Pietro Parolin bíboros karácsonyi missziója Irakban: Ti vagytok Jézus jelenléte!

Bagdadba érkezve Pietro Parolin a Béke Palotában találkozott az Iraki Köztársaság október elején hivatalba lépett elnökével, a kurd származású Barham Salihhal. Ezt követően az ország északkeleti részébe, az iraki Kurdisztánba utazott a vatikáni államtitkár december 27-én. Itt először Maszud Barzani, a kurdisztáni demokratikus párt elnöke fogadta, majd meglátogatta Erbíl káld katolikus érsekségét, a Szent Péter és Pál-templomot, a Ferenc pápa nevét viselő idősek otthonát, az erbíli katolikus egyetemet. December 28-án, pénteken az Iszlám Állam által szétdúlt Ninivei-fennsíkra látogatott a vatikáni államtitkár, ahol Karakosban, a szír katolikus székesegyházban szentmisét mutatott be Aprószentek, a Jézusért megölt ártatlan vértanú kisdedek tiszteletére. Vele együtt misézett III. József Ignác antiochiai szír katolikus pátriárka és Yohanna Petros Mouche moszuli szír katolikus érsek. 

„A Szentatya arra kért, hogy hozzam el nektek üdvözletét és apostoli áldását, továbbá, hogy biztosítsalak benneteket: ő mindig a szívében hordoz benneteket és minden nap megemlékezik rólatok az imádságában” – mondta homíliájában a vatikáni államtitkár. Hozzátette, nagy öröm számára, hogy az Eucharisztiát azon az oltáron ünnepelheti, mely az iraki keresztények szenvedésének jelképe lett. Ez a szenvedés Krisztus áldozatával egyesült és most a béke és az üdvösség forrása a világ számára.

Olyan városban vagyunk, ahol a keresztény közösség ősidőktől fogva mindig mélységesen megélte a hitét, ezernyi baj és szenvedés közepette. Az üldöztetés, az igazságtalanság, az árulás, a pusztítás benneteket sem kímélt, még a legszentebbet, magát ezt a székesegyházat sem – folytatta Parolin bíboros, majd felidézte, hogy az Egyház és az egész világ szinte hitetlenül tekintett azokra az eseményekre, melyek 2014 nyarán kezdődtek, amikor az itt lakók egyik napról a másikra arra kényszerültek, hogy mindent maguk mögött hagyva elmeneküljenek innét. Ti azonban nagy példamutatással nem tagadtátok meg a hiteteket. A názáreti Szent Családhoz hasonlóan ti is útra keltetek, hogy oltalmazzátok gyermekeitek életét, egy jobb jövő reményében. 

Isten üdvözítő tervében az áldozatok nem maradnak gyümölcs nélkül, mint ahogy nem maradt gyümölcstelen számtalan mártír tanúságtétele sem, amikor a kereszténység kezdetétől fogva saját vérükkel áztatták ezt a földet – Parolin bíboros a vértanú elődök bátorító példájára utalt, melynek emlékét a liturgia ápolja, külön megemlítette a helyi Szent Behnam és Szent Szára nagyszerű példáit. – Ezekkel a szenvedésekkel szemben a keresztény ember mindig megpróbál a hite révén választ adni. Ma, miként tegnap, újból feltűnnek az életet elutasító sötét felhők, de mindennél erősebben ragyog a szeretet fénye, mely legyőzi a gyűlöletet és egy új világ beköszöntét jelzi.

A keresztény ember válasza az istengyermekségre mindig a megbocsátáson halad keresztül. Mégis fel kell tenni a kérdéseket: miért is kell megbocsátanunk, miért kell eltörölni az adósságainkat? A válasz nagyon egyszerű: mert így tesz az Isten! A bűnbocsánat maga közelebb viszi az embert az Istenhez. A megbocsátásban a jóval győzzük le a rosszat, szeretetté alakítjuk a gyűlöletet és tisztábbá válik így maga a világ. Ti a megbocsátás tapasztalt emberei vagytok! – szólt elismerőleg a bíboros államtitkár. – Megindító azt tudni, hogy sokan megbocsátottak azoknak, akik rosszat tettek velük.

A hitben való növekedés mindenekelőtt magában foglalja az Isten bocsánatát. Ugyanis, mindahányszor megbocsátunk, a szívünk újjászületik. Miután nekünk megbocsátották vétkeinket, mi is képesek vagyunk a megbocsátásra és a szeretetre. Mindazonáltal, ahogy Ferenc pápa többször is ismétli, nem is olyan könnyű megbocsátani. Mindenekelőtt az imádsággal kell kezdeni, ahogy István diakónus tette. Először szívünk neheztelésével kell szembesülnünk és Istenre kell bíznunk azt, aki a rosszat tette Isten irgalmassága ellen: „Uram, érte könyörgök hozzád, hozzád könyörgök érte!” Ismételjük ezt gyakran. Közben megfigyelhetjük azt, hogy ez a belső harc megtisztítja a szívet a rossztól, az imádság és a szeretet megszabadítanak bennünket a bosszú benső láncaitól. Az elszenvedett fájdalom és erőszak soha ne váljon bosszúvá és a gyűlölet nehéz igájává! – kérte Parolin bíboros. 

A megbocsátás ugyanis a kiengesztelődés alapja. Ő maga, az Isten megadja nekünk az erőt hozzá! – idézte az államtitkár ismét Ferenc pápát. – A megbocsátásnak és az irgalomnak nagy a társadalmi hatása. Éppen ezért hivatásotok arra szól, hogy hozzájárulásotok ne csak az Egyház javát szolgálja, hanem az egész társadalomét is. A megbocsátást otthon kell elkezdeni, a saját közösségben, s az, mint a keresztény lét tapintható jele, élő tanúságtétellé válik a megosztottságtól és erőszaktól szenvedő mai világ számára.

Parolin bíboros ezt követően ismét a Szent Családra utalt, mely a próbatételek után visszatért Názáretbe. „Örvendetes, hogy Karakos városa és az egész Ninivei-fennsík az újjáépítés útjára lépett, ez nagy reménység az egyetemes Egyház és az egész ország számára. Persze nemcsak fizika újjáépítésről van szó, hanem a bizalom újjáteremtéséről is, a társadalom szövetének az újraszövéséről is, és éppen ebben áll a ti nagyszerű missziótok.”

Végezetül Pietro Parolin ismételten leszögezte, hogy mennyire fontos a keresztények jelenléte a Közel-Keleten. „Ti vagytok Jézus jelenléte. Küldetéseteket semmi mással nem lehet helyettesíteni, éppen ezért arra kérlek benneteket, hogy továbbra is éljétek a hiteteket és küldetéseteket nagylelkűen, bizalommal és reménységgel. A Szent Család erősítsen meg benneteket a hitben, tartsa fenn reményeteket és növelje bennetek a szeretetet!” – fohászkodott Parolin bíboros az iraki Karakosban bemutatott szentmise során.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír