetate bevezetése:
„Korunkban, amikor az emberi nem egysége napról napra szorosabbá válik és sokasodnak a különböző népek közötti kapcsolatok, az egyház fokozott figyelemmel veszi szemügyre, milyen kapcsolata legyen a nem keresztény vallásokkal. Mivel feladata, hogy az emberek, sőt a népek közötti egységet és szeretetet ápolja, most elsősorban azt veszi fontolóra, ami az emberekben közös és közösségre vezeti őket.
Az összes nemzet ugyanis egy közösség, közös az eredetük, hiszen Isten népesítette be az emberi nemmel a föld színét, ugyanaz a végső céljuk is, tudniillik Isten, akinek gondviselése, jósága és üdvözítő terve mindenkire kiterjed, s végül a választottak összegyűlnek a szent városba, melyet Isten ragyogása fog megvilágítani, s ahol a nemzetek az Ő világosságában fognak járni.
Az emberek a különböző vallásoktól várnak választ az emberi lét rejtélyeire, melyek ma épp úgy, mint régen a szíve mélyén nyugtalanítják az embert: mi az ember? Mi az élet értelme és célja? Mi a jó és mi a bűn? Honnan ered a szenvedés és mi a célja? Melyik út vezet az igaz boldogsághoz? Mi a halál, az ítélet és a halál utáni megfizetés? S végül mi az a végső és kimondhatatlan misztérium, mely átöleli létünket, melyből eredünk, s mely felé tartunk? (...)”
Forrás: Katolikus.hu
Forrás: Vatikáni Rádió angol nyelvű szerkesztősége; Americamagazine.com; dc2015.ei-research.net
Fotó: Vatikáni Rádió
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria
2005-2015 © Magyar Kurír
Cím: 1068 Budapest, Városligeti fasor 42. | Postacím: 1406 Budapest, Pf.: 100. | E-mail: mk@katolikus.hu | Adószám: 19719445-2-42
Impresszum | Médiaajánlat | Jognyilatkozat | Adatkezelési tájékoztató
1