„Anyámnak, az Egyháznak szívében szeretet leszek!” – Mária-búcsú a délvidéki Doroszló-Szentkúton

Külhoni – 2018. szeptember 12., szerda | 16:06

Szeptember 7-én és 8-án mintegy hatezer zarándok gyűlt össze a Vajdaságban, a doroszlói Mária-kegyhelyen Kisboldogasszony ünnepén. A búcsúi szentmisét Varga László kaposvári megyéspüspök mutatta be.


KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A Kisboldogasszony-búcsún – amelyen egyúttal a Szabadkai Egyházmegye alapításának ötvenedik évfordulóját is ünnepelték – Pénzes János, a Szabadkai Egyházmegye püspöke köszöntötte a zarándokokat.

A szentmise főcelebránsa, Varga László kaposvári megyéspüspök homíliája kezdetén így buzdított: „Ezen a szép ünnepen szemléljük együtt a Szűzanya titkát, összekapcsolva az Oltáriszentséggel, az Oltáriszentségben köztünk jelen lévő Krisztus titkával és mindkettőt összekapcsolva saját életünkkel.”


A Szűzanya születésével a bizalom új korszaka kezdődött el Isten és ember között. Addig Isten a kinyilatkoztatott igéjét bízta az emberekre; rábízta a teremtett világot, hogy őrizze és művelje, de a Szűzanyával valami sokkal nagyobb történt: a bizalom új korszaka, hiszen Isten benne saját magát bízta rá egy emberre. Mária elfogadta ezt a bizalmat, majd válaszolt Isten bizalmára – hangzott el a prédikációban.

„Ugyanez a bizalom megrendítően megtestesül minden szentmisében irántunk Isten részéről, hiszen a kenyérben és a borban Isten nemcsak ránk bízza magát, hanem nekünk adja magát és egyesül velünk. Minden szentmise megrendítően elénk tárja Isten rendíthetetlen bizalmát az Ő népe, az Egyház iránt. Ha ünnepeljük a Szűzanyát, ha ünnepeljük az Oltáriszentségben köztünk jelen lévő Krisztust, s magunkhoz vesszük e szentségben, akkor nekünk is válaszolnunk kell erre a bizalomra. Ha Isten ennyire bízik bennünk, akkor a legméltóbb válasz, hogy rábízzuk az életünket a mi mennyei Atyánkra. Ezt a bizalmat kontinentális erők akarják megrendíteni bennünk, újra és újra gyanúba fogva Isten szeretetét irántunk. Mikor tragédia vagy konfliktus adódik, az első kérdés mindig az: tényleg szeret az Isten? Nagy erők próbálják megtörni Isten iránti bizalmunkat, a Szeretetbe vetett bizalmunkat. Naponta meg kell újítanunk Isten iránt ezt a bizalmat, válaszolva az ő szeretetére” – fogalmazott Varga László püspök.

„Tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát. A Szűzanyában Isten alázatát is ünnepelhetjük, miként az Oltáriszentségben megalázta és kiüresítette önmagát – olvassuk Szent Páltól. Ő, a világ teremtője kiüresíti magát, és élő szentélyként választja a Szűzanya méhét. Beletestesül a halott anyagba, a kenyérbe és a borba, s ezzel példát ad számunkra. „Amint én tettem veletek – mondja Jézus –, ti is úgy tegyetek.” Ha Isten megalázta magát értünk, emberekért, ha elment a végsőkig a szeretetben, akkor szeretetválaszként nekünk is az alázat útjára kell lépnünk. Ahogyan ő odaajándékozta önmagát számunkra, nekünk is oda kell ajándékoznunk magunkat, egészen elégő áldozatként a szeretetben Istennek és embertársainknak. Ez a méltó válaszunk Isten alázatára, amely megtestesült a Szűzanyában, és megtestesül az Eucharisztiában minden szentmisében.

„A végtelen és hatalmas Isten törékennyé, sebezhetővé és kiszolgáltatottá tette magát akkor, amikor megtestesült a Szűzanya méhében, és akkor, amikor beletestesül a kenyérbe és a borba. Megrendítő Isten alázata, s még megrendítőbb minden szentmisében Isten sebezhetősége. Számomra ez azért nagyon fontos, mert az erő és az erőszak világában élünk; azt hisszük, hogy csak akkor lehetünk biztonságban, ha egyre hatalmasabbak, erősebbek vagy erőszakosabbak leszünk” – fogalmazott a főpásztor.


Isten másra ad példát számunkra. Ő a gyengeségben, sebezhetőségben rejlő erőt tárta elénk a Szűzanyában is, hiszen olyan korban élt, mikor nem mondhatjuk, hogy lett volna közbiztonság, nem érvényesültek az emberi jogok a Római Birodalom gyarmataiban. Isten ilyen helyzetben kiszolgáltatottá, törékennyé, sebezhetővé teszi az életét – és megismétli minden szentmisében. Példát ad számunkra, hogy ne féljünk sebezhetővé válni.

A szeretet titkához hozzátartozik nemcsak a bizalom, hanem a sebezhetőség is – mondta Varga László püspök. – Ha szeretetkapcsolatba akarok lépni Istennel vagy embertársaimmal, le kell fegyvereznem saját magamat, és nem megvédeni, hanem odaajándékozni szeretetben. Isten sebezhetősége nemcsak a megtört kenyérben, az Eucharisztiában megrendítő, hanem a köztünk élő szegényekben, betegekben, nélkülöző embertársainkban is.

Ha szemlélnénk és befogadnánk Isten szeretetének titkát, amely megnyilvánul sebezhetőségében és törékenységében, egész másképp fordulnánk oda szenvedő, megsebzett embertársainkhoz: keresve és meglátva bennük az élő Krisztust. Ha elfogadjuk Isten bizalmát, s bizalommal válaszolunk rá, ha követjük Jézus és a Szűzanya példáját az alázat útján, és sebezhetővé merünk válni azáltal, hogy közösséget vállalunk sebzett embertársainkkal, akkor sok kényszertől megszabadulunk, amelyet az erőszak világában akarnak ránk erőltetni, s elindulunk az életszentség útján.

Isten, aki ebben a kenyérben és borban szentségként odaadja magát a meghívott szenteknek, képes és kész szentté tenni bennünket, követve a Szűzanya és az Eucharisztiában köztünk jelen lévő Krisztus példáját – zárta prédikációját a kaposvári főpásztor.

A szentmise után Varga László megáldotta a kegytárgyakat, majd a zarándokok oltáriszentségi körmenetben indultak a szentkúthoz, ahol közös szentségimádságon vettek részt.


A doroszlói kegyhelyet már az Árpád-korban is ismerték, ám pontosabb információkat csak az 1807-től vezetett historia domusban találunk. A feljegyzések szerint 1792-ben a Szent Szűz jósága által egy, a szomszédos Gombos községből érkező vak fiatalember visszanyerte látását, miután megmosdott a kút vizében. Az ifjúval történt csoda után egyre több zarándok érkezett a szentkúthoz, és Doroszló-Szentkút hivatalos búcsújáró hellyé vált.

A helyi Historia Domus Sancte Fontis Doroszloiensis históriás könyvben több mint nyolcvan csodás gyógyulást jegyeztek fel.

Forrás és fotó: Kaposvári Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria