Nyelvet tanulnak és önkéntes munkát végeznek a Taizében befogadott menekültek

Kitekintő – 2018. március 2., péntek | 16:10

A taizéi közösség a helyiekkel közösen keresi a válaszokat az új társadalmi kihívásokra, és számos menekültet fogadott be az elmúlt években.

2015 novemberében nyílt az első befogadó- és orientációs központ (CAO) Taizében. Ez a ház 13 fő számára biztosított ideiglenes szállást, akiket az ekkor már felszámolás alatt levő calais-i menekülttáborból helyeztek át ide. Mindannyian 19 és 40 év közötti muszlim fiatalemberek, Szudánból és Afganisztánból. Kilencen közülük azóta menekültstátuszt kaptak Franciaországban, és most Taizé környékén tanulnak vagy dolgoznak. Egyikük már korábban elveszítette a feleségét, 13 éves fia pedig Szudánban maradt. Amikor Alois testvér tavaly Szudánba látogatott, magával hozta a fiút Taizébe, aki azóta iskolába jár; édesapja a közeli fémöntödében dolgozik.

2016 novemberében a közösség egy újabb befogadóközpontot (CAOMI) nyitott a településen, kiskorú menekültek számára. 18 fiatal érkezett ekkor Taizébe, szintén a calais-i táborból. Bár eredetileg mindannyian tovább szerettek volna menni Angliába, heten közülük végül úgy döntöttek, hogy Franciaországban maradnak, és itt kérnek menedékjogot. Egyikük ma Taizétől nem messze tanul, négyen pedig még a faluban élnek, és a környéken szeretnének majd saját egzisztenciát teremteni.

Az elmúlt években a közösség négy menekültcsaládot fogadott be Irakból és Szíriából. Néhány itt töltött hónap lehetővé tette számukra, hogy elinduljanak az integráció útján, és a saját lábukra álljanak. Két család végül nem maradt Taizében, de továbbra is szoros kapcsolatot tartanak fenn a közösséggel.

Múlt szeptemberben a közösség három, 20 és 28 év közötti fiatalt fogadott be Szudánból és Dél-Szudánból. Ők hárman még nem tudják, hogy egyáltalán benyújthatják-e Franciaországban menedékjogi kérelmüket, mivel a dublini egyezmény szerint ezt abban az országban kell megtenniük, ahol az Európai Unió területére léptek. Amíg a döntésre várnak, franciául tanulnak, és önkéntes munkákat végeznek, hiszen munkavállalási engedélyt ez alatt az idő alatt nem kaphatnak. Több alkalommal nagyobb hallgatóság előtt beszéltek életükről és arról, mi indította őket egy ilyen kockázatos útra, és milyen nehézségekkel szembesültek annak során.

Minden fiatal bevándorlót, aki Taizébe kerül, egy-egy környékbeli család támogat. Azáltal, hogy rendszeresen időt töltenek ezekkel a családokkal, egyrészt egészen spontán módon ismerik meg a francia kultúrát és lesznek részei a helyi társadalomnak; másrészt felbecsülhetetlen értékű emberi kapcsolatokra tesznek szert. Egy fiatal menekült nemrég így fogalmazott: „Françoise úgy bánik velem, mintha a fia lennék”.

A helyiek nagylelkűsége azonnal megmutatkozott, amint az első menekültek megérkeztek Calais-ból. Jelenleg a hét négy napján egy tucatnyi önkéntes tart franciaórákat a taizéi polgármesteri hivatalban. Christine hivatásos francia mint idegen nyelv tanárként vesz részt az itt folyó munkában, és így ír a tapasztalatairól: „Egyszerre döbbent meg és tölt el örömmel, amikor látom, hogy a menekültek a rengeteg problémájuk ellenére is mekkora elszántsággal tanulnak franciául.” A színvonalas nyelvórákat ma három menekült, illetve számos, különböző okokból Franciaországba érkezett külföldi bevándorló látogatja.

2017 novemberében hárman a Taizében élő menekültek közül egy beszélgetést vezettek a migrációról egy châteaubriant-i középiskolában, Bretagne-ban. A diákokra nagy hatással volt e fiatalok története, akik átkeltek a Szaharán, majd magát a poklot tapasztalták meg Líbiában és a Földközi-tengeren; őket a diákok komoly figyelme és őszinte érdeklődése érintette meg.

A menekültek időnként Taizében is tartanak beszámolókat, amelyek keretében személyes történetükről, életükről, motivációikról beszélnek az oda látogató fiataloknak.

Néhány fiatal bevándorló 2018 januárjában ellátogatott az Európai Parlamentbe. Találkoztak a migrációért felelős uniós biztossal, az OFPRA (Francia Menekült- és Hontalanügyi Hivatal) igazgatójával és számos politikussal a legkülönbözőbb pártokból és országokból. Lehetőségük nyílt beszélni arról, hogyan élik meg ők maguk a helyzetüket és fogadtatásukat Európában. Néhányan közülük már megkapták a menekültstátuszt, mások a kérelmük elbírálására várnak, de jelen voltak olyanok is, akik a dublini egyezmény értelmében illegálisan tartózkodnak Franciaországban, illetve kísérő nélküli kiskorúak is, akiknek még a pontos életkora sem ismert.

A menekültek mindig örömmel fogadják, ha munkájukkal a helyiek segítségére lehetnek. A méltóságukat adja vissza az a tapasztalat, hogy ők is képesek adni másoknak; és hogy a közösségért végzett munka által újra hasznosnak érezhetik magukat.

Edith, aki a Katolikus Segélyszolgálat gazdasági vezetője a Taizétől néhány kilométerre fekvő Clunyben, így számolt be a tapasztalatairól: „Három fiatal menekült önkénteskedett nálunk. Különböző módokon segítették a tevékenységünket, például együtt megszervezték az éves ünnepi ebédet. A végén mindenki gratulált is nekik; megköszöntük a komoly elkötelezettséget, amivel részt vettek a munkánkban.”

Szívesen dolgoznak együtt a fiatal zarándokokkal is, akik hétről hétre érkeznek Taizébe. Egy portugál fiatal, Gonçalo a következőket írta: „Hatalmas élmény volt számomra, hogy együtt dolgozhattam három fiatal bevándorlóval. Fontos tagjai voltak a csapatunknak, és rengeteget beszélgettünk, sokat megtudtunk egymás kultúrájáról. Meséltek a tapasztalatokról, amelyeket az útjuk során szereztek, és arról is, hogy mennyire vágynak a békére.”

Tavaly nyáron Taizé felhívást tett közzé, amelynek hatására sokan – főként fiatalok – adományokkal fejezték ki szolidaritásukat. Három fiatal menekült és egy önkéntes, Orsi vitte el Calais-ba a hálózsákokat és a tisztálkodószereket a helyi Katolikus Segélyszolgálat számára. Két éjszakát töltöttek a Maria Skobtsova-házban, amely a menekültek közül is a legsebzettebbeket támogatja. Orsi így számolt be látogatásukról: „A mi három barátunk Taizéből pontosan tudta, milyen átkelni a sivatagon, a tengeren és sok idegen országon, és megtapasztalták mindazt a borzalmat, amivel egy ilyen utazás jár. Ha valaki, akkor ők megértették, hogy min mentek keresztül azok a fiatalok, akikkel Calais-ban találkoztak.”

Forrás és fotó: Taize.fr/hu

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria