Paglia érsek: Senkinek nem kell magányosan meghalnia

2018. március 2. péntek 13:10

Február 28-án és március 1-jén Ferenc pápa hívására konferenciát tartottak a gyógyíthatatlan betegek ápolásáról a római Austinianum Intézetben, a Pápai Életvédő Akadémia szervezésében. A konferenciát megelőzően Vincenzo Paglia érsek adott interjút a Vatican Insidernek.

Nemzetközi konferenciát rendeztek a Vatikánban a palliatív ellátás témájában. A találkozón különböző vallások és kultúrák képviselői vettek részt, hogy együtt mélyítsék el a palliatív eljárás kapcsán felmerülő összetett és kényes témákat. Évente 20 millióan kérik, hogy legyenek segítségükre az életük utolsó napjaival való szembesülésben, ebből 313 ezren Olaszországban. A Szentszék történelmében először fordul elő, hogy ezzel a témával foglalkoztak – ez egyébként a társadalom folyamatos elöregedésével is összefügg. A bevezető előadást Vincenzo Paglia érsek, a Pápai Életvédő Akadémia elnöke, a magyar nyelven is olvasható Nővérünk, a halál – Az élet és a halál méltósága című könyv szerzője tartotta.

– Mi volt a legfőbb érv a találkozó összehívására?

– Elkerülhetetlen volt, hogy hozzászóljunk egy olyan témához, amely emberek egyre növekvő számát érinti szerte a világon. Meg kell találnunk azt a spiritualitást, amely az élet utolsó pillanataival való szembesülésben segítségünkre van.

– Az orvosok, akik Olaszország-szerte 225 aktív hospice szolgálatban közreműködnek, ezt mondják: „A legelső, amit a betegek kérnek tőlünk: doktor úr, próbálja meg csökkenteni a fájdalmaimat.” A morfiumnak köszönhetően ma már lehetséges, hogy a fájdalmakat enyhítsük. Egyetért Ön ezzel?

– A fájdalommal való harc valós tény. Nem szükséges szenvedést szenvedésre halmozni. Az Egyház ezt nem kéri, ugyanakkor nem felejti el azt sem, hogy a fájdalom egyetlen cseppje se hiábavaló.

– Az Egyház a múltban is mindig ilyen tudatosan állt hozzá ehhez a témához?

– Manapság ez a tudatosság még egyértelműbb.

– Képes az Egyház még többet tenni?

– Természetesen, a konferencia is ezt tanúsítja. Mindenki számára elérhetővé kell tennünk ezt a lehetőséget, elsősorban a legszegényebb országokban. Olaszországban egy elég jó törvény van érvényben ezzel kapcsolatban, de a statisztikák azt mutatják, hogy a népesség nagyobb része nem ismeri, nem tud róla. Kell, hogy többeket és még alaposabban tájékoztassunk.

– Hadd tegyem fel Önnek azt a kérdést, amellyel Italo Penco professzor, a Società Italiana di Cure Palliative (a palliatív ellátás olaszországi társasága) elnöke fordul a páciensek és a családtagok felé: „Amikor az élet végéhez közeledünk, szeretnénk néhány nappal tovább élni, vagy szeretnénk az utolsó napokban még intenzívebben élni?”

– A válasz erre a szeretet ereje, mely az élete utolsó szakaszában lévő beteg kísérésének perspektívájában foglal helyet. A betegnek arra van szüksége, hogy az orvosok, a kezelők, a családtagok és a számára kedves személyek jóvoltából szeretteinek közelsége és támogatása ölelje körül. Nem szabad, hogy magányos maradjon. A latin pallium szó kabátot jelent – amely eltakar, védelmez.

– Nem túl divatos ma a halálról beszélni, érsek úr. Elsősorban a mi nyugati társadalmunkban, manapság sok olyan mechanizmus működik, amely megpróbálja a halált eltávolítani, kiiktatni. Hogyan lehet képes az ember arra, hogy olyan illúziókba ringassa magát, hogy a halál elkerülhető?

– Gondoljunk csak bele, egy hiperindividualista és hiperkonzumista vízióban a halál gondolata a legnagyobb ellentmondás. Ha eltekintünk tőle, egy a piacnak köszönhető nárcizmus körül kezdünk ez keringeni. Ez a mai társadalom szomorú nárcizmusa. A halál az élet része, valódiságát el kell hogy fogadjuk, és meg kell hogy értsük. Szent Ferenc a halált nővérének nevezi.

– Értesítene minket, ha a Szentatya bármilyen üzenettel fordul az összegyűltekhez?

– Ezt az összejövetelt a Szentatya hívta össze. Azt hiszem, már ezzel igyekszik buzdítani a világ keresztény közösségeit, hogy megértsék a téma fontosságát és hogy észrevegyék, hogy egyre többeknek van szüksége ilyesfajta segítségre.

– A konferencián a tervek szerint 26 hozzászólás hangzik majd el, melyeket orvosok, fájdalommal foglalkozó szakemberek, politikusok, a palliatív segítségnyújtással foglalkozók nemzetközi szervezetének vezetői, valamint szerzetesek tartanak majd. A relátorok az öt kontinensről érkeznek és vallási nézeteik is különbözőek. Mi volt a céljuk egy ilyen széles horizonttal?

– Férfiaknak és nőknek a világ minden sarkából, hívőknek és nem hívőknek egyaránt fel kell készülniük erre a kihívásra.

– Tania Pastrana, a dél-amerikai palliatív segélynyújtók egyesületének tagja előadásában a szegénység, a fejlődés és a méltóságteljes halál lehetőségének szempontjait ütközteti majd. Ebben a tekintetben is megfigyelhetők eltérések a világ egyes részei között?

– Hogyne, sőt egy egyre érzékenyebb és tűrhetetlenebb színvonalbeli különbség. A szegény országokból származó híradások arról számolnak be, hogy még mindig gyakori a fájdalom, a magány és a méltóság hiányának jelensége még a halál közeledtekor is.

– Jinsun Yong, a szöuli katolikus egyetem tanára a palliatív szektorban tevékenykedő orvosok és a terapeuták spiritualitásának és szakmai felkészültségének kapcsolatáról fog beszélni. Az ázsiai orvoslás számára olyan eljárások is lehetségesek, melyek a mi kórházainkban talán elfogadhatatlanoknak tűnnének. Hogyan kezelik Önök ezt a különbözőséget?

– Azzal az tudattal, hogy a világ minden részén, minden kultúrában és minden vallásban megfigyelhető ma az igény, hogy új szavakkal közelítsük meg ezt a kérdéskört, amely mindenki számára világos, hogy az élet legjelentősebb pillanatáról szól. Minden vallás feladata, hogy ezen a területen rendelkezzék valamiféle segítségnyújtással, s eközben más tapasztalatokat is meghallgasson.

– A konferencia meghirdetéséhez egy kortárs festő, Stefano Di Stasio képét választották. Ezen egy ágyban fekvő haldokló, idős ember látható, mellette fiatalabb férfiak és nők, akik fogják a kezét, a kép előterében pedig egy gyermek áll.

– A festmény minden szónál jobban fejezi ki, hogy valójában miről is szól a kísérés. A szolidaritásvállalásban az egyes nemzedékek egyesülnek, az öreg mellett pedig a gyermek áll. Az élet megy tovább, senki sincs egyedül.

A Magyar Kurír gondozásban, az Új Ember Kiadványok sorozatban 2017 novemberében jelent meg Vincenzo Paglia Nővérünk, a halál című könyve az élet és a halál méltóságáról.

A kötet megvásárolható az Új Ember könyvesboltban (Budapest, V. kerület, Ferenciek tere 7–8. Nyitvatartás: hétfő, kedd, csütörtök, péntek: 9–17 óráig; szerdán 10–18 óráig) vagy megrendelhető az Új Ember online könyváruházban.

Fordította: Koszoru Péter

Forrás és fotó: Sandro Cappelletto/Vatican Insider

Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Ehhez a cikkhez ajánljuk
Rovat: Kitekintő
hirdetés
Vezető híreink - olvasta már?
fotokiallitas-mutatja-be-sziriai-haborut-es-maltai-segitseget
Fotókiállítás mutatja be a szíriai háborút és a máltai segítséget

Megnyílt a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szíriai háborúról és a háború következményeire adott humanitárius válaszokról szóló kiállítása a Szent István-bazilika Lovagtermében december 17-én. A kiállítás az „Imádságot kérünk” imagyűjtő kampány kísérőrendezvénye, február végéig látogatható.

2018. december 18. kedd
konyv-jelent-meg-marianosztrai-palos-kolostorrol
Könyv jelent meg a márianosztrai pálos kolostorról

A budapesti Központi Papnevelő Intézet dísztermében mutatták be december 17-én a márianosztrai pálos kolostor történetét ismertető, „A fényes kolostor” című kötetet, mely az Ecclesia Szövetkezet gondozásában jelent meg. Az eseményen jelen volt Beer Miklós váci megyéspüspök.

2018. december 18. kedd