Elhunyt Perkál Mária Ancilla

Külhoni – 2017. február 16., csütörtök | 19:10

Civil nevén Perkál Mária, szerzetesnevén Mária Ancilla február 13-án szentségekkel megerősítve visszaadta lelkét Teremtőjének – tájékoztatott a Szent Családról nevezett Mallersdorfi Szegény Ferences Nővérek területi főnöknője, Michaela Haushofer.

Ancilla nővér 1928. november 10-én született Szászrégenben szülei egyetlen gyerekeként, akire nagyon vártak. Sokoldalúsága, képességei már gyerekkorában megmutatkoztak. Különös érdeklődést mutatott az egyházzene és a német nyelv iránt. A nagyszebeni zárda iskolájában szerzett tanítónői diplomát.

Mária 1947. szeptember 15-én öltözött be Kolozsváron, nagy örömére nővérnévként az Ancillát kapta, és ezáltal továbbra is a Szűzanya maradhatott a védőszentje. Már működésének első napjait, amikor tanítónő volt Nagyszebenben, a politikai bizonytalanság és zűrzavar árnyékolta be, majd nemsokára a szerzetesrendek és az egyházi iskolák feloszlatása következett. A püspök tanácsára 1949-ben a fiatal nővérek hazamentek szüleikhez, ekkor Ancilla nővér húszéves volt.

Elsőfogadalmát 1950. március 25-én tette le Marosvásárhelyen, amelyet háromévenként titokban, zárt ajtók mögött, gyóntatószékben újított meg, mindaddig, amíg 1982. szeptember 18-án néhány nővérrel együtt, szintén zárt ajtók mögött, Csíksomlyón letehette örökfogadalmát.

1952-ben – már civil ruhában – Vulkánba költözött, nővértársaihoz, akik az ottani kórházban dolgoztak. Elmondása szerint ezt az időt nagy egyszerűségben és szegénységben élték meg, mégis örömmel töltötte el őket az összetartozás tudata. Ancilla a kórház ügyintézésén dolgozott alkalmazottként, emellett a plébánián is ellátta a kántori szolgálatot.

Miután 1968-ban meghalt az édesapja, hazament Szászrégenbe, az egyedülálló édesanyjához. Öt évig dolgozott egy állami vállalat irodáján. 1978 és 1986 között a szászrégeni plébánián látott el irodai szolgálatot. Életfenntartásához hozzájárult a gyerekeknek és fiataloknak tartott német- és zongoraórákból szerzett szerény jövedelme is.

Életére való visszatekintésében ezt írja: „1991. június 27-én megvalósult az álmom: újra zárdai életet élhettem: Székelyudvarhelyen. Azóta itt vagyok. És milyen szép itt minden, mennyi lehetőség a mélyebb lelki életre. Aki a jó Isten akaratát látja és teljesíti is minden téren, az szent lesz. Tulajdonképpen ez a mi igazi életcélunk!”

Eladta szülei házát, és nagy örömmel költözött be a kolostorba, az újraformálódó közösségbe. Képességeit itt is a közösség szolgálatába állította: a fiatal jelölteknek németórákat tartott, a német nővéreket tanította a magyar nyelvre, több diáknak és felnőtteknek is tartott németórákat, a Tamási Áron Gimnáziumban is oktatott. Sok fontos dokumentumot fordított le, amelyekre szükség volt az újrainduláskor.

Ancilla nővér Kis Szent Terézhez lelkileg nagyon közel érezte magát. Utolsó éveiben is, amikor már segítségre és gondozásra szorult, megmutatkozott kiváló jelleme. Nagy hála töltötte el életéért, minden segítségért és minden kis örömért, amivel az élet megajándékozta. A Jézussal való találkozás pillanatát vágyakozva és türelemmel várta. Kis Szent Terézzel vallotta: „Nem a halál fog értem jönni, hanem a szerető Atya.”

Forrás és fotó: Romkat.ro

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria