„A lelki akkumulátoraimat feltöltöttem” – Lezárult a Családakadémia a Temesvári Egyházmegyében

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

„Zöld Zoltán és Margit vagyunk. A kétéves képzésünk végére eljött a pillanat, amikor be kellett bizonyítanunk, hogy meg tudunk érinteni embereket, előadni egy családtalálkozón, és egy ilyen eseményt szervezni.

Az előadásunk Aradon történt, szinte ismeretlen emberek előtt, ami előny volt egyképp, mert az elvárások nem voltak olyan nagyok, és a mondanivalónk friss talajba került. Úgy éreztük, hogy az előadást kíváncsian és befogadóan várták, és az üzenetünk célba ért. Mindez bebizonyosodott a megosztó körben, amikor mindenki elmondhatta, mi érintette meg. Nagy öröm volt számunkra látni, hogy fáradozásunk, az anyaggyűjtés, az előadás összeállítása, megfogalmazása eredményes és határozottan képes arra, hogy megváltoztasson egy életet. Jó volt új embereket megismerni, valamint azt érezni, hogy jó eszközök vagyunk Isten kezében.

A vizsga második pontja, a szervezés Temesváron, egy picit kudarcosabb volt. Annak ellenére, hogy a hely, az időpont megfelelt, a találkozót hirdettük és társunk is volt a szervezésben, valahogy nem sikerült mozgósítani a családokat. A Jóistenre, a Szűzanyára kellett bíznunk a dolgot, és imádkoztuk, amit egy nappal előtte az előadásunkban tanítottunk: »Istenem, Te nagyobb vagy nálam, beismerem kicsinységemet, legyen meg a Te akaratod«. Végül is két nagyon jó család jött el; hisszük, hogy sokat gazdagodtak és merítettek a meghívott házaspár előadásából.”

* * *

„A nevünk Piklor László és Melinda. Két év után úgy érezzük, hogy egy másik út előtt állunk: azt, amit a képzésen tanultunk – egymással és egymásról – tovább kell adnunk.

Az akadémia első éve arról szólt, hogy megerősítsük a házastársi kapcsolatunkat. A hat hétvégéből és egy egész hetes nyári táborból álló program alatt nagyon elkényeztettek minket, minden alkalommal más-más témáról hallottunk más-más előadó házaspártól. Azonkívül a legtöbbet kettesben kellett beszélgetni, ki-ki a saját társával. Ilyenkor jövünk rá arra, hogy milyen keveset tudunk egymásról.

Az akadémia felépítéséről pár személyes gondolatunk:

Első év – a házastársi kapcsolat elmélyítése:
• Messzemenően az az érzésünk, hogy tenyerükön hordoznak minket a szervezők: M. Böbe nővér és a kísérő házaspár, Bartos Gellért és Ágota a magyarországi Családakadémiától;
• Egy-két órás előadásokat hallottunk ugyancsak magyarországi házaspártól;
• A témákat az igényeinknek és érdeklődésünknek megfelelően választották ki, középpontban a keresztény értékek a házasságon belül, ezek konkrét példákkal alátámasztva;
• Házastársi beszélgetések – sosem mertem arra gondolni, hogy ennyit lehetek kettesben a párommal.

Második év – kifelé fordulás, retorika (kísérő házaspár: Varga Karcsi és Erika, Magyarország)
• Megtanuljuk felépíteni az ötperces előadásainkat, ami komoly erőfeszítés, mert a tartalom mindkettőnk szívügye kell hogy legyen;
• Megtanuljuk átadni egymásnak a szót, ami aztán oda vezet, hogy megtanuljuk folytatni egymás gondolatát, egy egységben beszélő pár legyünk;
• Megtanulunk aktívan hallgatni, ezáltal hordozzuk a társunkat a bensőnkben, elfogadjuk másságát és eredetiségét, azokkal gazdagítjuk házasságunkat;
• Keressük a »szívtémánkat«, amiből felépítjük saját negyvenöt perces előadásunkat, ami a vizsga tárgya a második év végén.

A vizsgaelőadásunk nagyon jól sikerült, hála Istennek. Minden házaspárnak ajánlani tudjuk a Családakadémiát, akik dolgozni szeretnének saját házasságukon és aztán, ha úgy gondolják, talán másokat is megerősíthetnek. A mi kurzusunkon hét pár vett részt, nagyon jó csapatot képeztünk. A fejlődés érezhető volt már az első év végén a közös tevékenységekben való aktívabb részvételben, azután pedig a súrlódások, problémák kezelésében.

A legnagyobb köszönet számunkra az volt, amit a vizsgaelőadásunk után kaptunk egy házaspártól. A feleség megjegyezte: a lelki akkumulátoraimat feltöltöttem, mehetek nyugodtan dolgozni.

Befejezésül Ferenc pápa szavait idézzük: a házasság olyan mintha egy teát készítenénk: könnyű a vizet felforralni, de egy jó csésze tea időt és türelmet követel. Érlelődnie kell.”

* * *

„Mi a Dotterer család vagyunk. Október második hétvégéjét mindketten izgatottan vártuk, mivel családakadémiás képzésünk arra a pontra érkezett, hogy egy előadást szervezzünk. A csodálatos őszi délutánon a temesvár-józsefvárosi plébánián gyülekeztek az általunk meghívott családok. Meglepetésünkre tizennyolc kedves családot küldött a Szűzanya. Megtisztelő volt Pál József Csaba püspök úr jelenléte is, aki ezzel megerősítette a családok iránti szeretetét, támogatását.

A házaspárok izgatottan várták és hallgatták az előadást, míg a gyerekek jól érezték magukat a külön programon – a nagyobbak társasjátékokat játszottak gyerekfelügyelet mellett, a kisebbek meg Borika tanító néni és Erika Mária nővér társaságában voltak.

Másnap utunkat Kisiratosra vezette a Szűzanya, ahol előadók voltunk. Nagyon jó volt baráti hangulatban eltölteni néhány órát. Előadásunk címe ez volt: Mennyit jelent egy cseppnyi idő?! Az előadást egy régen várt házastársi séta követte. A nap végén nagyon érdekes volt a megosztó kör, melyen új tapasztalatokat sikerült szereznünk.

Nem mondhatjuk, hogy könnyű munka volt, de reméljük, hogy legalább egy kis örömöt sikerült fakasztanunk mindazon házaspárok lelkében, akik nyitott szívvel fordultak felénk. Köszönjük a Jóistennek és a Szűzanyának, hogy ilyen szuper házaspárokat, családokat, papokat, nővéreket és püspököt ajándékozott számunkra!”

Forrás és fotó: Magyar Schönstatt Család

Magyar Kurír