A Gyöngyösbokréta tánccsoport 1966-1967-ben alakult a montreali Magyarok Nagyasszonya-plébánia közösségében. Az együttes inspirációját Kodály Zoltán híres idézete fejezi ki legjobban: „Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egy-kettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának.”
Ezt a „visszaszerzési” munkát a Bokrétának becézett Gyöngyösbokréta táncegyüttes már félévszázada kitűnően folytatja, jelenleg Dreisziger Kálmán vezetésével. Az ünnepi estén jelen volt a 93 éves Farkas Mária, aki alapítója és 1987-ig vezetője volt a tánccsoportnak.
Az előadáson hatévestől hatvanévesig négy nemzedék lépett fel, de valójában öt csoportot látott a közönség: a gyerekeket, az ificsoportot, a felnőtteket – és a visszatérő régi táncosokat, akik a Gyöngyösbokréta két különböző korszakából elevenítettek fel egy-egy műsorszámot.
A gyerekcsoport javarészt erdélyi származású, így nem véletlen, hogy a gyerekek felcsíki játékokat és táncokat mutattak be. Az ificsoport viszonylag új, hiszen csupán két éve létezik – a 12 kanadai magyar tánccsoport közül alig három-négynek van ificsoportja, mert a hagyomány átadása általában a tizenéveseknél szakad meg. Az ifik a Szeged környéki falvak és tanyavilág régies táncát, az oláhost mutatták be.
A Bokréta felnőtt táncosai Észak-Amerika egyik legszínvonalasabb csoportja; az ő repertoárjuk képezte az előadás java részét, Erdélyt állítva a középpontba. Mezőségi, székely és kalotaszegi táncokat vittek színpadra, valamint a szászcsávási cigányok virtuóz táncát, illetve megjelent a magyarországi hagyomány is: ugrós, kanásztánc, üveges és csárdás a Mezőföldről.
Az estét a Bokréta örökzöld sikerszáma, a Szatmári Táncok zárta, méghozzá egy meglepetéssel: a nyolc pár visszatérő régi táncoshoz még hat pár csatlakozott a felnőtt csoportból, így 28 táncos ünnepelte szatmári táncokkal a Bokréta 50. évfordulóját.
Forrás: Montreali Magyarok Nagyasszonya-plébánia
Fotó: Dreisziger Kálmán; Nagy Attila
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria