Salazar kolumbiai bíboros etikai kódexet javasol a kiskorúak védelme érdekében

Arra szólított fel, hogy elhallgatás nélkül, a legkeményebben szembesülni kell a problémákkal és határozottan cselekedni kell.

A kolumbiai főpásztor beszéde elején a visszaélések gyökerét kereste és megállapította, hogy az „nem egyszerűen csak eltévelyedés vagy szexuális kóros állapot, hanem klerikalizmusnak hívják”. Ebben fel lehet ismerni azt, hogy a klerikalizmus a „papi küldetés gyakorlásának elhibázott értelmezése”. A püspök „súlyos felelősséget hordoz hivatalánál fogva a visszaélések ügyeinek az intézésében”. Látnia kell, hogy a pedofília egyrészt „morális vétekként az egyházi hatóság illetékességébe” tartozik, de ez nem oldja fel kötelezettsége alól, hogy a „bűntényt a polgárjogi eljárás keretébe is utalja”. Soha nem lehet igazolni semmiféle módon, hogy a visszaélés elkövetője „kivonja magát a polgári törvény alól, vagy hogy bárki is elkendőzze az ügyet”.

A püspöknek saját pásztori felelősségén túl „tudatában kell lennie annak, hogy a püspöki kollégium tagja”. Ezt a „közösségi összetartozást” a püspököknek tudatosítaniuk kell, hogy „az egymás közötti testvéri kapcsolat révén lehetőség nyíljon egy hatékony közösségi megkülönböztetésre”. Salazar Gómez bíboros nagyon kívánatosnak tartotta az ügyben egy etikai kódex megteremtését, amit minden püspök rendelkezésére bocsátanának. Az etikai kódex alapjaként javasolta Ferenc pápa Miként egy szerető anya kezdetű motu proprióját, amely „a püspök megkívánt cselekvésének és hivatali elmozdításának esetét írja le, ha súlyos hanyagsággal kezeli az ügyeket”. „Az etikai kódex kötelező ereje lesz a garancia arra, hogy a püspökök egyöntetűen tudjanak eljárni.” Ehhez kapcsolódik a püspökök állandó és kötelező képzése.

A püspök mindenekelőtt felelősséget hordoz a papjai iránt, akiket személyesen kell ismernie. Keresse, látogassa őket és legyen hozzájuk közel. „Amint feljelentés érkezik visszaélésről valaki ellen, azonnal szembe kell nézni a helyzettel és haladéktalanul el kell indítani az eljárást mind a kánonjog, mind a polgárjog szempontjából. Az egész kánonjogi eljárás alatt a vádlottat meg kell hallgatni. A püspök nagylelkűen álljon mellette és ez legyen az első lépés a megmentése érdekében. Ugyanakkor a vétkes jó hírneve megőrzésének a szándéka soha nem írhatja fölül az áldozatok jogait” – hangsúlyozta beszédében a főpásztor.

A püspök „felelősséget hordoz Isten szent népe iránt”, mely a nem hívő emberekkel együtt döntő mértékben az Egyházat azonosítja a papokkal és a szerzetesekkel, ennélfogva az Egyházat tartják felelősnek a történtekért. A püspök feladata, hogy álljon közel az Isten népéhez, hallgassa meg a híveket. Nagyon sok baj a visszaélések kapcsán éppen abból származott, hogy a felelősök nem hallgatták meg az áldozatok panaszát. A kolumbiai főpásztor beszédét Szent II. János pápa szavával zárta, melyet 2002-ben mondta az észak-amerikai bíborosoknak: „Oly sok szenvedést és oly sok bajt kell elhordanunk a szent papságért, szent püspökségért és szent egyházért.”

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír