A Könnyező Szűzanya búcsúünnepe a felvidéki Bacsfa-Szentantalon

Külhoni – 2018. június 30., szombat | 18:32

Június 24-én, az utolsó ószövetségi és az első újszövetségi próféta, Keresztelő Szent János születésének ünnepén tartották a Könnyező Szűzanya búcsúját a felvidéki Bacsfa-Szentantalon.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A búcsúünnep programja rózsafüzér-imádsággal kezdődött. A kegytemplom folyosóján található gyóntatószékekben és a templomkert árnyas fái alatt is több gyóntatóatya fogadta a bűnbánat szentségében részesülni vágyókat.

Az első szentmisét Ľubomír Urbančok újmisés mutatta be.

Homíliájában Szűz Mária és Keresztelő János közös küldetésére mutatott rá: hogy Jézus Krisztushoz vezessenek minket. A Szűzanya a világra szülte a Megváltót; Keresztelő János méltó előhírnökként, élete árán is előkészítette az Üdvözítő útját.

Az igaz Út maga Jézus Krisztus. Nem szabad csüggednünk, az igazsághoz kell fordulnunk, mert nála találjuk meg a gyógyírt sebeinkre – hangsúlyozta a szónok.

Délután főpapi szentmisét tartottak a szabadtéri oltárnál, melynek főcelebránsa Kiss-Rigó László püspök volt. A liturgia kezdetén Schranko László bacsfa-szentantali plébános köszöntötte a zarándokokat, a szeged-csanádi főpásztort, paptestvéreit, a Szent György Lovagrend tagjait, és a kegyelmek bőséges kiáradását kívánta a jelenlevőkre.

„Ne feledjük, hogy amikor mi, keresztények kétezer éve bárhol, templomban, katakombákban vagy szabadtéren összejövünk az eucharisztiát ünnepelni, a legfőbb vendég és egyúttal a házigazda a feltámadt Krisztus. Mindnyájan őt köszöntjük, és ma ezen a kegyhelyen a Szűzanyát is, hálával emlékezve a kegykép 303 évvel ezelőtti könnyezésére” – mondta Kiss-Rigó László püspök.

Szentbeszédében az emberi könnyek érzelmi vonatkozásáról elmélkedett. Kifejezte: a könny lehet lelki fájdalom, küzdelem, viaskodás, de lehet győzelem, boldogság következménye is. Az Úr, a vigasztalás Istene együttérez velünk. Égi Édesanyánk szeretete is sokszor megnyilvánult történelmünk folyamán: a tatár és török pusztításai, felekezeti háborúk, pestisjárvány idején könnyeivel adta jelét együttérzésének.

A szentmise végeztével körmenetet tartottak – zászlókkal, imádkozva, énekelve – a falun keresztül, majd visszatérve a templomba szentségi áldásban részesültek a hívek. 

Ereklyetisztelet, majd a loretói litánia elimádkozása után vesperás következett, Józsa Attila atya és a helyi kórus vezetésével.

A búcsúünnep szentségimádással zárult.

Szöveg: Ordódy Dénes

Fotó: Márkus László és Gyöngyi

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria