Eltemették Kányádi Sándort – „Szelleme itt marad, itt él, amíg verset szerető ember lesz a földön”

2018. július 7. szombat 22:18

Örök nyugalomra helyezték székelyföldi szülőfalujában, Nagygalambfalván Kányádi Sándor írót, költőt, műfordítót július 7-én, szombaton. Az ökumenikus szertartáson rokonok, barátok, falubeliek, egyházi és világi elöljárók búcsúztatták korunk egyik legjelentősebb erdélyi magyar irodalmi személyiségét.

A helyi református templomban tartott istentiszteletet követően a szülői házánál, a családi sírkertben helyezték örök nyugalomra a költőt. A szertartást Kányádi György Attila helyi református lelkipásztor, valamint Böjte Csaba ferences szerzetes tartotta. Búcsúbeszédet mondott továbbá Dávid Gyula irodalomtörténész is.

A szertartás kezdete előtt felolvasták Áder János magyar köztársasági elnök és Orbán Viktor miniszterelnök részvétnyilvánítását. Az államfő elnök rámutatott arra, hogy Kányádi Sándor számára a magyar szó egyenlő volt az élettel és a hivatással. Verssel gyógyított és erősítette egymáshoz a magyarok közösségeit.

Orbán Viktor a gyászoló családhoz intézett részvétnyilvánításában azt írta: Kányádi Sándor műveiben kultúránk olyan legbensőbb vidékei tárulnak elénk, ahol a gondolatoknak tere, szavaknak súlya, történeteknek tanulsága van. „Hálásak vagyunk, hogy a költeményeiből fiatalok és idősebbek, itthon élők és távolba szakadtak egyaránt erőt meríthetnek, hiszen határtalan magyarságával a Dél keresztje alatt éppúgy nemzetünk összetartozását hirdette, mint otthon a Hargitán és itthon, a Kárpát-medencében” – írta részvétlevelében a kormányfő.

A nagygalambfalvi templom zsúfolásig telt a gyászolókkal, de több százan hallgatták az istentiszteletet a templomkertből is. Rájuk viharos eső zúdult, de ez nem ijesztette el őket attól, hogy részesei legyenek a gyászszertartásnak.

Kányádi György Attila igehirdetése elején úgy fogalmazott, Kányádi Sándor halálának napja, június 20-a gyásznapként vonul be a köztudatba. A lelkész Máté evangéliumának ötödik fejezetéből olvasott fel egy részletet, amelyben Jézus kiválasztja a tizenkét tanítványát és megbízza őket, hogy legyenek a föld sója, a világ világossága és a hegyen épülő város. „Jézus nemcsak a tanítványoktól, hanem mindenkori követőitől is ezt várja. Mi mennyire töltjük be ezt a küldetést, ezt a hivatást?” – tette fel a kérdést a lelkész, majd hozzáfűzte, hogy Kányádi Sándor életében meghallotta ezt a hívó szót, és tudta, hogy az ember nem keresheti mindig csak a maga hasznát.

A költőt idézte: „legelső a nemzet, második a család, és csak harmadsorban nézd a magad javát”, majd arról beszélt, hogyan adott ízt az életnek, hogyan vitte el az irodalom szeretetét még a legkisebb iskolákba is. Beszédét azzal zárta Kányádi György Attila, hogy „Sándor bácsi világjáró óceánjárója révbe futott, de a szelleme itt marad, itt él, amíg verset szerető ember lesz a földön”.

Böjte Csaba több személyes történetet, élményt is megosztott a gyászoló tömeggel, és rámutatott: Kányádi Sándor több olyan értéket is megfogalmazott élete során, amely irányadó lehet számunkra, ha komolyan vesszük a küldetésünket. A tálentumot elásó, és azt nem gyarapító szolgáról szóló példabeszédet idézve a ferences szerzetes hangsúlyozta, Sándor bácsi a kapott tálentumait sikeresen gyarapította, és adott belőlük a közösségnek.

Csaba testvér prédikációja alatt a Dévai Szent Ferenc Alapítvány otthonaiban élő gyermekek mondtak Kányádi-verseket, az egyik kislány a Valaki jár a fák hegyén, egy másik pedig a Volna még című verset szavalta el.

A gyászszertartás végén Dávid Gyula irodalomtörténész emlékezett meg gyermekkori barátjáról, kollégájáról. Visszaemlékezett arra, hogy Kányádi Sándor verseit mindig tüzetesen elolvasták a cenzorok, sok mű megjelenését jóváhagyták, azonban ezek a versek később kötetbe szedve teljesen más jelentést kaptak. Megjegyezte, nem csodálkozhatunk, hogy az 1957-ben megjelent Sirálytánc című kötetét bevonták és papírmalomba küldték.

„Költészeted meghatározó jelentősége abban rejlik, hogy nem féltél a hatalomtól, és általa minket is felszabadítottál a félelemből” – szólt néhai barátjához az irodalomtörténész, jelezve, hogy a Fától fáig című versben erre a félelemfeloldásra találhatunk rá. A könnyeivel küszködő Dávid Gyula megemlékező beszédét azzal a kérdésfelvetéssel zárta, hogy vajon lesznek-e olvasói Kányádi Sánor műveinek, amelyeknek most már a költő lényét kell nélkülözniük.

A szertartás után a költő hamvait tartalmazó urnát átkísérték a családi sírkertbe, ahol a temetési szertartás után a Dévai Szent Ferenc Alapítvány gondozásában élő gyermekek, illetve a Kaláka együttes is a költő több megzenésített versét adta elő.

„A déli harangszóval érkezett a szomorú hír 2018. június 20-án: meghalt Kányádi Sándor...” ÍGY emlékeztünk a költőre és az emberre, akinek egyszer vendégei lehettünk.

Forrás és fotó: Maszol.ro; MTI

Magyar Kurír

Kapcsolódó képgaléria

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Ehhez a cikkhez ajánljuk
Rovat: Külhoni
Vezető híreink - olvasta már?
egymillio-gyermek-imadkozza-rozsafuzert
Egymillió gyermek imádkozza a rózsafüzért

Az „Egymillió gyermek imádkozza a rózsafüzért” elnevezésű kezdeményezéshez csatlakozva október 18-án, magyarországi idő szerint 9 órakor világszerte gyermekek imádkoznak fél órán át a békéért és az egységért. Számos helyen ezért akár a tanítást is felfüggesztik erre az időre.

2018. szeptember 20. csütörtök
elhunyt-gaal-endre
Elhunyt Gaál Endre

Életének 73., áldozópapságának 50. évében elhunyt Gaál Endre protonotárius, kanonok, nagyprépost, teológiai tanár. Az alábbiakban közzétesszük az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye közleményét és a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium Facebook-oldalán megjelent nekrológot.

2018. szeptember 20. csütörtök