Böcskei László püspöki jubileumát ünnepelték Nagyváradon

A szentelő püspökök közül a ma már nyugalmazott Martin Roos együtt adott hálát a főpásztorral az elmúlt tíz év kegyelmeiért március 7-én a nagyváradi püspöki kápolnában bemutatott szentmisén. A jubilánssal sokan együtt imádkoztak az egyházmegye papjai közül; szerzetesek, világi munkatársak, ismerősök és barátok, az egyházmegye hívei is köszöntötték püspökké szentelésének évfordulóján Böcskei Lászlót.

„Nem annyira ünnepelni gyűltünk össze, hanem inkább hálát adni” – hangsúlyozta a jubiláló főpásztor a szentmise elején, köszöntve a vendégeket, és megköszönve, hogy életének e jeles pillanatában mellette vannak.

A szentmise prédikációjában Böcskei László kiemelte: a hivatás nem más, mint hagyni azt és tenni azért, hogy Isten műve megvalósuljon általunk. Amit mi megvalósítunk, nem a mi érdemünk, hanem Istené, mi csak eszköz vagyunk az ő kezében. A hivatás azt jelenti, hogy figyelünk az emberekre, segítünk ott, ahol szükség van ránk, gyógyítunk és vigasztalunk – erre tanította Jézus az apostolokat. Arra készítette őket, hogy ne csak részleteket lássanak és vegyenek észre, hanem az egészet, hogy azt is meghallhassák, ami fülüknek nem éppen kellemes: a szenvedést, a kereszthalált is.

A papi élet is folyamatos ismerkedés Jézussal, közeledés hozzá. Ő minden szenvedés fölé emelkedik, és legyőzi a halált, és amikor hálát adunk a hivatásért, akkor ezt a teljes Jézust kell látnunk, nem csak a számunkra kellemes részleteket belőle – hangsúlyozta a főpásztor.

„Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és kövessen” (Mt 16,24): ez a hűség és áldozat, amire Jézus figyelmeztet. Ha ezek hiányoznak belőlünk, papokból, akkor a mi életünk nem komoly papi élet, hanem komédia. Kikomédiázzuk azt, akit követnünk kellene. Attól a pillanattól, hogy kimondtam az igent, félretettem magam, és Isten népét helyeztem előtérbe. Ez nem módosítható, nem visszavonható – fogalmazott a püspök.

Hozzátette: ez az a kereszt, amellyel nap mint nap szembesülni kell, azaz tudatosítani azt, hogy ezen nem lehet finomítani, nem lehet korszerűsíteni, alakítani, napjaink igényeihez igazítani. Ám a teher mellett öröm is ez, mert van egy erőforrás.

„Tudom, hogy megtart az Úr. Tudjuk, hogy nem a mi erőnkből merítettük a hivatás kegyelmét, ezt mindennap tudatosítanom kell: ez egy ajándék. Megköszönöm az Úrnak mindazt, amit értünk tett és tesz, miközben kísér minket a hivatás útján, és hogy megtart ezen az úton embertársaink szolgálatára” – mondta homíliája végén Böcskei László.

A szentmise után  a nagyváradi megyéspüspök szeretetvendégségre hívta meg a jelenlévőket. A papok nevében Fodor József általános helynök, a világi munkatársak részéről pedig Lakatos Attila mondott köszöntőt. A Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum munka- és diákközössége nevében Konrád Katalin üdvözölte a jubiláns főpásztort.

Az ünnepi eseményen Vakon Zsolt püspöki titkárt is köszöntötték, hiszen ő is éppen tíz évvel ezelőtt kezdte meg szolgálatát.

Forrás: Romkat.ro

Fotó: Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír