„Hiányosságom váljék jósággá benned” – A Mária Légió tagjainak lelkigyakorlata Szatmárnémetiben

A Mária Légió imádságos lelkiségi mozgalom, melynek tagjai a Katolikus Egyház tanítását követve, máriás lelkülettel közösen imádkoznak, karitatív tevékenységet folytatnak, lelki segítséget nyújtanak, evangelizálnak. A közösség felépítését az antik Róma hadserege mintájára alkották meg, így szervezeti egységei neveit is a római légióktól vették: Praesidium – alsó szintű szervezet; Curia – alsó szintű területi szervezet; Comitium – középszintű területi szervezet; Regia – országos, illetve regionális szervezet; Senatus – egy ország légiós szervezeteinek irányító testülete; Concilium – a legfőbb irányító, szabályalkotó és döntőbírói központi testületek. Ahogy a Mária Légió kézikönyve írja: „A Mária Légió serege és fegyverei azonban nem e világból valók.” Fegyverük tehát az ima és a jó cselekedet, amellyel „harcolnak” a jó megvalósulásáért, a kegyelmek kiáradásáért.

A Szatmárnémetiben tartott éves lelkigyakorlaton a rózsafüzér imádság, a napi szentmisék, az egyéb imák és énekek mellett sor került előadásokra, valamint beszámolók is elhangzottak.

Schönberger Jenő püspök február 17-én tartott előadást a lelkigyakorlaton. Köszöntötte a légiósokat, kérve őket, tartsanak ki küldetésük és kézikönyvük szabályai mellett. „Önök a minden kegyelmek édesanyjának légiósai. Az Úr Jézus a kegyelmek teljessége. Amikor légiósok lettek, akkor egy lelkiségnek lettek a tagjai. Minden lelkiségnek helye van az Egyházban. A légiónak viszont vannak megkötött szabályai, és higgyék el, ha ezeket betartják, akkor teszik a legtöbbet. Bárki elhagy belőle, vagy hozzátesz valamit, azzal tevékenységük csak kevesebb lesz.”

Luczás Lóránd szaniszlói plébános is szólt a „Keresztények Segítsége” Regia tagjaihoz. Előadásában a máriás lelkület jellemben, viselkedésben való megjelenéséről beszélt. Azt kérte a résztvevőktől, hogy Máriához hasonlóan Jézust kövessék, az ő nyomaiba lépjenek. Legyenek derűsek, erősítsék az örömöt és a szeretetet ott, ahol vannak: „Úgy érzem, a 21. században a fájdalomnak nagyobb az értéke, mint az örömnek. Kevesebb időt adunk az örömnek, mint a fájdalomnak – mintha kevesebb értéket tulajdonítanánk neki. Ugyanígy, sokszor nem úgy szeretünk, ahogyan a másiknak szüksége van rá, hanem ahogy nekünk könnyebb, ahogy nekünk tetszik. A nevelésben talán a büntetést és a retorziót hangsúlyozzuk a gyerekek felé, ahelyett hogy Szent Bosco János példájához hasonlóan a szeretetünkkel érnénk el azt, hogy mások ne tegyenek ellenünk.”

Négy „betegséget” nevezett meg, amitől a Lourdes-i Szűzanya segítségével kell megpróbálni megszabadulni: a test betegsége; a lélek betegsége, vagyis a bűn; a szív betegsége, vagyis a helytelen szeretet; az értelem betegsége, vagyis a butaság és a tudatlanság.”

Luczás Lóránd a Szűzanyát szemlélve Weöres Sándor egyik gondolatával világította meg az igazi szépségeszmény fogalmát: „Az igazi szépség azt jelenti, ártatlannak lenni a szó pozitív és hősies értelmében. A Szűzanya birtokolta ezt a szépséget, ahogy meg volt benne az ősbizalom és a ráhagyatkozás erénye is. Róla vegyenek példát, és ha örömük, ha bánatuk van, kapaszkodjanak bele a Szűzanya mosolyába, amitől olyan sokan meggyógyultak már. Egymáshoz való viszonyulásukban emlékezzenek egy kérésre, és alkalmazzák azt: »Hiányosságom váljék jósággá benned«!”

Forrás és fotó: Szatmári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír